The goal of many agri-environment schemes (AES) is to increase biodiversity in agroecosystems. AES effects are often measured on invertebrates and birds; mammals as indicator species are infrequently targets of such researches. Our goal was to evaluate the local-scale effects of the Hungarian Agri-Environmental Measures (AEM) on the European brown hare (Lepus europaeus), which shows decreasing population trends across Europe. We compared hare abundances and their dropping numbers in AEM and control agricultural arable and grassland fields of 17 game management units in two seasons. We also examined the quality of arable fields based on their margin width and vegetation cover. We found that margin quality was higher in AEM than in the control fields. Control grasslands had higher vegetation quality than the AEM grasslands. We found a significant difference in hare counts between AEM and control arable fields in spring but no difference in autumn. The dropping densities did not differ in any season, treatment category or agroecosystem type. We conclude that the AEM program (2009-2014) in Hungary was not effective for the hare, and this might have been caused by the inadequate or weak application of AEM practices. We provide recommendations for future AEM programs to enhance biodiversity.

Az Európai Unió számos tagországában hoztak létre agrár-környezetgazdálkodási programokat, melyek az intenzív mezőgazdaság káros hatásait hivatottak mérsékelni. Eredményességüket komoly szakmai vita kíséri, mely pusztán gazdasági jelentőségük miatt is kiemelt fontossággal bír. Hazánkban 2014-ben zárult le az Agrár-környezetgazdálkodási Támogatási Rendszer (AKG) 5 éves ciklusa. Ennek apróvadfajokra gyakorolt hatásának felmérésével a Vadvilág Megőrzési Intézetet bízta meg a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal. Az apróvadfajok – kiemelten a mezei nyúl (Lepus europaeus) – kiváló bioindikátorai a hasonló programoknak, illetve a mezei ökoszisztémáknak, az extenzív gazdálkodási módoknak. Állományváltozásuk számos egyéb, sok esetben veszélyeztetett, nehezen megfigyelhető faj állományalakulását is jelzi. Az AKG és az apróvad- állományok kapcsolatát kis és nagy térléptékű elemzésekkel is vizsgáltuk, előbbiek magukba foglalták a széles körben alkalmazott állománybecslési, területhasználat-elemzési módszereket, utóbbiak pedig az Országos Vadgazdálkodási Adattár állománybecslési- és terítékadatait vetették össze az AKG-ben résztvevő mezőgazdasági parcellák adataival. Ezen adatsorok kiértékelése által lehetővé vált az AKG gyakorlati eredményeinek minél pontosabb felmérése, valamin kialakításra került egy, a jövőben is jól használható monitoring-rendszer a későbbi programok ellenőrzésére.