Positive psychological capital (PsyCap) is a key measure of workplace positivity, yet its organizational impact may be somewhat limited by current measurement practices. Given its state-like and malleable nature, organizations need accurate yet brief measures to allow for repeated measurement of PsyCap. A very short PsyCap instrument could be used in various ways by organizations to measure and track employee positivity, thus enabling management to make decisions with more insight. Similarly, for researchers, a much shorter scale could dramatically improve research efficiency and response rate, opening up new perspectives in PsyCap research. In this paper, initial evidence is provided for the validity of a short PsyCap measure across multiple samples of working adult populations ( N = 1331 in total) from four different countries (United States, China, Germany, and Hungary). Consistent with prior research, we propose a five-item PsyCap measure, the PCQ-5, consisting of one item from the dimensions of self-efficacy, resilience, and optimism and one item for each facet of the hope dimension (agency and pathways). The proposed PCQ-5 shows internal consistency reliability and good fit for a single factor global PsyCap model across all samples. Moreover, like the PCQ-24, the PCQ-5 is associated with meaningful workplace outcomes such as job performance, job satisfaction, OCBs, voice, and helping behaviors, and it is negatively related to deviant behaviors like CWBs.

We conducted a person-centered analysis of the Aspiration Index to identify subgroups that differ in the levels of their specific (wealth, fame and image, personal growth, relationships, health, and community giving) and global intrinsic and extrinsic aspirations. In a Hungarian (N=3370; 77% female; age: M = 23.57), an Australian (N=1632; 51% female; age: M = 16.6), and an American sample (N=6063; 82.2% female; age: M = 21.86), we conducted separate bifactor exploratory structural equation models to disentangle the level of higher-order intrinsic and extrinsic aspirations from the shape of specific aspirations by using the resultant factor scores as indicators in latent profile analyses. The analyses yielded three replicable latent profiles: Disengaged from relationships and health (Profile 1); Aspiring for interpersonal relationships more than community relationships (Profile 2); and Aspiring for community relationships more than interpersonal relationships (Profile 3), with Profile 3 reliably experiencing the highest well-being. To demonstrate the incremental value of our approach to more traditional variable-centered methods, we used profile membership to predict well-being whilst controlling for the aspirations that comprise the profiles. Even in these highly conservative tests, profile membership explained additional variance in wellbeing. These studies make a unique contribution to the literature by identifying replicable latent profiles of aspiring that account for variance in well-being over and above the constituent variables.

The aim of the present study was to develop and psychometrically investigate a revised version of the Multidimensional Health Locus of Control Scales for Labour and Delivery (MHLC-LD). The rationale for this development was the need to assess labour and delivery specific health-related control beliefs regardless of the respondent-s reproductive stage or role in giving birth (e.g., woman in reproductive age but not pregnant, expectant mother, support person, spouse, health care provider). Methods: Altogether, 991 women (Mage=26.45 years, SD=5.42) completed the online survey, 767 (77.4%) of whom were pregnant. Beyond the newly developed, revised version of the Multidimensional Health Locus of Control Scales for Labour and Delivery (MHLC-LD-R), the test battery included items measuring sociodemographic characteristics, self-rated health, general health-related control beliefs, attitudes toward certain birth-related issues, and level of fulfilment with regards to autonomy and competence needs. Results: Confirmatory factor analyses supported a three-factor solution representing internal-, chance-, and health care professional-related control beliefs. The internal consistency of each 4-item subscale was good. The analyses to test construct validity supported the convergent and divergent validity of the MHLC-LD-R dimensions. Conclusion: The MHLC-LD-R is an economic and psychometrically adequate tool to assess delivery-related control beliefs regardless of the individual-s actual stage in the reproductive life cycle or role in giving birth. Further research is needed using the instrument with partners and other relevant actors in the process of labour and delivery.

