This paper aims to quantify the crowding-out effect of public debt and the related loss in longrun output in neoclassical growth models. To accomplish this task, we incorporate the government sector into the Ramsey-Cass-Koopmans (RCK) model, the Blanchard model and the Solow model, which differ only in their assumptions concerning the consumption behaviour of households. We also introduce a general framework that is capable of gauging the burden of public debt in a neoclassical world in the case of any type of consumption behaviour. Our results are threefold. First, contrary to the RCK model, public debt reduces long-run output in the Blanchard model and the Solow model, although to a different extent: the crowding-out effect is marginal in the former, whereas it can be very large in the latter. Second, the burden of public debt is country-specific depending crucially on the saving rate and the population growth rate. Finally, in developed countries the upper limit of the output loss related to public debt is moderate at best even if distortionary taxes are taken into account.

No abstract

Körkérdés a bérfelzárkóztatás határairól 1Imponáló ígéretek. Így jellemezhetők Magyarország és regionális versenytársai növekedési programjai. Ha a következő esztendőkben valamiféle globális válságnak még csak a szele sem érződik, dinamikus és töretlen növekedést feltételeznek. A nemzeti konvergenciaprogramokban közölt prognózisok közös vonása, hogy a középtávon előre jelzett béremelések üteme szinte valamennyi országban meghaladja a termelékenység növekedését, és több százalékponttal felülmúlja a hazai össztermék bővülését is.Mintha a regnáló kormányok engednének a sokat emlegetett bérfelzárkóztatási nyomásnak, és el is hinnék, hogy annak megvan a fedezete. A mértékek azonban nagyon is különbözőek. Bulgáriában a gazdasági növekedés 2020-ig kissé 4 százalék alatt maradhat, az élőmunka termelékenysége évi átlagban 3,5 százalékkal javul, az egy főre jutó béremelés azonban a 2017-2018-as időszakban meghaladja a 7, utána a 6 százalékot. Románia kissé visszafogottabb, mert bár a bérek emelkedése ott is felülmúlja a GDP-ét és a termelékenységét is, de látványosan nem szakad el tőlük. Szlovákiában nagyjából egy százalékpont a különbség a bérek javára a GDP-vel szemben, Csehország ennél jóval merészebben zárkóztatna fel. Csak Horvátország lóg ki a sorból a maga mértéktartó programjával, a mostani 2,8 százalékról kissé lassuló növekedéssel, a vele arányos béremeléssel és évente átlagosan 1 százalékkal javuló termelékenységgel.Valamennyi térségi riválisánál gyorsabb tempót diktálna a magyar kormány, amely a stabilan 4 százalék fölötti növekedéshez a 2017-et követő 9,2 százalékos béremelés után az idén hasonló mértékűt, jövőre 7,9 százalékos, 2020-ban pedig 6,3 százalékost jelzett előre -miközben a termelékenység csak évi 2,6-3 százalékkal javul.Ez a válságból történt kilábalás után valóban új helyzet. Ennek értékeléséhez kértük szerzőink válaszát a következő kérdésekre: 1. Közgazdasági értelemben mit jelenthet a bérfelzárkóztatás? 2. Tartható-e a versenyszféra és a kormány állandó konzultációs fórumának a 2016 novemberében kötött hatéves megállapodása? 3. Magyarország esetében hol van a béremelések határa? 4. A régió egészében gyors béremelkedés tapasztalható. Vannak-e kockázatai ennek a bérversenynek? 5. Milyen hatása lehet a béremeléseknek a nyugdíjakra és a nyugdíjrendszer egészére?1 A Külgazdaság köszönettel tartozik mind a 16 tanulmány szerzőinek.

No abstract

This paper develops a new approach, termed as the stock approach, to calculate the steady-state output loss caused by public debt in neoclassical growth models. The novelty of our stock approach is that it provides a closed-form solution to the steady-state output-debt relationship. The main conclusion of the paper is that the steady-state burden of public debt is country-specific in neoclassical growth models and it decreases with the private saving rate and increases with the population growth rate, with the exception of the special case where Ricardian equivalence holds.