Background Surgical procedures play an increasing role among health technologies to treat diseases. Pain often accompanies such diseases, both as a result of their pathology, but also as the side-effect of the intervention itself, and it is not only a burdensome subjective feeling, but adversely affects the recovery process, can induce complications and increases treatment costs. Acute Pain Service Teams are becoming increasingly widespread in hospitals to address post-operative pain, yet we have so far no data on how many hospitals have actually adopted this technology in Hungary. Objectives The main objectives of our study were to assess the prevalence of Acute Pain Service Teams, map their structure and operation, as well as to understand the barriers and conducive factors of their establishment in Hungarian hospitals. Methods We carried out a survey among the 72 hospitals with surgical departments. The questionnaire was filled in by 52 providers, which gave us a response rate of 72.2%. Results Our results show, that only two of the responding hospitals have Acute Pain Service Teams albeit their structure and operation are in line with the literature. In the 50 hospitals without such teams, financing difficulties and human resources shortages are mentioned to be the most important obstacles of their establishment, but the lack of initiative and interest on the part of the specialities concerned are also an important barrier. Conclusions Lagging behind the more affluent EU member states, but similarly to other Central and Eastern European countries, Acute Pain Service has been hardly adopted by Hungarian hospitals. Hungarian health professionals know the technology and would support its wider introduction, if the technical feasibility barriers could be overcome. Health policy should play a more active role to facilitate change in this area, the investment in which promises a substantial return in terms of health gains and cost savings.

Absztrakt: A perioperatív fájdalomcsillapítás kérdésköre jelentős kihívás az egészségügyi ellátást végzők számára. A nem jól ellenőrzött, műtét utáni fájdalom szövődményekhez vezethet. A világszerte elterjedt szervezési módszer, az ’Acute Pain Service’ teamek kialakítása bizonyítottan növeli a posztoperatív fájdalomcsillapítás eredményességét. Összefoglalónk célja, hogy közlemények alapján leírja az akutfájdalom-kezelő szolgálat fogalmát, szervezeti struktúráját, minőségi kritériumait és a külföldön történt bevezetés modelljeit. Több adatbázisban történt keresés után PICO-technikával szisztematikusan áttekintettük az irodalmat, és 263 absztrakt került értékelésre. A világ számos országában működtetik a szolgálatot, alapvetően háromféle működési struktúrában. A személyzet aneszteziológusból és fájdalomterápiára specializálódott ápolószemélyzetből áll. A teamek működésének leírására 5 minőségi kritériumot hoztak létre, de fontos szerepe van a szolgálatnak a betegek és a személyzet oktatásában és a fájdalomterápiás protokollok kialakításában. Javasoljuk, hogy hazánkban is készüljön felmérés a szolgálatok működéséről és a minőségi kritériumok érvényesüléséről a posztoperatív fájdalomcsillapítási ellátás terén. Orv Hetil. 2020; 161(15): 575–581.

