Introduction: The aim of the study was to compare different impression techniques used for fixed prosthodontics. Methodology: A master cast with prepared abutments was created from polymethyl-methacrylate (PMMA). A high-resolution industrial scanner was used to create a virtual reference model. Four different impressions were made, three with polyvinyl-siloxane (PVS) (n = 10 for each): one-step putty-wash (1SPW), two-step putty-wash prepared with an escape channel (2SPW-Ch), two-step putty-wash with a polyethylene spacer foil (2SPW-Fo), and one with polyether monophasic technique (MP) from the PMMA model and digitized with an industrial scanner. The stereolithographic (STL) files of the impressions (n = 40) were exported. Each file was compared to the reference using the Geomagic Verify software. Six points were assigned to enable virtual calliper measurement of tooth diameters and distances of varying sizes within the arch. Results: In the case of die diameters, the deviation from the mould ranged from 31.84 to 180.64 μm. At the stump diameter level, the MP and 1SPW techniques showed significantly more minor differences than the 2SPW-Ch, and the MP was significantly more accurate than the 2SPW-Fo. At medium distance, the deviation ranged from 42.74 to 136.47 μm. Therefore, MP was found to be significantly more accurate than 2SPW-Ch. When examining the long distance, the difference was between 162.62 and 348.85 μm. The MP and 1SPW impression techniques proved significantly more accurate than the 2SPW-Ch technique for long distances. Conclusions: With both simultaneous techniques, significantly more true results were achieved than with the two-step techniques. Keywords: Dental Impression Technique; Scanning of the Impression; Monophase; One-Step Putty-Wash; Two-Step Putty-Wash.

Hazánk európai szinten első helyen áll a szájüregi daganatok számát tekintve, melyek felismerése legtöbbször meglehetősen későn történik, így sokszor rezektív műtétekre kerül sor. Az ezek eredményeként létrejött állapot helyreállítása komoly feladat, ami csapatmunkát igényel. Ebben a teamben fontos szerepe van a fogorvosnak is. A helyreállító protetika a fogpótlástan egy kevéssé előtérben lévő és a hétköznapokban kevésbé tárgyalt ága, holott a páciensek száma hazánkban a fenti okok miatt európai viszonylatban magasnak mondható, ellátásuk pedig sok tervezést, találékonyságot, egyéni megoldást követel. Ebben a közleményben egy mandibula segment resektión átesett páciens rehabilitációján keresztül szeretnénk bemutatni az ellátás nehézségeit. Ilyen esetekben a műtét során eltávolított mandibula segment hiányából ered az összes kompenzálandó probléma, így ugyanis a rágóizmok tapadása megszűnik, ezáltal húzóerejük hatására malocclusio, nyitáskor pedig egy erős deflexió alakul ki. Ezek kompenzálása dupla fogsoros vagy vezetőfelszínnel rendelkező lemezes fogpótlással lehetséges. Az ellátáshoz ez utóbbit választottuk. A hosszas előkészítést követően, a kivitelezés alatti kisebb problémákat leküzdve, egy orvosi szempontból is megfelelő és a páciens számára is komfortos restaurációt tudtunk készíteni.

Introduction The aim of the study was to compare different impression techniques used for fixed prosthodontics. Methodology A master cast with prepared abutments was created from polymethyl-methacrylate (PMMA). A high-resolution industrial scanner was used to create a virtual reference model. Four different impressions were made, three with polyvinyl-siloxane (PVS) (n = 10 for each): one-step putty-wash (1SPW), two-step putty-wash prepared with an escape channel (2SPW-Ch), two-step putty-wash with a polyethylene spacer foil (2SPW-Fo), and one with polyether monophasic technique (MP) from the PMMA model and digitized with an industrial scanner. The stereolithographic (STL) files of the impressions (n = 40) were exported. Each file was compared to the reference using the Geomagic Verify software. Six points were assigned to enable virtual calliper measurement of tooth diameters and distances of varying sizes within the arch. Results In the case of die diameters, the deviation from the mould ranged from 31.84 to 180.64 µm. At the stump diameter level, the MP and 1SPW techniques showed significantly more minor differences than the 2SPW-Ch, and the MP was significantly more accurate than the 2SPW-Fo. At medium distance, the deviation ranged from 42.74 to 136.47 µm. Therefore, MP was found to be significantly more accurate than 2SPW-Ch. When examining the long distance, the difference was between 162.62 and 348.85 µm. The MP and 1SPW impression techniques proved significantly more accurate than the 2SPW-Ch technique for long distances. Conclusions With both simultaneous techniques, significantly more true results were achieved than with the two-step techniques.

Hazánk európai szinten első helyen áll a szájüregi daganatok számát tekintve, melyek felismerése legtöbbször meglehetősen későn történik, így sokszor rezektív műtétekre kerül sor. Az ezek eredményeként létrejött állapot helyreállítása komoly feladat, ami csapatmunkát igényel. Ebben a teamben fontos szerepe van a fogorvosnak is. A helyreállító protetika a fogpótlástan egy kevéssé előtérben lévő és a hétköznapokban kevésbé tárgyalt ága, holott a páciensek száma hazánkban a fenti okok miatt európai viszonylatban magasnak mondható, ellátásuk pedig sok tervezést, találékonyságot, egyéni megoldást követel. Ebben a közleményben egy mandibula segment resektión átesett páciens rehabilitációján keresztül szeretnénk bemutatni az ellátás nehézségeit. Ilyen esetekben a műtét során eltávolított mandibula segment hiányából ered az összes kompenzálandó probléma, így ugyanis a rágóizmok tapadása megszűnik, ezáltal húzóerejük hatására malocclusio, nyitáskor pedig egy erős deflexió alakul ki. Ezek kompenzálása dupla fogsoros vagy vezetőfelszínnel rendelkező lemezes fogpótlással lehetséges. Az ellátáshoz ez utóbbit választottuk. A hosszas előkészítést követően, a kivitelezés alatti kisebb problémákat leküzdve, egy orvosi szempontból is megfelelő és a páciens számára is komfortos restaurációt tudtunk készíteni.