A magyar fiatalok egyre általánosabb életstratégiaként tekintenek a kivándorlásra, ami az országot továbbtanulás vagy munkavégzés céljából rövidebb, hosszabb időtávra elhagyók arányának drasztikus növekedésében követhető nyomon. Az írás az elmúlt évtized legfontosabb emigrációs jellegzetességeit taglalja, az országot elhagyó 18 és 40 év közöttiek fő emigrációs indokait keresi.Nemzetközi és hazai szinten a migrációs folyamatok, azok meghatározó mechanizmusai a tudományos érdeklődés középpontjába kerültek, a kivándorlást magyarázó objektív és szubjektív adatokra egyre nagyobb igény mutatkozik. Ennek érdekében a 2013 és 2016 között közel 10 000 fő megkérdezésén alapuló kérdőíves adatgyűjtés eredményeinek feldolgozásával bemutatjuk a kivándorló fiatalok legfontosabb demográfiai jellemzőit, azok évtizedes arányeltolódásait, az emigráció trendjének változásait, a kivándorláshoz vezető taszító és vonzó tényezőket, a migrációs potenciál országon belüli (város-vidék dualitás) és intraregionális egyenlőtlenségeit.

A magyarok emigrációja – 1989 óta nem tapasztalt dinamikus növekedésének, univerzális életstratégiává válásának köszönhetően – napjainkban a multi- és interdiszciplináris társadalomtudományi kutatások homlokterébe került. A Legújabb trendek a magyarországi kivándorlásban című kutatás – amelyet 2013 és 2017 között folytattunk – empirikus eredményei több szemszögből vizsgálják a magyar társadalmat és gazdaságot sújtó kivándorlás jellegzetességeit. A kutatás egyrészt a magyarok migrációs hajlandóságára, a kiköltözéssel kapcsolatos attitűdökre fókuszál, másrészt a már kivándorolt magyar állampolgárok külföldi élettapasztalatait, a kiköltözésre ösztönzés okait, a külföldi lét előnyeit és hátrányait részletezi. A tanulmány bemutatja a kivándorlás hullámzó trendjeit, a célországok integrációs jellegzetességeit, a külföldi életvitel eltérő stratégiáit, az emigráns magyarok szubjektív jóllétének különbözőségeit, végül a migrációra és a visszatérésre (remigráció) ösztönző tényezőket.

No abstract

Az etnikai és szociális színezetű szegregáció térbeli megjelenési helyei, a városi és falusi gettók a rendszerváltozás óta integráns részei Észak-Magyarország társadalmi valóságának. Számos tényező együttes hatása következményeként alakult ki az országos szinten példátlanul mély és komplex szociális válság. Az elmúlt évtizedek terület- és településfejlesztési beavatkozásainak köszönhetően – a felhasznált támogatásokhoz képest – azonban elenyésző volumenű az a javulás, amelyet az itt élő cigány és nyomorban élő lakosság életkörülményei tekintetében tapasztalható. Város- és városrész-rehabilitációs és -rekonstrukciós projektek tucatjait végezték annak érdekében, hogy a mélyszegénységgel megbélyegzett gettók társadalmi problémái mérséklődjenek. Első ránézésre – persze – látványosnak tűnnek az eredmények. Ezek viszont látszatmegoldások, ugyanis a lakóhelyi szegregáció súlyossága keveset változott három évtized alatt. Ehelyett átalakult mintázata. Számos városközponti elhelyezkedésű nyomortelepet számoltak fel, így gyakorlatilag kisöpörték és folyamatosan kisöprik az urbánus környezetből a szegénységet, a nyomort. Az emberek – jobb híján – városkörnyéki nyomortelepekre költöznek (pl. Lyukóbánya, Lyukóvölgy), vagy a nehezen megközelíthető térségbeli aprófalvak szolgálnak számukra végállomásként. Roncstársadalmak jönnek létre. Bizonyítva azt, hogy nem egy, hanem több párhuzamos társadalmi valóság létezik Magyarországon. Létezik egy Másik Magyarország is!?

Based on a representative sociological survey with a sample size of 5.000 respondents carried out in 2014, this study investigates the social well-being of people living in the nine largest Hungarian cities and their metropolitan regions, in comparison with survey results from 2005. In the analysis, particular attention has been paid to the Stiglitz Report's recommendations, to the multi-dimensional nature of social well-being, as well as to the simultaneous consideration of its objective and subjective factors. In the case of the Hungarian metropolitan regions, the eight dimensions of social well-being identified in the Stiglitz Report are explored: (1) material living standards (income, consumption and wealth), (2) health, (3) education, (4) personal activities including work, (5) political voice and governance, (6) social connections and relationships, ( 7) environment (present and future conditions), and ( 8) insecurity (of an economic as well as a physical nature). The empirical analysis revealed that the former core-periphery downward slope of metropolitan regions has clearly changed over the past ten years; whereas city centres are still in a favourable position, and the urban outskirts are getting more and more fragmented, suburban zones have undergone significant restructuring. As a result, developed and underdeveloped suburbs have seen an equalisation in terms of social well-being since 2005.