A munkaerő-piaci szereplők számos szempont szerint oszthatók különböző csoportokba. Ezen szempontrendszerek jellemzően valamely munkavállalói csoport sérülékenységén alapulnak. A nők munkaerő-piaci helyzete évtizedek óta a kutatások és elemzések középpontjában áll, azonban ezek a munkák elsősorban a gyermekvállalással, illetve a gyermekneveléssel összefüggő  sérülékenységet vizsgálják. Az ötven év feletti nők helyzete nem kevésbé sérülékeny, és nem kevésbé fontos mind társadalmi, mind pedig gazdasági szerepükre tekintettel, ugyanakkor meglepően kevés figyelmet kap a szakmai közbeszédben. E körülményre tekintettel a jelen tanulmány célja megvizsgálni e csoport munkaerő-piaci helyzetét, illetve azokat a körülményeket melyek alapvetően meghatározzák azt. A nyugdíjkorhatár emelése, illetve az elöregedő társadalom jelentette kihívások tükrében számolni kell az idősödők arányának emelkedésével a munka világában, így a foglalkoztatás környezetét is felül kell vizsgálni. A tanulmány számos befolyásoló tényező közül a leginkább meghatározó jelentőségű szempontok köré csoportosítva vizsgálja az idősödő nők munkavállalási lehetőségeit. Ezek a szempontok nevezetesen a képzettség, az egészségi állapot és a jogszabályi környezet. A tanulmány korábbi kutatások-elemzések, és statisztikai adatok alapulvételével elsősorban elméleti keretrendszerbe kívánja foglalni a vizsgált csoportba tartozó nők munkavállalását meghatározó körülményeket.

A TANULMÁNY CÉLJA A pszichológiában az imposztor szindróma egy kognitív torzulás, mely megakadályozza, hogy az egyén megélje a munkateljesítményéhez kapcsolódó sikerélményt. Az állapotot először 1978-ban azonosították Paulin Rose Clance és Suzanne Imes pszichológusok, akik kezdetben úgy gondolták, hogy ez főként egy nőket érintő jelenség. A későbbiekben végzett kutatások eredménye szerint viszont az imposztor-szindróma a munkavállalók mintegy 70 százalékát érinti a pályafutása során. Tanulmányunkban arra keressük a választ, hogy a jelenség a megkérdezett munkavállalók körében mennyire elterjedt, kiket érint és nem utolsó sorban, hogy milyen hatással van az egyén munkateljesítményére, előmenetelére. Szintén fontos célkitűzése a kutatásnak, hogy felmérjük mennyire hátráltató, vagy éppenséggel motiváló a szindróma hatása az egyéni munkateljesítményre. ALKALMAZOTT MÓDSZERTAN Kutatásunk alapját egy 2022. márciusban végzett kérdőíves felmérés adta, amelyet magyar munkavállalók körében végeztünk. A kérdőívben megvizsgáltuk az imposztor szindróma nem, életkor és végzettségi szint alapján történő előfordulását a kitöltők körében. A kutatásban továbbá azt is felmértük, hogy ha a jelenség egy korábbi életszakaszban jelentkezett, akkor hány évesen, illetve hány év munkatapasztalatot követően múlt el, valamint, hogy a tapasztalt jelenség miként hatott az egyén munkateljesítményére. Az adatokat kereszttábla elemzéssel és statisztikai vizsgálatokkal értékeltük. LEGFONTOSABB EREDMÉNYEK Összesített eredményeink alapján megállapíthatjuk, hogy az imposztor szindróma a kutatásunkban résztvevő alanyok 86,4%-a esetében jelenleg is fennáll és mindössze 13,6%-uk érzi úgy, hogy megszűnt bizonyos kor elérése és szakmai tapasztalat megszerzését követően. A jelenség a mintában elsősorban felsősokú végzettséggel rendelkező nőket érinti, amely állandósult, jelenleg is fennálló belső szorongás érzését jelenti számukra. A szindróma intenzitása az életkor előre haladtával (és ezzel párhuzamosan a munkapasztalat növekedésével) csökkenhet és enyhe, mérsékelt hatást mutathat. A teljes mintában a tünetegyüttes alapvetően ösztönzőleg hat a teljesítményre és az életkor növekedésével csökken a jelenség teljesítményre gyakorolt blokkoló hatása. GYAKORLATI JAVASLATOK A kutatás eredményei hozzájárulhatnak az imposztor szindróma hazai előfordulásának részletesebb megismeréséhez, annak munkateljesítményre gyakorolt hatásának megértéséhez. További kutatási irányként a jövőben érdemes volna a mintaelemszámot növelve ágazat-, földrajzi/településnagyság, vezetői/nem vezetői munkakör specifikumokat meghatározni, valamint a pályájuk elején álló fiatal (25 év alatti) munkavállalók körében nagyobb számban megvizsgálni a jelenség előfordulásának jellemzőit.

Communal forms of employment have deep roots in Europe; however, these definitions have not been clarified in Hungary yet. This is partly due to the lack of exposure, and partly due to the lack of a proper, sophisticated regulation framework. The goal of this paper is to organize general terms and aims, introduce the institutional environment, and to highlight problematic areas. Definition The definition of social enterprises, while not widespread in Hungary, is of noteworthy importance in the field of employment in many European countries. According to certain surveys, European social economy provides employment to around 6% of the active, working age population, but only 2% of the same group in Hungary (EMES, 2008, p. 28).