My study aims to reveal the connections between visual propaganda and pedagogy during the Hungarian state-socialism by analyzing different variations of a single picture of Vladimir Lenin. The ideological indoctrination played an important role in the socialization of children, even teachers; thus, the communist power tried to create a new ceremonial-ritual order and a socialist identity. The following analyzed images (photos and paintings) show different functions and meanings; by reframing and transforming photographs and contexts, we can demonstrate how the viewers could have been manipulated. The starting photo comes from my studies (based upon the corpus of Hungarian pedagogical journals) published in 1970, showing a seemingly unconventional representation: Lenin as a child.

Tanulmányom a politikai ikonográfia és a pedagógia egymásra hatásáról, kapcsolatáról szól a magyar államszocializmus idején, egy Lenin-kép ürügyén. A téma ilyen kontextusban nagyrészt feltáratlan még, jóllehet a vizuális propaganda nagyon fontos részét képezte a szocializációnak és indoktrinációnak, egy újfajta rituális-ünnepi rend létrehozásának, mely megalapozni remélte a szocialista identitást. Bourdieu hívja fel a figyelmet a látás és befogadás társadalmi-történeti konstrukciójára (1996, 313–322. o.): az elemzendő képek más funkciókat hordoztak és jelentettek egykor és ma, sőt a képek átalakítása és eltérő kontextusokba helyezése már az adott korban is manipulálta a nézőket. Vizsgálataim a hazai pedagógiai sajtó 1960 és 1970 közötti fotóanyagán alapulnak, kiegészítve a publikált képek eredeti forrásaival, a kiindulópontot egy 1970-ben, Lenin 100. születésnapján megjelent fénykép jelentette, ami egy látszólag szokatlan ábrázolásmódot mutat be: Lenint, a gyermeket.

Összefoglaló. A Harvard Egyetem Orosz Kutatási Központja egyedülálló projektet valósított meg 1949 és 1953 között, több száz szovjet emigráns életútinterjújának rögzítésével. A szociológiai indíttatású beszélgetések angol átiratban maradtak fenn, az adatbázis elérhető online (Harvard Project on the Soviet Social System). Magyarországon nem elemezték még az 1917 és 1945 közötti szovjet hétköznapokról tanúskodó anyagot, mely két részre tagolódik: A-jegyzék (személyes élettörténetek), B-jegyzék (speciális témák). Tanulmányom mindkét összeállításból merítve mutatja be, hogy milyen kép rajzolódott ki a pszichológia és pszichiátria helyzetéről az adatközlők és rögzítők interaktív összjátékában: tanárok, klinikai pszichológusok, pszichiáterek beszélnek szakmáról és annak politikai felhasználásáról. Summary. A unique project was developed between 1949 and 1953 by the Harvard University Russian Research Center, based on hundreds of interviews recorded with Soviet emigrants, conducted by sociologists. The organized system of transcripts, transcribed into English, are available online (Harvard Project on the Soviet Social System). These interviews reflect everyday Soviet reality between 1917 and 1945, and they have not yet been analysed in Hungary. The corpus is constituted by two parts: A-Schedule (personal life stories) and B-Schedule (special topics). Based on both, I give an acount of the positions of Stalinist psychology and psychiatry, as created in the interactions of the emigrants and the interviewers, in which teachers, clinical psychologists and psychiatrists spoke about their profession placed in the dimension of the political situation.

A munka és a pedagógia világa egymást kölcsönösen feltételező szféra, melyek különböző kapcsolatban voltak a történelem folyamán -ennek egyik jellemző formájáról szól írásom. A politechnikai képzés a munkára nevelés fogalomkörének sajátos elméleti és gyakorlati megvalósulása, mely a marxista ideológiában gyökerezik, az 1917 utáni orosz-szovjet neveléstudomány és pedagógia fejlődéstörténetéből bontható ki. Az elsődleges szempontot mindig is az ideológiai és a népgazdasági érdek váltakozó hangsúlyai jelentették a politechnikai képzésben, időszakonként változó reformpedagó-giai hivatkozásokkal és legitimációval -átalakulásokkal és gyakori váltásokkal leírható történelmi folyamat alkotja írásom fő témáját, a munkára nevelés 1917 és 1958 közötti, orosz-szovjet fejlődéstörténetét. Az ideológiai alapok -Marx és EngelsA kiindulópontot a 19. század kapitalista viszonyainak kritikája jelentette: a gyáripar és a gépesítés megnyomorító, elidegenítő hatásáról Marx és Engels számos írása tanúskodik -a tőkés fejlődés egyik legfontosabb következménye a szellemi és fizikai munka szét-válása, a túlzott szakmai specializáció, ami korlátoltságot okoz (a szövegekhez ld. Vág, 1967, 34−56., 62−67., 70−72. o.). A cél a szétforgácsolt erők egyesítése, az ember felszabadítása a magántulajdon és a kapitalista munkamegosztás eltörlésével, a termelőerők bázisán. A gép és az automatizálás, amely korábban eltávolított és elidegenített, itt már a szellemi és fizikai munka egyesítését jelenti -az ellentmondás feloldását a társadalmi viszonyok különbsége jelentheti, bár ez a probléma nincs részletesen kifejtve Marxnál vagy Engelsnél. Az antikapitalizmus határozza meg a jövő elképzelését, amelyben fontos szerep jut a kommunista emberek nevelésének. Ebben a folyamatban kell a politechnikai képzést szemlélnünk az ideológia szerint. A politechnikai képzéssel kapcsolatban legtöbbet hivatkozott marxi szöveghely 1866-ból való:"Nevelésen három dolgot értünk. Először: szellemi nevelést. Másodszor: Testi nevelést, amelyet gimnasztikai iskolákban és katonai gyakorlatokkal nyújtanak. Harmadszor: Technológiai képzést, amely közli valamennyi termelési folyamat általános alapelveit, és egyúttal bevezeti a gyermeket és az ifjút valamennyi szakma elemi szerszámainak gyakorlati használatába és kezelésébe." (Karl Marx: Instrukciók az ideiglenes Központi Tanács küldöttei számára, ld. Vág, 1967, 105. o.)

No abstract