A tanulmány a különféle optimizmus - konstruktumok (vonás optimizmus, attribúciós optimizmus, irreá­lis optimizmus, valamint terápia - specifikus optimizmus) és a fizikai egészségi állapot közti kapcsolatot vizsgálja. A legtöbb áttekintett kutatás pozitív kapcsolatot talált az optimizmus és a különböző egészségmutatók közt. Az optimista személyek a kevésbé optimista személyekkel összehasonlítva szubjektíven jobbnak ítélik egészségi állapotukat, és ez a különbség az objektíven (szakember által) mért tünetszám tekintetében is fennáll. Az optimizmus általában jobb immunműködéssel (kivételt képeznek a kontrollálhatatlan stresz-szor­helyzetek) és gyorsabb gyógyulási sebességgel jár. És végül az optimista személyek szignifikánsan tovább élnek a pesszimista személyekhez képest. Az optimizmus és a fizikai egészség közti pozitív kapcsolatot több tényező is befolyásolja. Az optimisták kevesebb stresszorral találkoznak, azokat eltérően értékelik és máshogy küzdenek meg velük, mint a kevésbé optimista személyek. Az optimizmus szintje befolyásolja az egészségmagatartást, valamint a betegségmagatartást. Végül annak a lehetősége is fennáll, hogy az optimizmus és a fizikai egészség közti kapcsolat hátterében egy harmadik változó, a neuroticizmus áll. Tanulmányunk kritikai nézőpontot alkalmaz, rámutat a téma kutatását nehezítő elméleti és módszertani nehézségekre.

A tanulmány áttekinti azokat a szakirodalomban fellelhetõ kutatásokat, melyek három optimizmus konstruktum (diszpozicionális, attribúciós és szituáció-specifikus) immunmûködésre gyakorolt hatását vizsgálják. Az eredmények szerint az optimizmus immunmûködésre kifejtett hatása komplex és olykor ellentmondásos. A szituáció-specifikus és attribúciós optimizmus jobb bejóslója az immunmûködésnek, mint az általános vonás optimizmus. Stressz-és konfliktusmentes helyzetben az optimizmus hatékonyabb immunfunkciókhoz kapcsolódott. A szakirodalmi áttekintés szerint az optimizmus abban az esetben gyengítette az immunmûködést, amikor a személyek kontrollálhatatlan, vagy hosszabb idõn át fennálló stresszhelyzettel szembesülnek.Kulcsszavak: diszpozicionális optimizmus, attribúciós optimizmus, szituáció-specifikus optimizmus, immunfunkciók A pszichoneuroimmunológia interdiszciplináris tudománya a viselkedés, az immunrendszer és az idegrendszer közti komplex kapcsolatrendszert vizsgálja (Solomon 1999, idézi Urbán 2003). Egyik legfontosabb vizsgá-lati területe a stressz és az immunfunkciók közti kapcsolat jellege és termé-szete. Segerstrom és Miller (2004) terjedelmes áttekintésükben metaanalízisnek vetik alá azt a mintegy 300 kutatást, mely az elmúlt 30 évben a stressz és az immunmûködés közti kapcsolatot vizsgálta. Megállapítják, hogy az olyan pszichológiai változók, mint a személyiség és az érzel-mek egyéni különbségekhez vezethetnek a stresszre adott pszichológiai és immunológiai válaszban (i.m., 619). Segerstrom és Miller (2004) ilyen változónak tekinti az optimizmust, mely számos kutatásban moderálta a stresszre adott választ. Azonban, mint ahogy azt Segerstrom és mtsai (2001) megállapítják, az optimizmus (és számos egyéb pozitív vonás) immunrendszerre kifejtett hatása sokkal kevésbé egyértelmû, mint az olyan negatív vonásoké, mint pl. a szorongás vagy ruminálásra való hajlam (bár ennek részben az az oka, hogy kevesebb kutatás foglalkozott ezzel a témával).

Az új digitális technológiák (mint például a virtuális realitás) megjelenésével és elterjedésével egyre fontosabb, hogy mennyire tudjuk kihasználni úgy az általuk adott lehetőségeket, hogy közben elkerüljük a veszélyeiket (például addikció és technostressz). Tanulmányomban bemutatom, hogy az új technológiák hogyan segíthetik a diagnózis, a rehabilitáció és a pszichoterápia folyamatát. A diagnózis területén csökkenthetik a szubjektív torzítás esélyét, mivel segíthetnek élményszerűen és in vivo megjeleníteni a tüneteket. A terápiáiban immerzív jellegük és rugalmas használatuk, elérhetőségük miatt lehetnek vonzóak. Ezután körbejárom, hogy különféle pozitív érzelmeket és állapotokat (például mindfulness, empátia vagy önegyüttérzés) hogyan segíthetnek az új eszközök. A jövőben további kutatásoknak kell tisztáznia, hogy mi a kapcsolat a digitális jóllét, a pszichológiai jóllét és a szubjektív jóllét között.

No abstract

KönyvszemleRyan M. Niemiec -Danny Wedding: Positive psychology at the movies. Using films to build character strengths and well-being (Pozitív pszichológia a filmekben. Hogyan használjuk a filmeket karaktererõsségeink építésére és jóllétünk növelésére?) Hogrefe, Cambridge, MA, 2014 (2., átdolgozott kiadás) 470 oldal, 59 USD