Tree-of-heaven (Ailanthus altissima) is one of the most dangerous and widespread invasive woody plant species in Europe. Despite the fact that A. altissima is in the focus of an increasing number of research projects, the impact of its mass spread on native vegetation, its diversity, and changes in soil quality are still incomplete. The current study addresses the effects of this invasive species on plant diversity and soil parameters simultaneously. The main objective of our research is to determine the impact of cover and mass of A. altissima on the diversity of each forest layer; the examined soil parameters and on other selected environmental variables. For botanical and pedological investigations we selected nine A. altissima-dominated sites in Central Europe, in the Pannonian Biogeographical Region. Based on our results, it can be stated that fully grown A. altissima-dominated stands can displace other taxa by their shading and allelopathy, thereby reducing canopy layer diversity. The increase in the species richness of the shrub layer had a positive correlation with the diversity of the floor layer and also with the humus and ammonia content of the soil. As the diversity of shrub layer and floor layer positively correlated with many soil parameters, the diverse vegetation of these layers can represent a potential opportunity for the regeneration of areas infected with A. altissima.

Egy méhészet alapkövét a méz adja, előállításához pedig a mézelő méheken (Apis mellifera L.) kívül értékes mézelő növényekre van szükség. Hazánk legfontosabb méhlegelő növénye a fehér akác (Robinia pseudoacacia L.), amelynek méze, hozam és minőség alapján is a legkiemelkedőbb, emellett a (fel)vásárlók körében is igen nagy népszerűségnek örvend, ebből adódóan a magyar méhészet legfontosabb exportcikke is egyben. Ezenkívül többek között a közönséges selyemkóró (Asclepias syriaca L.), az aranyvessző fajok (Solidago spp.), valamint a cserjés gyalogakác (Amorpha fruticosa L.) is értékes mézelő növénynek minősül. Fontos tudni, hogy mind az öt említett növényfaj kiváló mézelő tulajdonságai mellett, özönnövény faj is egyben, melynek következtében természetvédelmi szempontból, agresszív terjedésükkel olykor igen nagy problémákat tudnak okozni az őshonos ökoszisztémákban. Éppen ezért egyfajta kettőség alakult ki e növényfajok körül, a két szakterület érthető okokból teljesen más szemszögből szemléli őket. Cikkemben a méhészek és a hivatásos természetvédők körében végzett kérdőíves felmérés eredményeit mutatom be. A kutatásom fő szála volt a két szakterület álláspontjának feltérképezése a mézelő inváziós növényfajok tekintetében, valamint az ezzel kapcsolatos konfliktusos pontok és együttműködési lehetőségek feltárása. A felmérés alapján ugyan megállapítható, hogy a két szakterület közötti kapcsolat leginkább semleges, azonban fontos megemlíteni, hogy a méhészek és a hivatásos természetvédők méhlegelő inváziós növényfajokról alkotott véleménye erősen ellentétes. Míg a méhészek a kiváló mézelőt, bevételük forrását látják ezekben a fajokban, addig a természetvédők, olyan problémás növényfajokat, amelyek rendkívül nagy károkat tudnak okozni hazánk különleges, ám de igen sérülékeny ökoszisztémáiban. Mindezek függvényében, amennyiben előfordulnak konfliktusok, az a méhészek szemszögéből nézve a mézelő növények irtásából ered, a telephelyükön és azok környékén. Természetvédelmi oldalról nézve pedig ezek a problémák a mézelő inváziós növényfajok telepítésében, valamint pont ebből kifolyólag e növényfajok problémás mivoltának meg nem értésében gyökereznek. Mindkét szakterület szakemberei úgy vélik, hogy a konfliktushelyzetek valódi megoldása a hatékony kommunikációban, az egyeztetésekben, az információk megosztásában, valamint a két szakterület, illetve egyéb ágazatok érintettjeinek bevonásában rejlik. Szerencsére mindemellett együttműködéses esetekre is volt példa, amik pedig szintén a hatékony párbeszédhez, az egyeztetésekhez kötődtek. Emellett az együttműködés megjelent még a közös helykiválasztásban, valamint a Nemzeti Parki Termék Védjeggyel ellátott megtermelt méhészeti termékek esetében is. A két szakterület közötti erős ellentét enyhítésére pedig a későbbiekben a mézelő növények választékának bővítésére lenne szükség.