Bevezetés: A cardiovascularis rizikó csökkentésére irányuló megelőző erőfeszítések ellenére a szív- és érrendszeri halálozás mértéke nő. A rendszerszintű, protokolláris, kibővített cardiovascularis szűrés működtetése lehet egy olyan populációs stratégia, amelynek hosszú távú hatása hozzájárulhat a mortalitás csökkenéséhez. Célkitűzés: A jelen tanulmány célja, hogy a Budakalász Epidemiológiai Vizsgálat (BEV) utánkövetéseként megvizsgáljuk a résztvevők 2012 és 2019 között történt egészségmagatartás-változását. Módszer: A hatékony utánkövetés érdekében létrehoztunk egy cardiovascularis egészségmagatartás-indexet. A kutatásba olyan, közepes és magas cardiovascularis rizikójú vizsgálati személyeket vontunk be, akik 2012-ben részt vettek a BEV komplex cardiovascularis rizikóbecslésében (n = 502). A 2019-es utánkövetés kérdőívében a BEV-alapvizsgálatban is felvett alapadatok (demográfia, egészséges életmód, rizikóviselkedés, gyógyszeresen kezelt betegségek), továbbá újonnan felvett pszichológiai kérdőívek (Észlelt Stressz, WHO Jóllét, Beck-féle Reménytelenség Skála, az egészség területére adaptált Társas Támogatás, ABCD Risk Questionnaire) szerepeltek. Eredmények: Az elemzésünkben létrehozott cardiovascularis egészségmagatartás-index minden faktora 70% fölötti javulást mutatott 2012 és 2019 között. A résztvevők 37,6%-a tett valamit az egészségéért, bevallásuk szerint 30,3%-nak nagy vagy nagyon nagy hatással volt az életére a 2012-es BEV-vizsgálat a vizsgálatot követő egy évben, illetve 24,7%-nak a jelenlegi életére is. A javuló egészségindexek szignifikáns korrelációs összefüggést mutatnak a pszichés faktorokkal. A pszichés faktorok pozitív irányú összefüggést mutattak a jólléttel (tau_b = 0,344) és negatívat az észlelt stresszel (tau_b = –0,225) és a reménytelenséggel (tau_b = –0,206). Következtetés: Hét évvel a BEV cardiovascularis rizikóbecslését követően a vizsgálatban korábban részt vevőknél jelentős egészségmagatartás-változást tapasztaltunk. A javuló értékek magasabb mentális jólléttel járnak együtt. A BEV életmóddal való kapcsolatából és a szándékolt változtatásból arra következtethetünk, hogy a cardiovascularis rizikó-becslésnek az egészségmagatartás-változás irányában előremozdító befolyása van. Orv Hetil. 2023; 164(4): 119–131.

Háttér és célkitűzésekAz egyre növekvő kulturális diverzitás következtében az utóbbi évek nemzetközi és hazai tudományos irodalma egyre több figyelmet fordít az interkulturális kompetencia mérési és fejlesztési feladataira a gyógyításban. Jelen vizsgálatban célunk az Interkulturális Érzékenység Skála magyar változatának pszichometriai vizsgálata orvostan- és pszichológushallgatók körében, feltárva emellett az empátiával való konvergens validitását és a skálán különböző demográfiai változók mentén megjelenő különbségeket és együtt járásokat.MódszerA kvantitatív, keresztmetszeti vizsgálatban 396 magyar, gyógyító szakmára készülő hallgató demográfiai és Interkulturális Érzékenység Skála, valamint Interperszonális Reaktivitás Index adatait elemeztük. Az eredeti 5 faktoros kérdőívstruktúra érvényességi és megbízhatósági vizsgálatai mellett korreláció, független mintás t-próba, egyutas ANOVA teszteket és lineáris regressziót alkalmaztunk.EredményekAz eredeti skála nem mutatott megfelelő és érvényes illeszkedést magyar mintán, helyette egy alternatív, rövidített, 3 faktoros struktúra bizonyult a legjobban illeszkedőnek, elfogadható vagy jó belső megbízhatósági mutatókkal. Eredményeink szerint a nyelvismeret és az empátia két dimenziója jelentős bejóslója az interkulturális érzékenységnek: a perspektívafelvétel pozitívan, a személyes distressz pedig fordított irányban jelezte azt előre.KövetkeztetésekEgy olyan magyar nyelvre adaptált mérőeszközt alakítottunk ki, mely megbízhatóan méri a magyar gyógyító szakmára készülők interkulturális érzékenységét. E készség fejlesztése napjainkban az egészségügyi képzések fontos feladata. A hallgatók nyelvtanulásának, kultúrközi tapasztalatszerzésének és empátiafejlesztésének támogatása mellett az interdiszciplináris és interkulturális felépítésű gyógyítói tanuló- vagy kutatócsoportok igen hasznos együttműködésének irányába mutatnak a jelen kutatás eredményei.