Furocoumarins are known for their phototoxic and potential carcinogenic effects. These types of compounds have previously been reported from fennel (Foeniculum vulgare Mill.), a widely used medicinal plant and spice; however, no reliable quantitative data are available on the occurrence of these compounds in fennel fruits. For the first time, we report a comprehensive analysis of fennel fruit samples of different origins, representing a wide range of accessions for their furocoumarin content. Psoralene, 5-methoxypsoralene (bergapten), and imperatorin contents of 33 fennel samples were analyzed using a sensitive liquid chromatography-mass spectrometry (LC-MS) method. When applied at the highest therapeutic dose described in the monograph issued by the European Medicines Agency, the furocoumarin content of the fruits ranged up to 1.22 μg/d, which is below the most restrictive recommendations. Based on our findings, fennel consumption can be considered as safe, at least based on its low furocoumarin content.

No abstract

No abstract

Az édeskömény (Foeniculum vulgare Mill.) gyakran alkalmazott gyógy-és élelmiszernövény, amelyet már a tradicionális gyógyászatban is alkalmaztak, de mind a mai napig használják köptető, görcsoldó, tejelválasztást fokozó készítményekben. Hazánkban is több gyógyszerben és gyógytermékekben is forgalomban van. Korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy az édeskömény tartalmaz lineáris furokumarinokat -bergaptént, imperatorint, és pszoralént -ám mennyiségi adatok nem állnak rendelkezésre. Ezekről a vegyületekről bizonyították, hogy számos toxikus -például karcinogén, genotoxikus, mutagén -hatásokkal bírnak. Ezek közül is a legjellemzőbb a fototoxicitás, amelyeket humán vizsgálatok is alátámasztottak. A potenciálisan ártalmas hatások miatt az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) bizonyos furokumarintartalmú növények esetén korlátozza az alkalmazást, különösen terhességben és gyermekkorban. Célul tűztük ki, hogy igazoljuk a furokumarinok jelenlétét édesköménymintákban, és meghatározzuk ezek mennyiségét a termésben. További célunk volt, hogy szakirodalmi adatok és saját méréseink alapján pedig alátámasszuk vagy megcáfoljuk, hogy a növényben található mennyiség valóban ad-e okot a toxikus hatásoktól való félelemre. Munkánk során 33 különböző édeskömény mintát vizsgáltunk. A mérési módszerünkkel az imperatorint nem tudtuk kimutatni, ám 7 minta kivételével a bergaptént és pszoralént HPLC-MS segítségével detektálni tudtuk. Ha a mennyiségeket a terápiás dózis napi maximális adagjára vonatkoztatjuk (7,5 g), akkor a 33 mintában az összfurokumarin-tartalom 0,01-1,22 μg között volt. Ha ezt az értéket az Európai Gyógyszerügynökség legszigorúbb ajánlásához viszonyítjuk -azaz 1,5 μg furokumarinnal való tartós kezelés nem okoz toxikus hatásokat -, akkor az édeskömény furokumarin-tartalma alapján nem tekinthető potenciálisan toxikus növénynek.

No abstract