Cikkünkben az egyedi, kizárólag egy adott országban létrehozott védett természeti területi kategóriákat mutatjuk be. Ezek az 1900 és 2003 között alapított területek az IUCN-besoroláson is átestek, így teljesen hivatalosan létező kategóriák, melyek létrejötte a Föld országainak sokszínűségéből ered. Végigvesszük, hogy melyek ezek a kategóriák, hol találhatók, valamint azt is, hogy jogosultnak érezzük-e egy ilyen külön kategória létrehozását. Megvizsgáljuk az IUCN általi besorolás szerinti eloszlásukat, valamint területik nagyságát. Továbbá bemutatjuk azt is, hogy mikor és mely országokban jöttek létre ezek a kategóriák, melyből láthatjuk majd, hogy bár minden földrészen vannak egyedi besorolású területek, eloszlásuk korántsem egyforma. Végezetül kiválasztunk öt területet, melyek jellemzése képet adhat az osztályozások okairól.

Az általunk vizsgált idegenhonos inváziós fajok a fehér akác (Robinia pseudoacacia L.), a közönséges selyemkóró (Asclepias syriaca L.), valamint a két inváziós aranyvessző faj: a kanadai (Solidago canadensis L.) és a magas (Solidago gigantea Ait) egyaránt kiváló mézelők. Emellett a fehér akác erdőgazdasági jelentősége is nagy. Inváziós jellegüknek köszönhetően azonban rendkívül komoly károkat képesek okozni a természetben, a lágyszárú fajok akár a mezőgazdaságban is. Vizsgálatunk során 2020-ban országos szakpolitikai szinten készítettünk interjúkat a négy legfőbb érintett ágazat képviselőivel: természetvédelmi, méhészeti, erdészeti, valamint mezőgazdasági szakemberekkel. A kutatás fókuszában a négy ágazat mézelő inváziós növényfajokkal kapcsolatos konfliktusos pontjainak és együttműködési lehetőségeinek feltárása volt. Az interjú összefoglalókat kvalitatív elemzésnek vetettük alá. Eredményeink azt mutatták, hogy a vizsgált fajok elterjedését és trendjeit az ágazatok részben eltérően ítélik meg. A vizsgált fajok közül a legmarkánsabb ellentét egyértelműen az akác kapcsán érzékelhető az ágazatok között. A természetvédelmi ágazat számára a fehér akác az egyik legártalmasabb özönfaj, a méhészek legfontosabb mézelő növényfaja, az erdőgazdálkodók számára értékes faanyagot jelent, inváziós jellegét egyes szakemberek nem ismerik el. A közönséges selyemkóró, valamint az inváziós aranyvessző fajok tömeges jelenléte a természetvédelem és a mezőgazdaság számára egyaránt komoly költségeket jelent a visszaszorítás szükségessége és a mezőgazdálkodók számára a támogatásokból való kizárás lehetősége miatt is. A méhészek számára a selyemkóró néhány évtizeddel ezelőtti jelentőségéből folyamatosan veszít, köszönhetően annak, hogy a klímaváltozás kapcsán bekövetkező szárazodás hatására nektár produkciós képessége jelentősen lecsökkent. Az aranyvessző jelentősége a méhcsaládok betelelésében rejlik, ugyanis kulcsfontosságú a raktáraik feltöltése természetes virágporral, ez pedig az utolsó jelentős virágzású méhlegelő az évben. Az ágazati szakértők visszajelzései alapján a vizsgált fajokat érintő legtöbb jogszabály és támogatás a visszaszorítást hivatottak segíteni. A támogatások között azonban akad olyan, amely inkább a terjedést segíti elő. Az érintett ágazatok eltérő érdekeikből adódóan különféleképpen értékelik az inváziós fajokat, azonban előremutató, hogy együttműködésekre is van hajlandóság és példa. Az ágazati véleményeket feltáró vizsgálat kiváló alapot adhat az ágazatok közötti párbeszédre és megoldási javaslatok feltárására.