A koronavírus-járvány miatt bevezetett jegybanki és állami hitelprogramok hatása a magyar foglalkoztatásra A gazdasági válsághelyzetekben gyakran drasztikusan visszaeső hitelkínálat jelentősen ronthatja a vállalatok hitelhez jutási lehetőségeit, így kilábalási esélyeiket, reálgazdasági teljesítményüket is. Mennyiben enyhíthetik e problémát a támogatott hitelek? Tanulmányunkban ezt vizsgáljuk meg a koronavírus-járvány miatt Magyarországon bevezetett jegybanki és állami hitelprogramok foglalkoztatási hatásán keresztül. Vizsgálatunk vállalati szintű mikroadatbázison -becsült részvételi valószínűségen alapuló párosítást és fix hatásos panelregressziót alkalmazva -értékeli a támogatott hitelek hatását a cégek havi frekvenciás létszámadataira. Eredményeink szerint a támogatott hitelprogramokat igénybe vevő, öt főnél nagyobb vállalatok létszámdinamikája szignifikánsan kedvezőbben alakult 2020 márciusa és decembere között, mint a hasonló, ám a programokat nem kihasználó vállalatoké. A mért hatás az "NHP Hajrá!" program, a beruházási hitelek, illetve a kisvállalkozások tekintetében mutatható ki legnagyobb mértékben.* Journal of Economic Literature (JEL) kód: D22, E24, G38, H81. BevezetésA koronavírus-járvány elterjedése az egészségügyi kihívások mellett súlyos és széles körű válságot okozott a globális gazdaságban. A karanténintézkedések és a szociális távolságtartási szabályok 2020 tavaszán rendkívül gyorsan és mélyrehatóan alakították át a gazdasági szereplők viselkedését, számos ágazat működése átmenetileg teljes mértékben megállt. A 2007-2008-as gazdasági válsággal szemben a döntéshozók a gazdasági kihívásra összességében rendkívül laza költségvetési és monetáris politikával * Köszönettel tartozunk Dancsik Bálintnak, Becsey Zsoltnak, Oláh Zsoltnak, Aczél Ákosnak, valamint a Magyar Nemzeti Bankban tartott viták valamennyi résztvevőjének segítő észrevételeikért. A tanulmány a szerzők nézeteit tartalmazza, és nem feltétlenül tükrözi a Magyar Nemzeti Bank hivatalos álláspontját.

A 2008–2009-es gazdasági válságot követően a nyugat-európai bankcsoportok jelentősen csökkentették jelenlétüket a közép- és kelet-európai régióban, helyüket pedig sokszor utóbbi régió képviselői töltötték be. Ezen átrendeződésből kiindulva jelen kutatás célja az európai hitelintézeteket üzleti modelljük alapján klaszterekbe sorolni a koronavírus kezdete előtt megfigyelhető pénzügyi mutatóik szerint. Az eredmények alapján a szakirodalomban is megtalálható gyakori distinkció, a kereskedelmi banki működés és a befektetési banki profil közötti különbözőségeket identifikáljuk, a hitelintézetek ily módon elkülönülnek a kialakult klaszterekben. A nyugati-európai, valamint közép- és kelet-európai intézmények nem kerülnek szigorúan egy csoportba, de eloszlásuk jelentősen különbözik a klaszterekben. A külföldi anyabankú hitelintézetek csoportokon belüli részaránya szintén eltér a teljes eloszlástól, az anya- és leánybank pároknak pedig csak közel fele kerül egy klaszterbe az elemzés során.

Tanulmányukban azt vizsgáljuk, hogy a változó kamatozású jelzáloghitelek mekkora részében lehet nyereséges és reális a tartozás piaci alapon történő kiváltása a hátralévő futamidő, a hitelkiváltás jelenlegi egyszeri költségei, valamint az aktuális kamatfelár tükrében. Ehhez mikroszintű adatbázis alapján különféle módszerekkel (az egyszerű bankrendszeri átlagfelár behelyettesítésétől a lineáris regresszióval történő modellezésig) megbecsültük, hogy az egyes adósok milyen felár mellett lennének képesek egy új, változó kamatozású hitel felvételére. Ha az új hitel becsült felára kellően alacsony, akkor az adósnak pénzügyileg rentábilis lehet a refinanszírozás. Eredményeink szerint konzervatív banki hitelkondíciók mellett a 2015 előtt folyósított változó kamatozású jelzáloghitel-állomány 22-31 százaléka lenne kiváltható ily módon. Bár közvetlenül a változó kamatozású hitelek változó kamatozású hitellel történő kiváltását vizsgáltuk, eredményeink arra is rámutatnak, hogy a rögzített kamatozású hitellel történő kiváltás-és így a háztartási szektor kamatkockázatának csökkenése-előtt rendelkezésre álló tér piaci alapon korlátozott lehet. A Magyar Nemzeti Bank kamatkockázattal kapcsolatos ajánlása a hitelkiváltás előtt álló akadályok enyhítése révén véleményünk szerint érdemben emelheti a rögzített kamatozásra való áttérés arányát.

Over the past decade, due in part to the global economic crisis, a significant part of the bank branches have been closed in the European banking system, but in Hungary this proportion has been significantly higher than the European average. Therefore, the aim of the present study is to explore what aspects of commercial banks are taken into account when deciding where to be present within bank branches. This will also reveal the spatial dimension of public access to financial services. The present study seeks to answer the question of which socio-economic factors and in what form they affect the spatial structure of bank branches. The settlement-level examination can also provide additional indication of which settlements may be affected by further bank branch closures. Linear regression based on Ordinary Least Squares (OLS) parameter estimation was used to explore the factors influencing the location of bank branches. In addition, the possible clustering of bank branches was observed, i.e., whether spatial autocorrelation was present at certain stages of the analysis. Geographically Weighted Regression (GWR) was also estimated in the present study. Based on the results of the research, the resident population, the proportion of enterprises per capita, the average income, the number of neighbouring bank branches and the type of settlement all proved to be significant factors that may encourage decision-makers to establish a bank branch.

The effects of climate change on the real economy are also reflected in the financial system. In this study, we examine the attitudes of key players in the financial system (central and commercial banks) towards the financial risks of climate change, based on the literature in the field. The key players in the financial system, the climate change-specific relationships of the corporate sector and the main channels connecting them are illustrated using a corporate project evaluation model, partly assessing which variables and risks a company should consider when making an investment decision. The results show that climate change can affect the performance of financial institutions in a number of ways, but these risks cannot yet be clearly identified in Hungarian interest rate spreads.