ABSZTRAKT: A bevezető gondolatok a tudomány, a szcientista objektivitás kérdőjeleit vetik fel. A szerző részletesen tárgyalja a konstruktivizmus filozófiai előképeit és a megismerés folyamatát, majd saját (nem radikális) konstruktivista álláspont felvázolására vállalkozik. A térelméletben való alkalmazás szempontjából tárgyalja a konstruktivizmus fő tételeit. A teret mint a különböző létezésből eredő relációk (struktúrák) által és a megfigyelés során létrehozott társadalmi konstrukciókat értelmezi. A tér nyitottságának fenntartása mellett az autopoiézisz koncepcióját alkalmasnak tarja a téri zárt egységek elkülönítéséhez és működésük magyarázatához. Befejezésként a régióalkotás példáján mutatja be, hogy a konstruktivista eszmeáramlat miként alkalmazható a gyakorlatban.

E tanulmányban előzetesen tisztázni kívánom, hogy melyek lehetnek a megújított (valójában „retro") területpolitika régen tudott, de átmenetileg háttérbe szorult alapjai. Miként lehet integrálni a város–falu kategóriákat, és a városokra koncentrált fejlesztéspolitikának melyek a regionális gazdaságtani alapjai. Ezt követően áttekintem az EU területpolitikájának témánkat érintő hangsúlyváltozásait. A magyar előtörténet tárgyalásával azt kívánom bemutatni, hogy a mai megválaszolandó kérdések nem Új keletűek, történelmi adósságokra kell 21. századi válaszokat adni. A „retro" területfejlesztési politika újdonsága, hogy középpontjában a városrégiókra alapozott, policentrikus fejlesztés áll, amely újszer űen integrálja a vidéket, ezáltal feloldja a korábbi város–falu dichotómiát. A koncentrált decentralizációt az elérhetőség (a hozzáférhetőség) javítása kell hogy kísérje.

The increasing dominance of neoliberalism as the key steering mechanism of the European Union (EU) since the early 1990s has implied the competitiveness-oriented reshaping of cohesion policy. The aim of this paper is to initiate a debate from a critical political economic perspective on the implications of this shift for Central Eastern European (CEE) member states. To this end, the paper discusses the formation of EU centre-periphery relations from a CEE point of view and formulates some preliminary suggestions as to how cohesion policy would need to be rethought in order to ensure the better integration of lagging CEE regions.