The generally accepted explanation of the Hermann grid illusion is Baumgartner's hypothesis that the illusory effect is generated by the response of retinal ganglion cells with concentric ON-OFF or OFF-ON receptive fields. To challenge this explanation, we have introduced some simple distortions to the grid lines which make the illusion disappear totally, while all preconditions of Baumgartner's hypothesis remain unchanged. To analyse the behaviour of the new versions of the grid, we carried out psychophysical experiments, in which we measured the distortion tolerance: the level of distortion at which the illusion disappears at a given type of distortion for a given subject. Statistical analysis has shown that the distortion tolerance is independent of grid-line width within a wide range, and of the type of distortion, except when one side of each line remains straight. We conclude that the main cause of the Hermann grid illusion is the straightness of the edges of the grid lines, and we propose a theory which explains why the illusory spots occur in the original Hermann grid and why they disappear in curved grids.

Elméleti háttér: A gelotofóbia (a nevetségessé válástól vagy kinevetéstõl való félelem) univerzális, az utóbbi évtizedekben leírt jelenség. Vizsgálatok szerint a gelotofóbiásokat intenzívebb, hosszabb és többszöri szégyen-érzés és félelem, illetve kevésbé intenzív, ritkább és rövidebb idejû boldogság-érzés jellemzi. Továbbá a nevetést tartalmazó kétértelmû helyzeteket negatívabban értékelik, mint a kontroll személyek, és ezek nem emelik a hangulatukat. Cél: Megvizsgálni e vonás érzelmi intelligenciával és alexitímiával való kapcsolatát. Módszer: 137 fõ válaszolt a Geloph-15, a TAS-20 és a Bar-On EQ kérdõívek kérdéseire. Eredmények: A gelotofóbia és az alexitímia egyes dimenziói szignifikáns pozitív korrelációt mutatnak mind a teljes mintán (érzelmek azonosítása: r = 0,356; p < 0,01; érzelmek kifejezése: r = 0,363; p < 0,01; összpontszám: r = 0,360**), mind a gelotofóbiások (pragmatikus gondolkodás: r = 0,685; p < 0,01; összpontszám: r = 0,691; p < 0,05) és a nem gelotofóbiások (érzelmek azonosítása: r = 0,331; p < 0,01; érzelmek kifejezése: r = 0,313; p < 0,01; összpont-szám: r = 0,271; p < 0,01) csoportjában. Továbbá, a gelotofóbiás és nem gelotofóbiás csoport között legalább tendenciaszintû különbség adódott az érzelmek kifejezésének nehézsége és az összpontszám esetében. A nem gelotofóbiások rendre szignifikánsan magasabb EQ pontszámokat érnek el, mint a gelotofóbiások (kivéve problémamegoldás, impulzuskontroll, stresszkezelés), továbbá esetükben közepesen erõs, negatív együtt járás mutatkozik a gelotofóbia mértéke és az érzelmi intelligencia között, míg a gelotofóbiásokra többnyire ez nem igaz. A teljes mintán a gelotofóbia és az érzelmi intelligencia közötti korreláció -0,624; p < 0,01volt. A legmagasabb korrelációk az önbecsülés (r = -0,511; p < 0,01), a függetlenség (r = -0,521; p < 0,01), a stressztûrés (r = -0,531; p < 0,01), az intraperszonás (r = -0,650; p < 0,01) és az általános hangulat (r = -0,510; p < 0,01) skáláinak terén mutatkozott. A szociodemográfiai változók hatását kiparciálva nem mutatkozott jelentõs változás az eredmé-nyekben. Következtetések: A gelotofóbia, az alexitímia és az érzelmi intelligencia egymáshoz kapcsolódó, mégis elkülöníthetõ fogalmak, továbbá a gelotofóbiások csoportja más érzelmi-intelligencia-mintázatot mutat, mint a nem gelotofóbiások csoportja.

