No abstract

An adenovirus (AdV) has been isolated from the rectal swab of a domestic cat ( Felis catus ) and named feline adenovirus (FeAdV) isolate. It replicates and causes cytopathological effects in many human, feline, other mammalian cell lines that have both Coxsackie-adenovirus-receptor and integrins. Its antigens cross-react with anti-human adenovirus antibodies in immunofluorescence and immunocytochemistry assays. Electron microscopy revealed typical extracellular icosahedral particles and pseudo arrays inside cells. Sequence analysis of hexon and fiber genes indicates that this virus might belong to human adenovirus (HAdV) C species and might be a variant of type 1. In the fiber protein, three altered amino acids occur in the shaft; four altered residues are found in the knob region as compared to a European HAdV might be type 1 isolate (strain 1038, D11). One alteration affects amino acid 442 forming an RGS motif in an alanine rich region that might be an alternative way to bind integrins with subsequent internalization. Substitutions in the hexon sequence are silent. As compared to published HAdV sequences, the fiber is related to the original American prototype and recently described Taiwanese HAdV 1 isolates, but the hexon sequences are related to adenovirus isolates from France, Germany, Japan, and Taiwan. Serology carried out on FeAdV infected M426 cells indicates a prevalence of IgG in 80% of domestic cats in Delaware, United States. FeAdV isolate seems to be a recently recognized virus with possible pathogenic effects and, simultaneous human and feline infections are possible. Further molecular and biological characterization of this feline adenovirus isolate, as well as studies on both human and feline epidemiology and pathomechanisms, especially in endangered big cats, are warranted. FeAdV might have further practical advantages. Namely, it could be utilized in both human and feline AIDS research, developed into diagnostic tools, and gene therapy vectors in the near future.

A new variant of SARS-CoV-2 named Omicron (B.1.1.529) was isolated from an HIV-infected patient in Botswana, South Africa, in November 2021. Whole genome sequencing revealed a multitude of mutations and its relationship to the mutation-rich Alpha variant that had been isolated from a cancer patient. It is conceivable that very high prevalence of HIV-infected individuals as susceptible hosts in South Africa and their immunocompromised state may predispose for accumulation of coronavirus mutations. Coronaviruses uniquely code for an N-terminal 3′ to 5′exonuclease (ExoN, nsp14) that removes mismatched nucleotides paired by the RNA dependent RNA polymerase. Its activity depends preferably on Mg2+ and other divalent cations (manganese, cobalt and zinc). On the contrary, methyl transferase activity of non-structural protein (nsp) 14 and nsp16 both complexed with nsp10 requires Mn2+. Enzymes in successive stages of HIV infections require the same cations. In HIV-infected organisms, a subsequent coronavirus infection encounters with altered homeostasis of the body including relative starvation of divalent cations induced by interleukin production of HIV-infected cells. It is hypothesized that selective diminished efficacy of ExoN in the absence of sufficient amount of magnesium may result in the accumulation of mutations. Unusual mutations and recombinations of heterologous viruses detected in AIDS patients also suggest that long-lasting persistence of superinfecting viruses may also contribute to the selection of genetic variants. Non-nucleoside reverse transcriptase inhibitors partially restore divalent cations’ equilibrium. As a practical approach, implementation of highly active antiretroviral therapy against HIV replication and vaccination against coronaviruses may be a successful strategy to reduce the risk of selection of similar mutants.

