Elméleti háttér: A Self-Criticizing/Attacking and Self-Reassuring Scale (Önkritikusság és Önmegerősítés Skála) magyar változatának köszönhetően az önkritikusság jelensége Magyarországon is mérhetővé vált. Cél: Jelen vizsgálat során bemutatásra kerül az Önkritikusság és Önmegerősítés Skála magyar mintán történő alkalmazhatósága, és az önegyüttérzéstől való félelem mellett a depresszióval, valamint az élettel való elégedettséggel vizsgált öszszefüggése. Módszerek: A kutatásban összesen 434 fő vett részt: 107 férfi és 327 nő, átlagéletkoruk 30,2 (SD = 12,15) év. Eredmények: A feltáró faktoranalízis az Önkritikusság és Önmegerősítés Skála (FSCRS-HU) esetén az eredetihez hasonló háromfaktoros struktúrát jelzett: a magyar mintán is megjelentek az alkalmatlan én (inadequate self), a megerősített én (reassured self) és a gyűlölt én (hated self) dimenziói. Ezt a struktúrát a konfirmatív faktoranalízis is megerősítette (RMSEA = 0,056; CFI = 0,945) és az alskálák belső megbízhatósága megfelelőnek bizonyult (Cronbach-α = 0,9; 0,87, 0,83, sorrendben). Az FSCRS-HU mind a depresszióval (r = 0,62 – 0,68; p < 0,01), mind az önegyüttérzéstől való félelemmel (r = 0,65 – 0,68; p = 0,01) és az élettel való elégedettséggel (r = [–0,51] – [–0,52]; p = 0,01) is szignifikáns, közepes erősségű együttjárást mutatott. Az életkor gyenge, az alkalmatlan én esetében pedig közepes mértékű szignifikáns hatása mindhárom alskálánál megjelent. A nemek közt azonban egyedül az alkalmatlan én esetén volt szignifikáns különbség (Z = –2,109; p = 0,040; rang Cohen-d = –0,229). Következtetések: Összességében az Önkritikusság és Önmegerősítés Skála megbízható és érvényes mérőeszköznek bizonyult hazai mintán is.Background: Due to the Hungarian version of the Self-Criticizing/Attacking and Self-Reassuring Scale, the phenomenon of self-criticism has become measurable in Hungary as well. Aims: In the present study we present the applicability of the Self-Criticism and Self-Reassuring Scale on a Hungarian sample and its relationship to depression, life satisfaction, and fear of self-compassion. Methods: A total of 434 people participated in the research: 107 men and 327 women, with a mean age of 30.2 (SD = 12.15) years. Results: The exploratory factor analysis indicated a three-factor structure similar to the original version of the Self-Criticism and Self- Reassuring Scale, the Hungarian sample also showed the dimensions of the inadequate self, the reassured self and the hated self. This structure was also confirmed by confirmatory factor analysis (RMSEA = 0.056, CFI = 0.945) and the internal reliability of the subscales proved to be adequate (Cronbach's α = 0.9, 0.87, and 0.83, respectively). The FSCRS-HU showed a significant, moderate association with both depression (r = 0.62 – 0.68; p < 0.01) and fear of self-compassion (r = 0.65 – 0.68, p < 0.01) and life satisfaction (r = [–0.51] – [–0.52], p = 0.01). Age had a weak and, in the case of an inadequate self, a moderately significant effect on all three subscales. There was a significant difference between the sexes only in the case of the inadequate self (Z = –2.109, p = 0.040, rank Cohen’s d = –0.229). Conclusions: Overall, the Self-Criticism and Self- Reassuring Scale proved to be a reliable and valid measurement tool in the Hungarian sample as well.