No abstract

No abstract

Due to the expansion of higher education, the number of students attending universities has significantly grown for the last few decades. However, many students drop out of higher education due to several reasons, such as lack of motivation, inadequate learning techniques, or teachers’ requirements. One of the main reasons is motivation, which is closely connected to behaviour change. The concept is taken from the medicine discipline but can properly be applied in education as well. The stage of behaviour change can predict the possible risk of dropout. The current research was conducted among the freshmen IT students in two countries (Hungary, Israel) at the beginning of their second university semester in order to measure and identify at which stage of the behaviour change cycle they are situated. The results could draw university management’s attention whether they need to introduce and implement any prevention programs to avoid students’ dropout.

Note-taking is taught across the board at interpreter training institutions, but opinions as to ‘what’, ‘how’, and ‘in what language’ one should take notes often tend to be curiously mixed. This paper revisits the three main areas where there seems to be no strong consensus, namely: 1) What and how much should interpreters note down? 2) How should they take notes: by taking down full words, abbreviations or symbols? 3) In what language should they prepare their notes: in the source or target language, in A or B language or, irrespective of the direction, in an economical language such as English? This study explores these three questions by first revisiting prescriptive views put forward by practitioners over the past few decades; it then highlights some of the empirical studies conducted in these areas; and finally it proposes recommendations for trainers, based on the author’s experience as a trainer of consecutive interpreting.

A konszekutív, hosszúszakaszos tolmácsolás során alkalmazott jegyzeteléstechnika oktatása szinte minden képzőintézményben szerepel a tanterv- ben, de az alapelveket illetően jellemzően ritka a konszenzus. A tanulmány a jegy- zeteléstechnika oktatásában felmerülő három legfajsúlyosabb dilemmát járja körül: (1) Mit/Mennyit írjunk le: kulcsszavakat, főbb adatokat, vagy amit csak lehet? (2) Hogyan jegyzeteljünk: egész szavakat, rövidítéseket vagy szimbólumokat érdeme- sebb papírra vetni? (3) Milyen nyelven: forrásnyelven vagy célnyelven, A illetve B nyelven, vagy – a nyelvi iránytól függetlenül – a leggazdaságosabbnak ítélt nyelven, pl. angolul? Mindhárom kérdéskör vonatkozásában elsőként megvizsgájuk, hogy milyen preskriptív jellegű tanácsok, illetve módszertani javaslatok születtek az elmúlt néhány évtizedben e problémák feloldására, illetve kezelésére. A következő lépésben számba vesszük az adott kérdéssel foglalkozó fontosabb empirikus kuta- tásokat, majd végül levonunk néhány lehetséges módszertani tanulságot, amelyet a szerző személyes oktatói tapasztalata alapján fogalmaz meg.