No abstract

A műtét utáni fájdalomcsillapítás minőségének mérésére egyre nagyobb figyelem irányul a klinikai gyakorlatban, mivel a nem megfelelően kezelt fájdalom számos negatív következménnyel jár mind a betegek, mind az egészségügyi ellátást végzők számára. Az ellátás minőségértékelésének fontos komponense a betegkimenetek mérése, ehhez pedig rendszeres fájdalomértékelések és megbízható fájdalomfelmérő eszközök szükségesek. Közleményünk fő célja a műtét utáni fájdalom felmérésére vonatkozó skálák, fájdalom fel mérőeszközök felkutatása a releváns szakirodalmi közleményekben, amelyhez szisztematikus irodalomkutatást végeztünk PICO (population, intervention, control, and outcomes) technika segítségével. Összesen 396 hozzáférhető és értékelhető cikket találtunk, amelyekből a legfontosabb 31 angol és három magyar nyelvű írás eredményeit összegezzük. A fájdalomcsillapítással foglalkozó szer vezetek műtétet követően rendszeres fájdalomfelmérést ajánlanak, amelyhez egydimenziós és többdimenziós fájdalomfelmérő eszközök állnak rendelkezésre. Az egydimenziós skálák közül a Numerikus Fájdalomfelmérő Skálát (Numerical Rating Scale, NRS), a Vizuális Analóg Skálát (Visual Analogue Scale, VAS) és a Verbális Leíró Skálát (Verbal Descriptor Scale, VDS) hasonlítjuk össze a műtét utáni fájdalom mérésének szempontjából azonosítható előnyök, valamint korlátozó tényezők be - mutatásával. Bár a klinikumban az NRS-t használják a legszélesebb körben, a VAS érzékenyebb a változások detektálására és statisztikai szempontból is a legjobban kezelhető. A VDS-nek is van előnye, mégpedig az, hogy az eredmény értelmezésében nincsenek jelentős eltérések. A VAS ugyanakkor használati szempontból a legbonyolultabb, a legkevésbé preferált a betegek körében, és közvetlenül műtét után sem mindig alkalmazható. A VDS a legkevésbé érzékeny mérőeszköz, amelynek eredményét a szóértelmezés eltérései befolyásolják és gyenge szókincsű betegeknél nem alkalmazható. Az egydimenziós skálák előnye, hogy gyorsan bevethetők és egyszerű a használatuk, de a fájdalomnak csak egy dimenzióját, az intenzitását mérik, a beteg által megadott értékek és a fájdalom megélése, valamint a megfigyelhető következmények közötti kapcsolat az esetek érdemi részében nem egyértelmű. Ezért, amikor a körülmények lehetővé te - szik, érdemes megfontolni a multidimenzionális eszközök használatát.

A nem megfelelően kezelt műtét utáni fájdalom számos káros következménnyel járhat. Eredményes és hatékony csillapításához el­engedhetetlen a megbízható mérőeszközökkel végzett rendszeres fájdalomfelmérés. A fo­­lyóirat ez év februári számában megjelent közleményünkben az egydimenziós fájdalomfelmérő skálák főbb tulajdonságait mu­tattuk be. Megállapítottuk ezek legnagyobb hátrányát, ugyanis csak a fájdalom intenzitását mérik, ami nem feltétlenül ad elegendő és megbízható támpontot a terápiás döntésekhez. Jelen tanulmány fő célja a műtét utáni fájdalom felmérésére alkalmas több­dimenziós mérőeszközök, illetve azok főbb összetevőinek, alkalmazási körének bemutatása a releváns szakirodalmi közlemények áttekintése alapján. A PICO (population, intervention, control, and outcomes) technika segítségével végzett szisztematikus irodalomkutatás során 396 elérhető és értékelhető cikket találtunk. Ezek közül a legfontosabb 41 angol és 4 magyar nyelvű írás eredményeit összegezzük. A többdimenziós fájdalomfelmérő eszközök kö­zül részletesen tárgyaljuk az Amerikai Fáj­dalomtársaság betegkimeneti kérdőívének (APS-POQ-R), a svéd Stratégiai és Kli­nikai Minőségi Indikátorok a Poszt­ope­ratív Fájdalom Menedzsmentben (SCQIPP) kérdőívének és a német Posztoperatív Fáj­dalommenedzsment Fejlesztési Projekt (QUIPS) betegkimeneti kérdőívének jellemzőit. Az egydimenziós skálákkal szemben a többdimenziós mérőeszközök a fájdalom intenzitása mellett értékelik annak egyéb, pszichoszociális aspektusait is. Így lényegesen pontosabb képet adnak a fájdalom természetéről, ugyanakkor alkalmazásuk több időt és körültekintést igényel, és nem minden betegcsoport esetében használhatók. Ennek megfelelően az egydimenziós skálák inkább a klinikai gyakorlat támogatására alkalmasak olyan esetekben, amelyekben a többdimenziós eszközök használata nem lehetséges. Minőségfejlesztési és kutatási célra elsősorban a többdimenziós mérőeszközök alkalmazhatók.