No abstract

A humorérzék, a humor megértési és produkciós képessége kreatív tulajdonság, jelentős egyéni különb-ségekkel, ám mind ez idáig nem egyértelműen tisztázott a humorprodukció és a kreativitás viszonya. Vizsgálatunkban 133 fő különféle önbeszámolós és viselkedéses humorprodukciós, humorhasználatra vonatkozó, illetve kreativitástesztet töltött ki. Nemi különbségek sem a kreativitás-, sem a humortesztekben nem mutatkoztak. Eredményeink szerint meglehetősen gyenge, de pozitív összefüggés mutatkozik a humorprodukció és a kreativitás között, illetve a humorstílusok között, ami összességében a két folyamat közös alapjaira, ám azok eltérő jellegére mutat rá. Kulcsszavak: humor, kreativitás, humorprodukció, humorstílus BEVEZETÉSA humor a gondolatokat mulatságossá, fantasztikussá tevő szellemi minőség; üze-net, amelynek szellemessége vagy nyelvi furfangja, vagy inkonguitása nevetést vált ki. Össze nem illésről vagy inkongruitásról akkor beszélünk, amikor a (humoros) inger a kognitív vonatkoztatási modelltől (a tudás elsajátítása során kialakított tudáskészlettől, sémától vagy forgatókönyvtől, fogalmi kerettől) különbözik. "A humort képletesen egy feldobott érmének írhatjuk le, amely olyan gyorsan pörög, hogy egyidejűleg mindkét oldalát láthatjuk" (WICKER, 1985). Ez a megközelítés a humor megértését és létrehozását a problémamegoldó gondolkodással és a belátás folyamatával összekapcsoló alaklélektani hagyományhoz, így (Harkai) Schiller Pál (SCHILLER, 1938) vagy Arthur KOESTLER (1964/1998 elképzeléseihez, és a belátás 296 Séra László -Boda-Ujlaky Judit -Gyebnár Viktória szerepének empirikus alátámasztását is nyújtó újabb kutatásokhoz (KOZBELT és NISHIOKA, 2010) illeszkedik. KOESTLER (1964KOESTLER ( /1998 ezzel összefüggésben biszociatív folyamatról beszél: "A humor minden fajtájának szerkezeti alapmintázata biszociatív; egy helyzet vagy esemény egyidejűleg két, összeférhetetlen asszociatív összefüggésrendszerben való szemlélése, ami a gondolatfolyamatnak egyik mátrixból egy egész más logikai vagy játékszabály uralta másikra való hirtelen átugrását eredményezi" (KOESTLER, 1964(KOESTLER, /1998.Koestler összekapcsolja a művészi inspirációt, a tudományos felfedezést és a komikus találékonyságot: "Minden kreatív tevékenység […] alapmintázata -a tudás már meglévő, de mindeddig elkülönült területeinek, fogalomköreinek vagy vonatkoztatási rendszereinek összerázása -azonos" (KOESTLER, 1967(KOESTLER, /2000 vö. UŐ, 1964 vö. UŐ, /1968 vö. UŐ, , 1981. Munkája óta a humort tartják a kreatív folyamat legjobb illusztrációjának.A humor és a kreativitás kapcsolatára valószínűleg Auguste Penjon, francia filozófus figyelt fel először, akinek híres állítása 1891-ből -"a nevetés semmi más, mint a szabadság kifejezése, amelyet átélünk, vagy amire vágyunk" -a szokásos racionális gondolkodástól való elszakadásra vagy "kognitív játékosságra" való utalásként értendő (ZIV, 1989, 105 Sam Gross karikatúrája (1. ábra) jól illusztrálja ezt a kapcsolatot s Koestler felveté-sét. A képaláírás azt az angol kifejezést tartalmazza, mégpedig annak szó szerint...

A tanulmány az erdélyi magyar pszichológia, s különösen a kísérleti megközelítés és az oktatás alakulásával foglakozik a kezdetektől 1989-ig. A kezdeteket a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem alapításától (1872) a felszámolásáig (1919) tartó időszakban Parádi Kálmán, első erdélyi „Physiológiai lélektan”-a (1887), Lechner Károly pszichiáterprofesszor, Palágyi Menyhért filozófus reakcióidő-vizsgálatai (1906) és Böhm Károly filozófiaprofesszor tevékenysége illusztrálja. A két világháború között Erdélyben csak a kolozsvári román I. Ferdinánd Király Egyetemen volt lehetőség pszichológiát és filozófiát tanulni; a pszichológiai érdeklődést egyesületek, folyóiratok tartották fenn. A második bécsi döntés utáni időszakban (1940–1944), a Szegedről Kolozsvárra visszaköltözött egyetem Lélektani Intézetében (professzor: Várkonyi Hildebrand Dezső), majd 1945–1959 között létrejött Bolyai Tudományegyetem Pszichológiai Tanszéke (vezetője 1946–1947-ben Harkai Schiller Pál, majd Zörgő Benjamin) tevékenységéhez kapcsolódik a képzés és kutatás. A következő fejlődési szakasz a kényszeregyesített Babeş-Bolyai Egyetem Pszichológiai Tanszéke magyar tagozatának munkájához (Zörgő Benjamin, Fodor Katalin, Kulcsár Tibor) kapcsolódik. 1982 és 1989 között a romániai pszichológia teljes betiltása következik be, és csak Ceauşescu diktatúrájának 1989-es megdöntése után szerveződik újra.