A migráns gyerekek befogadásával kapcsolatos feladatok jelenős kihívások elé állítják a pedagógusokat. Tanulmányunk fókuszában az a kutatási kérdés áll, milyen tényezők játszanak szerepet a migráns gyerekek sikeres beillesztési folyamatában? Célunk ismertetni az integrációs kihívásokat, a kapcsolódó statisztikai adatokat és átfogó képet adni a tanulók iskolai beilleszkedését segítő tényezőkről. Megállapítható, hogy a sokszínűség elősegíti a szinergiát a közösségben, pozitívan hat az eredményességre, ugyanakkor az iskola a társadalmi problémák megoldásában kevésbé hatékony. Az iskola működéséhez igazított problémakezelés a pedagógiai gyakorlat átrendezéséhez, hosszabb távon pedig a társadalmi eredményességhez is hozzájárulhat. A pedagógiai folyamat kiegészítéseként tekintünk az iskolai szociális munka új típusú szolgáltatás rendszerére. Véleményünk szerint képzés tartalmi elemeit érdemes lenne kiterjeszteni a migráns gyerekek befogadását segítő módszerek ismertetésére.

Az idősek számának és arányának növekvő tendenciája egyéb változásokkal párhuzamosan jelentkezik, ami nem csak kihívást jelent az ellátórendszereknek, hanem az időskori aktivitás fenntartásával lehetőségek széles spektrumát nyitja meg az idős személyek előtt. Az egyik ilyen lehetőség az idősoktatás, azon belül is a szaporodó Senior Akadémiák, a hazai felsőoktatási intézmények idősoktatási kezdeményezései. Ugyanakkor a XXI. századi változások egyik legmarkánsabb eleme a digitalizáció, ami az idősoktatásban is új szerepet készül betölteni a közösségi terektől való kényszerű távolmaradás okán. A tanulmány a digitalizáció néhány területének társadalmi hatásait írja le, kifejezetten az idősebb korosztályok szempontjából. Az egészségügyi aspektusokon túl két terület, a közösség támogató ereje, illetve az elmagányosodás ellen ható törekvések adják az innovatív megoldások társadalmi jelentőségének gerincét hazánkban.  A tanulmány a pandémiát megelőző időszak helyzetképét rögzíti az aktív idősödés digitalizációval összefüggő néhány meghatározó területén.

A rendszerváltást követően az állami iskolai rendszerű szakképzést folytató oktatási intézmények helyi, megyei önkormányzatok, ezt követően Térségi Integrált Szakképző Központok, majd a Megyei Intézményfenntartó Központ és végül a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ fenntartásában működtek a 2015. évi LXVI. szakképzési törvény megalkotásáig. Az új szakképzési törvény a szakképzés intézményrendszerét teljes mértékben átalakította és a szakképző intézmények új intézményirányítási gyakorlatát vezette be egy teljesen új strukturális felépítésben. Tanulmányunk célja a jelenleg érvényben lévő szakképzési rendszer intézményirányításának vizsgálata, amely kizárólag az intézményirányítás szerkezeti átalakításának bemutatására fókuszál. Célunk feltárni a közelmúltban történt oktatásirányítási változásokat a szakképzésben, különös tekintettel a szakképzési centrumok megjelenéséhez kapcsolódó szerkezeti átalakulásokra koncentrálva. Az intézményirányítási rendszer szerkezeti átalakítását a szakképzésért és felnőttképzésérét felelős miniszter által alapított és az Innovációs és Technológiai Minisztérium által fenntartott szakképzési centrumok és az azokhoz kapcsolódó intézmények, irányító szervezetek esetében vizsgáljuk. Az intézményirányítás törvényi rendelkezéseinek értelmezésével és azok dokumentumelemzésével megalkotjuk a szakképzés intézményirányítási struktúráját, amely jól tükrözi a szakképzési centrumoknak és szakképző iskoláknak a szakképzés intézményirányítási rendszerében betöltött helyét. A szervezeti struktúrát a közszolgálati szervezetek szektor szintű szervezeti modelljeivel vetjük össze, annak érdekében, hogy modellszintű összehasoníltást tehessünk. Mivel a szervezeti struktúra nem alkalmas arra, hogy a gyakorlatban működő szervezeti egységek számát szimbolizálja, ezért a szervezeti struktúrának megfelelő irányítási adatokat a szakképzési centrumok és szakképző intézmények esetében a leíró statisztikai módszer segítségével mutatjuk be.

Continuous development of education and training programmes in the European Union is a key factor in enhancing cooperation at European level. Today, economic and social changes are taking place in the world, which is why vocational training is seen as a tool to prepare people for a changing world of work, improving employability and competitiveness. Vocational education and training must adapt to changes affecting the economy, society and the labour market. Vocational education and training (VET) policy has been a national, autonomous area of the Member States for decades, but the issue of VET has increasingly been given priority in the process of European economic unification. At the Lisbon Summit, the European Council recognised the important role of education as an integral part of economic and social policies, which is an important tool for increasing the European Union’s competitiveness. European cooperation in VET has been promoted by the three common European instruments created as a result of Copenhagen process: the European Qualifications Framework (EQF), the European Quality Assurance Reference Framework for Vocational Education and Training (EQAVET) and the European Credit System for Vocational Education and Training (ECVET), which are progressively integrated in their VET systems by the Member States. The aim of these instruments is to support recognition between European VET systems, to promote lifelong learning and mobility and to improve learning experiences. The aim of our study is to explore with a comparative study, to what extent and manner the V4 Member States (Czech Republic, Hungary, Poland, Slovakia) have integrated EQF, EQAVET and ECVET transparency instruments into their national vocational training systems and to what extent the transformations are in line with EU objectives.

Chronic diseases are a major cause of mortality and morbidity globally, with non-communicable diseases being responsible for most deaths. Older adults are at a higher risk of developing chronic diseases due to various sociodemographic and lifestyle factors such as age, sex, income, education, employment, place of residence, dietary supplementation, tobacco use, and alcohol consumption. Understanding the relationship between these factors and chronic diseases is crucial for identifying vulnerable populations and improving healthcare delivery. Through both an online and an interview-based survey, this cross-sectional study aimed to examine these associations, focusing on adults aged 50 and above, with the goal of identifying potential areas for intervention and prevention. The study found that gender, area of residence, education status, employment status, nutritional supplementation, body mass index (BMI), alcohol usage, and age are associated with the risk of chronic disease, cardiovascular disease, and diabetes. Female gender, higher educational level, employment, normal BMI, and younger age were found to be protective factors, while living in rural areas, alcohol consumption, and older age were identified as risk factors. The study recommends targeted interventions and improved access to healthcare to reduce risk factors and enhance healthcare delivery for better health outcomes.