Research has shown that an inclusive way of thinking helps to promote social interactions on and off the sports field. The most important process of accepting differences is sensitization, which is to achieve the positive change of an understanding and accepting environment through purposeful effort and involvement. The role of teachers of people with disabilities is significant in this process. The KézenFogva Foundation has applied this to develop an inclusive pedagogical, theoretical, and practical pilot project, the “SHAPE Complex Sensitisation Programme”, an innovative special pedagogy infrastructure which highlighted all practices promoting the realization of inclusion. After their training, teachers (majority educators) participating in the project (N = 26) applied the acquired knowledge in theme weeks among their students (N = 191), extending sensitization by further dissemination. Besides showing the direction and extent of changes in the sensitivities of teachers and their students (emotional, intellectual, and behavioral) with the help of the attitude scale, CATCH, the research was designed to introduce an innovative way of inducement of non-disabled athletes as well as special sport professionals. Although only a limited number of teachers could participate in the training, the success and effectiveness of the program was illustrated that even with this small sample, changes in the attitudes of the participants could be detected and that the training held by the foundation and its partners was effective, along with a noticeable change in the attitude of students.

A többségi társadalom fogyatékossággal élő személyek iránti attitűdje nagymértékben befolyásolja az érintettek életvitelét és lehetőségeit. A különbözőségek, így a fogyatékosság elfogadásának egyik leghatékonyabb eszköze a megfelelő irányú és mértékű attitűdváltozás létrehozása, amelynek egyik leghatékonyabb módja az érzékenyítés, amellyel lehetőség nyílik tudatosan hatni és a tapasztalatok bővülésével létrehozni egy pozitív szemléletváltást a fogyatékossággal élő emberek környezetében élők körében. Ebben a folyamatban a család, a barátok, az iskolatársak – és nem utolsó sorban – a pedagógusok szerepe meghatározó (Meggyesné és Máténé, 2013; Dóczi, Gál és Sáringerné, 2014). Tanulmányunkban bemutatjuk, hogy egy fogyatékossággal élő emberek iránti érzékenyítő program milyen attitűdváltozásokat okozhat általános iskolában dolgozó magyarországi és magyar anyanyelvű erdélyi és felvidéki pedagógusoknál (N=26). Az érzékenyítő program része volt a fizikai aktivitás érzékenyítő szerepének és feladatának bemutatása is, hiszen kiváló eszköz lehet a társadalmi befogadás ösztönzésére, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy még mindig nem elegendő a szükséges szakmai ismeret a pedagógusok körében sem (Dóczi, Gál és Sáringerné, 2014). Kvantitatív (kérdőíves) módszerrel végzett kutatás során vizsgáltuk a pedagógusok attitűdváltozásának három komponensét, amelynek eredményei megmutatták, hogy egyetlen program is milyen mértékű pozitív változást okozhat, ha az érintettek szocio-demográfiai jellemzőit is figyelembe véve vizsgáljuk az eredményeket. A csak női megkérdezettekből álló minta különbözősége legfőképpen a szakmai végzettségükben mutatkozik, mégis mindannyiukról elmondható, hogy pedagógusként nyitottak voltak a fogyatékossággal élő emberek iránti érzékenyítésre és mindhárom vizsgált attitűdjük – szignifikáns eredményt mutatva – pozitívan változott a vizsgálat végére.