A kilenc emberi herpeszvírus faj új rendszertani elnevezése magában foglalja az alcsalád megnevezését is. Genomjuk az alcsaládra jellemző konzervált régiókon kívül legalább egy gazdasejt-eredetű gént is tartalmaz, ami a koevolúció során került a vírusokba, és a lappangással, immunelkerüléssel kapcsolatos funkciókat kódol. Minden ember legalább egy herpeszvírus fajt hordoz életfogytiglan. A fertőzés forrását a gyakori tünetmentes vírusürítés miatt nehéz feltárni. Minden herpeszvírus sejtről sejtre is terjed, emiatt az antitesteket indukáló vakcinák hatástalanok. Az alfa-herpeszvírusok által termelt nem fertőző könnyű partikulák, valamint a sejtekből leváló exosomákba bekerülő reguláló hatású vírusfehérjék, nukleinsavak távoli sejtek működését is megváltoztathatják. A herpeszvírusok számos virális mikro-RNS képződését indukálják, valamint a sejtek mikro-RNS-termelésére hatva senyvesztő, daganatos, autoimmun folyamatokban vesznek részt, ugyanakkor antivirális kezelés támadáspontjai lehetnek. Részben biológiai, részben társadalmi hatások miatt ezeknek a vírusoknak a klinikai és járványtani jelentősége megváltozott. A herpes simplex vírus 2 (HSV-2) mellett egyre gyakoribb a HSV-1 által okozott súlyos genitális herpes, amely a sérült hámfelszínen a HIV-1-fertőzést segíti elő. A varicella-zoster vírusa (VZV) által okozott bárányhimlő 5 évesnél fiatalabbakban, az övsömör HIVfertőzöttek körében súlyos lefolyásúvá vált. A cytomegalovirus (CMV) magzati idegrendszeri károsodásokat okozhat, immunszupprimált egyénekben (AIDS, szervátültetés) reaktiválódva CMV-betegséget vált ki. A HIV-1 és a CMV egymás szaporodását serkentik. A humán herpeszvírus (HHV)-6A és HHV-6B egymástól függetlenül az emberek közel egy százalékában integrálódva átöröklődik, ennek jelentősége nem ismert. A HHV-6A a HIVfertőzést serkenti, a HHV-6B sejt- és szervátültetés során reaktiválódva önállóan vagy CMV- és HHV-7- reaktiválódással együtt halálos szisztémás fertőzést, encephalitis okozhat. A primer Epstein–Barr-vírus-fertőzés egyre inkább a szexuális élet kezdetére tolódik, heveny mononucleosis infectiosa kiváltásával. A B-lymphocytákban lappangva lymphomákat indukálhat, a HIV szaporodását serkenti. A HHV-8 elsősorban az AIDS-hez társuló Kaposi-sarcomában lett gyakori, de más lymphomákban, gyulladásos megbetegedésekben is társtényező. Az Afrikában gyakori HHV-6A és HHV-8 behurcolása nagyszámú bevándorló által más kontinensekre megváltoztatja e vírusok járványtanát, az általuk okozott betegségek gyakoribbá válását eredményezve. A herpeszvírusok speciesszintű diagnosztikája szerológiai, antigén-, ill. nukleinsav-kimutatási módszerekkel megoldott. Elterjedőben van a multiplex polimeráz-láncreakcióval (mPCR) végzett kimutatásuk, illetve a kezelés sikerességének monitorozására a valós idejű PCR. A mellékhatásokat alig okozó acylovir az alfa-herpeszvírusok és az EBV-fertőzés kezelésére, ill. megelőzésre kiváló, viszont a béta-herpeszvírusok ellen a ganciclovir, foscarnet, cidofovir használata korlátozott rendkívül toxikus mellékhatásaik miatt. Vakcina csupán a VZV-fertőzés megelőzésére létezik.

Introduction In addition to standard highly active antiretroviral therapy protocols, complementary therapies using natural compounds are widely used by human immunodeficiency virus (HIV)‐infected human patients. One such compound is the fermented wheat germ extract (FWGE), named Avemar. Materials and methods In this study, we investigate the effects of Avemar in a feline‐acquired immunodeficiency syndrome model. MBM lymphoid cells were acutely infected by the American feline immunodeficiency virus (FIV)‐Petaluma (FIV‐Pet) and the European FIV Pisa‐M2 strains. FL‐4 lymphoid cells, continuously producing FIV‐Pet, served as a model for chronic infection. Crandell Rees feline kidney (CRFK) cells were infected by either FIV‐Pet or feline adenovirus (FeAdV) as a model for transactivation and opportunistic viral infection. Cell cultures were treated pre‐ and post‐infection with serial dilutions of spray‐dried FWGE (Avemar pulvis, AP), a standardized active ingredient in commercial Avemar products. Residual FIV and FeAdV infectivity was quantified. Results In a concentration‐dependent manner, AP inhibited replication of FIV strains in MBM and CRFK cells by 3–5 log. Low AP concentration prevented FIV‐Pet release from FL‐4 cells. Higher concentrations destroyed virus‐producing cells with cytopathic effects resembling apoptosis. AP strongly inhibited FeAdV production inside CRFK cells but not in HeLa cells. Adenovirus particles are then released via the disintegration of CRFK cells. Discussion This report is the first to describe the antiviral effects of Avemar. Further studies are required to confirm its in vitro and in vivo effects and to investigate the potential for its use as a nutraceutical in FIV‐infected felines or HIV‐infected humans. Conclusion Avemar, as a single nutraceutical, inhibits FIV replication and destroys retrovirus carrier cells. An important conclusion is that prolonged Avemar treatment might reduce the number of retrovirus‐producing cells in the host.