A hazánkban az olajipari napraforgó a harmadik legnagyobb területen termesztett szántóföldi növény. A termésátlagok folyamatos növekedése miatt egyre nagyobb jelentőséggel bír az optimális tápanyag-ellátás, azon belül is az optimális nitrogén ellátás. Vizsgálataink arra irányultak, hogy különböző nitrogénformák (karbamid, pétimészsó, pétisó), valamint azok kijuttatási időpontjai (azonos hatóanyag szintek mellett) milyen hatással vannak a növény termésmennyiségére és olajtartalmára. Kísérletünket a Nyíregyházi Egyetem Tangazdaságában, Nyírtelek Ferenc tanyán végeztük el 2020-ban, 2021-ben és 2022-ben. A fenti műtrágyaféleségeket a vizsgált években 80 kg/ha-os hatóanyagmennyiséggel juttattuk ki, egyszeri és osztott kezelést alkalmazva. A kísérleti terület nagysága 0,75 hektár volt kezelésenként, amiből 4 db 1200 m2-es parcella került kijelölésre. A betakarított termésmennyiségeket külön lemértük majd átlagoltuk. Az olajtartalom méréséhez kezelésenként egy-egy mintát vettünk. A három év eltérő eredményeket hozott. A rendkívüli aszály miatt a 2022-es év eredményei nehezen értékelhetők. A 2020-as és a 2021-es évben sem állapíthattunk meg egyértelmű tendenciákat. Az osztott kezelésekkel 2020-ban magasabb termésmennyiségeket mértünk, de a 2021-es év eredményei ezt nem támasztották alá. Olajtartalom szempontjából az osztott kezelések általában jobb eredményt produkáltak, de a különbség statisztikailag nem kimutatható.

Az ipari tevékenység, bányászat, közlekedés, hulladéklerakás mellett a mezőgazdaságitevékenység is a talaj szennyező forrásai közé sorolandó. Intenzív műtrágyázással, talajjavító, fertőtlenítő anyagok, kártevők elleni anyagok, növényvédő szerek használatával különböző mértékben szennyezhetjük a talajt, de legjelentősebb a szennyvíziszap elhelyezéssel kiváltott hatás.Ebben az esetben a talaj nehézfém-tartalma jelentősen megemelkedhet, a talajban felhalmozódva pedig a toxikus elemek a növények számára hozzáférhetővé válhatnak, bekerülve ezzel a táplálékláncba. Több kutató is foglalkozott azzal, hogy a lágy és fás szárú növények hogyan reagálnak a nehézfém-szennyezésre és alkalmasak-e a nehézfémekkel szennyezett területek fitoremediációjára.Azok a növényfajok, melyek képesek tolerálni bizonyos fémek (nehézfémek) magas koncentrációját, azt képesek megkötni, alkalmasak a szennyezett területek nehézfém-tartalmának csökkentésére. A nehézfémek valamennyi növényi életfolyamatra (növekedés, fotoszintézis, vízháztartás, ionfelvétel, stb.) valamilyen - általában negatív - hatást gyakorolnak, melyek a „szennyezett” növények külső, morfológiai tulajdonságaiban is megmutatkoznak. Tenyészedényes kísérleteink során arra kerestünk választ, hogy különböző mértékű szennyvízüledék-kezelés milyen hatást gyakorol a tesztnövény morfológiai tulajdonságaira. Vizsgált tesztnövénynek a cirok x szudánifű hibridet (cv. GK Csaba) választottuk, mely nagy termő- és betegség-ellenálló képességgel rendelkezik, termőhely iránt kevésbé igényes fajta. A kísérletet 3 kezeléssel (kontroll, 10 %-os szennyvízüledék-terhelés, 20 %-os szennyvízüledék-terhelés) állítottuk be. Kezelésenként 3 ismétlést állítottunk be ismétlésenként 6-6 növénnyel. A vizsgált morfológiai paraméterek: a növény teljes hossza, levelek száma, a legfejlettebb levél levéllemez hosszúsága és szélessége, a szárátmérő, illetve a föld feletti növényi részek tömege.Megállapítottuk, hogy 10 %-os szennyvízüledék kijuttatás hatására a növények föld feletti vegetatív részei a kontrollhoz hasonlóan fejlődtek. A kezelt növények fejlődésben, növekedésben, a levelek számában és a levéllemez méretében nem maradtak el a kontrolltól. 10%-os szennyezés esetén a föld feletti vegetatív tömeg meghaladta a kontrollnál mért értékeket. A 20 % szennyvízüledékkel kezelt növényeknél az előzőhöz hasonló eredményeket kaptunk. A növények teljes hossza, levélszáma és levélparaméterei a kontrolltól érdemben nem tértek el, sőt a növény tömege ebben az esetben is nőtt a kezelés hatására. Megállapítható tehát, hogy a kismértékű szennyvízüledék-terhelés nem volt negatív hatással a szudánifű morfológiai paramétereire. Feltételezhetően a szennyvízüledék jelentős tápelem-tartalma ellensúlyozta a vele együtt kijuttatott nehézfémek toxikus hatását.

The biggest problem of Hungarian crop farming is mass production and the simple crop rotation based on cereals. There was a decrease in sowing area of protein crops which raises crucial issues in crop rotation and land use. Therefore, growing papilionaceous plants, which are now considered to be alternative plants, should be taken under close examination. Hairy vetch (Vicia villosa Roth.) belongs to the family of papilionaceous plants and it can be grown in light weak soils. In Hungary, hairy vetch was used as green forage at first, but it later became a green manure plant.  Nowadays, it is used as a cover crop and its sowing seed has a good export market. In low fertile soils it is able to produce a big amount of green yield (25–40 t ha-1) even in spring while its seed yield could be 0.4–0.5 t ha-1 at farm level. In addition to its morphological characteristics hairy vetch is grown mainly with a supporting plant, i.e. triticale in many cases. Our purpose was to test the harvest index and its agrotechnical and botanical factors of hairy vetch in different cropping systems.

Nearly a quarter of the agricultural utilized area of our country is made up of sandy soils. Sandy soils are poor in nutrients, and, therefore, the effectiveness of farming is basically determined by the method of maintaining soil fertility and the fertilization practice. The hairy vetch called Vicia villosa Roth (Sandy Roth.), also known as a sand pioneer, plays a significant role in the exploitation of sandy soils. Its cultivation was started in Hungary in the late 1800s. It is primarily used as green fodder, most recently as a green manure and as a soil protection plant. The lupine is grown mainly as a supportive plant, which was previously rye, and today it is triticale. The ratio of the two plants to each other and the spatial location of plants depend on the method of sowing. The aim of our work was to present the yields of some of the grain grown in different sowing methods and some of its crops.