The effects of different aromatic cytokinins applied in different concentrations and combinations were investigated on the histology of in vitro apple leaves and their post-effects on subsequent shoot regeneration from these leaves were studied. Great differences in the anatomical structure of leaves could be detected originating from media containing different types and concentrations of aromatic cytokinins. The number of regenerated shoots per explant and the organogenetic index were used for the evaluation of the post-effect of aromatic cytokinins on shoot regeneration. The histological structure of leaves used for regeneration and their regeneration response showed a good correlation. When the pre-treatment caused a juvenile-like or less-differentiated structure, the number of regenerated shoots per explant increased and often vitrification also decreased and consequently the organogenetic index also increased. A strong interaction between cytokinin-content (type and concentration) of the pre-treatment medium and that of the regeneration medium could also be detected.

The flower bud development is an especially complex process from initiation to blooming. Our main objective was to analyze paradormancy; the first stage of this process in our collection of varieties in the vicinity of Budapest, in Hungary. We have analyzed three varieties with different winter hardiness. `Ceglédi bíborkajszi' is one of the most frost susceptible in our collection of varieties, when the flower bud differentiation started in early August, and all flower organ initials evolved in beginning of September. The flower bud differentiation of the most winter hardy variety, `Rózsakajszi C.1406' started in the end of August, and all flower organs were noticed at middle of September. `Gönci magyar kajszi' is a medium frost hardiness apricot variety, its phenological process composes transition between two mentioned above varieties.

Two urban stress tolerant Tilia clones were selected by the Department of Floriculture and Dendrology. The mother trees of the Observed clones were found in an alley of linden trees, settled on a traffic island of a busy two-lane road. Tilia hybrid 'Saint Stephen' has a beautiful cone-shaped crown, the leaves are bright green and they keep their green colour for much longer time than the leaves on the other trees in the alley. In the nursery the Tilia hybrid 'Saint Stephen' was budded on T. cordata, T. platyphyllos and T. argentea and it had good compatibility with every rootstock. The average height of the one year old buddings was 200 cm and the buddings kept their good growing capacity in the following years as well. They had an outstanding growing capability comparing with the other Tilia cultivars. Tilia platyphyllos 'K3' clone has similar cone-shaped crown. The growing vigor and urban stress tolerance seems to be better than Tilia hybrid 'Saint Stephen'.

No abstract

Régóta ismert jelenség, hogy a Lamiaceae családba tartozó kakukkfüvek (Thymus spp.) könnyen hibridizálódnak egymással. Adott populáción belül eltérő alak-változatok is jelen lehetnek, továbbá különféle illóolaj-összetétellel rendelkező kakukkfű populációk egy termőhelyen való előfordulásáról is beszámoltak (LOZIÉNE 2006, RADONIć et al. 2008). Megfigyeléseink ezen tényekkel nagyrészt egybehangzóak. Célunk volt, hogy a vizsgált vadkakukkfű populációk kémiai diverzitása mellett felmérjük azok morfológiai változatosságát. A vizsgált populációk termőhelyei a következő tájegységekhez tartoztak: Bakony, Balaton-felvidék, Budai-hegység, Bükk, Cserehát, Gerecse, Gödöllői-dombság, Mátra, Pilis, Somogyi-dombság, Velencei-hegység, Vértes, Visegrádi-hegység és Zempléni-hegység. A 39 termőhelyen történt felvételezéseink során igazoltuk, hogy a T. glabrescens, Willd. és a T. pannonicus, All. ruderális termőhelyeken is előforduló, kozmopolita, tágtűrésű, pionír növényfajok, melyek a termőhelyek alapkőzetének és talajjellemzőinek széles variációit is tolerálják. Megállapítottuk továbbá, hogy a citromolajos kemotaxon megjelenése nemcsak a T. pulegioides-nél gyakori, hanem a T. pannonicus-nál is, míg a T. glabrescens-nél − a szakirodalommal egyezően − nem jellemző (Simon 2000). A feldolgozott herbáriumi anyag alapján bebizonyosodott, hogy a legnagyobb morfológiai variabilitást a T. glabrescens és a T. pannonicus mutatja. A magas kakukkfű levélhosszúság/levélszélesség aránya (1,25−7,00) igen változatosnak adódott, ami azt jelzi, hogy igen heterogén alakú levelei lehetnek, de többnyire a lándzsás levéllemez a jellemző. Megállapítottuk, hogy a T. glabrescens és a T. pannonicus is pompázhat a még le nem írt virágszínekben is. A szakirodalom adatait kiegészítve igazoltuk, hogy a T. pulegioides egyedek nemcsak a száréleken lehetnek szőrösek, hanem 2−2 szemben lévő oldalán alternálva és a szár minden oldalán egyaránt. A levélzet általában mindhárom fajnál a teljes száron oszlik meg, kivétel a magas kakkukkfű, ahol több populációban csak a szár felső részére összpontosult. A levélzet sűrűsége a magas és közönséges kakukkfűnél sűrűnek, vagy közepesnek adódott, míg a hegyi kakukkfűnél a ritka és a közepes levélsűrűség volt jellemző. A T. pannonicus-nál az egyes virágörvök között általában sűrűn fedőszörös, fehéres-molyhos volt a szár, míg ez kevésbé volt jellemző a T. glabrescens és a T. pulegioides egyedeinél.