The primary aim of the present study was to investigate the relationship between the subjective sensation of nasal airflow resistance, the rhinoscopic findings and the objective measures of nasal obstruction in patients followed up after septoplasty. A further goal was to determine which of the above modalities is most suitable for assessment of the severity of nasal obstruction and which best indicates the need for surgery. 86 patients who had previously undergone septoplastic surgery were recruited. Objective and subjective measures of nasal obstruction were recorded by using active anterior rhinomanometry, rhinoscopy and a visual analogue scale. The Spearman rank order correlation model revealed a significant correlation between the VAS score and the airway resistance of the more obstructed nasal cavity (r = 0.24); furthermore, between the VAS score and rhinoscopic findings (r = 0.35). By applying the generalized linear model, we also found significant relation between the VAS score and the rhinomanometric data, and between the rhinoscopic findings and the airway resistance of the more obstructed nasal cavity (p = 0.02). The correlation between the subjective sensation of nasal airflow resistance, the rhinoscopic findings, and the rhinomanometric data proved to be significant, but weak even in the group of patients that underwent septoplasty. Every postoperative complaint should therefore be evaluated carefully. Rhinomanometry is an appropriate diagnostic tool with which to determine the measure of obstruction caused by nasal pathological factors. It is suitable for making objective the patients' complaints. Rhinoscopy, beyond the assessment of the degree of obstruction, is capable of analysis of its cause. The decision as to the need for surgery should be based on rhinoscopy, or nasal endoscopy, and can be supported by pathologically elevated resistance of the more obstructed nasal cavity.

A nemzetközi statisztikai adatok szerint a szédülő betegek 25%-ának első vizsgálata a sürgősségi osztályon történik. A vizsgáló orvos legfontosabb feladata, hogy diagnosztizálja az életet veszélyeztető kórfolyamatokat. Ezek közül az egyik legnehezebb az izolált szédülés tüneteivel jelentkező veszélyes hátsó scala területi stroke és a jóindulatú vestibularis neuritis elkülönítése. Az utóbbi években bevezetett, gyors, noninvazív, bizonyítékon alapuló, ágy melletti vizsgálatok segítségével a két kórkép teljes biztonsággal differenciál diagnosztizálható. A jóindulatú neuritis vestibularist utánzó stroke (pseudoneuritis) 35%-át tévesen diagnosztizálják, és az ilyen esetek 40%-a után szövődmény alakul ki. Az oculomotoros rendszer kóros működésén alapuló új, gyors, ágy melletti tesztek szenzitivitása az első 48 órában stroke vonatkozásában jobb, mint a diffúziósúlyozott koponya mágneses magrezonanciás vizsgálaté. Egy speciális vizsgáló szemüveg segítségével az új teszt minden komponense objektivizálható, reprodukálható. Orv. Hetil., 2016, 157(11), 403-409.Kulcsszavak: ágy melletti diagnosztika, akut vestibularis szindróma, bizonyítékon alapuló, sürgősségi betegellátás, szédülés Vertigo in the Emergency Department: new bedside testsAccording to international statistics, the first examination of 25% of patients with vertigo is carried out in Emergency Departments. The most important task of the examining physician is to diagnose life threatening pathologic processes. One of the most difficult otoneurological diagnostic challange in Emergency Departments is to differentiate between dangerous posterior scale stroke presenting with isolated vertigo and the benign vestibular neuritis.These two disorders can be safely differentiated using fast, non-invasive, evidence based bedside tests which have been introduced in the past few years. 35% of stroke cases mimicking vestibular neuritis (pseudoneuritis) are misdiagnosed at the Emergency Department, and 40% of these cases develop complications. During the first 48 hours, sensitivity for stroke of the new test that is based on the malfunction of the oculomotor system is better than the diffusionweighted cranial magnetic resonance imaging. Using special test glasses each component of the new test can be made objective and repeatable.Keywords: acute vestibular syndrome, bedside test, emergency, evidence based, vertigo Tamás, T. L., Garai, T., Tompos, T., Szirmai, Á. [Vertigo in the Emergency Department: new bedside tests]. Orv. Hetil., 2016, 157(11), 403-409. (Beérkezett: 2016 elfogadva: 2016. január 28.) ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY Rövidítések ABCD2 = (Age, Blood pressure, Clinical features, Duration of symptoms, Diabetes) kor, vérnyomás, klinikum, tünetek fennállásának időtartama, diabetes; AICA = arteria cerebelli inferior anterior; AVS = akut vestibularis szindróma; BPPV = benignus paroxysmalis pozicionális vertigo; CT = komputertomográfia; EKG = elektrokardiográfia; GCS = Glasgow Kóma Skála; HINTS = (Head Impulse test, direction-changing Nystagmus, Test of Skew deviation) fe...

Bevezetés és célkitűzés:A szemmozgások analízisén és az akut halláscsökkenés detektálásán alapuló 1A evidenciájú új diagnosztikai módszer hatékonyságának vizsgálata akut vestibularis szindrómákban. A perifériás és a centrális eredetű vestibularis kórképek és az izolált szédüléssel jelentkező hátsóscala-területi stroke-ok előfordulási gyakoriságának elemzése. A stroke kizárása céljából végzett sürgősségi koponya komputertomográfiás vizsgálat diagnosztikus értéké-nek a felmérése. Egy videookulográfiás szemüveg és az audiológiai vizsgálat segítségével végzett eszközös és az eszköz nélküli, ágy melletti módszer diagnosztikai hatékonyságának az összehasonlítása. Módszer: Egy prospektív tanulmány során a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórház Sürgősségi Osztályán akut vestibularis szindrómával jelentkező 125 páciensnél (62 nő, 63 férfi, átlagéletkor 53 év) 2016. március 1. és 2017. március 1. között koponya komputertomográfiás vizsgálatot követően az ágy melletti fizikális, műszer nélküli és a kvantitatív, műszeres, a szemmozgások analízisén és az akut halláscsökkenés detektálásán alapuló vizsgálatot végeztük el egy video-fejimpulzusteszt szemüveg-és tisztahang-küszöb audiometriai vizsgálat segítségével. A kiszűrt strokeesetek neuroradiológiai verifikálását végeztük koponya mágneses rezonanciás képalkotás alkalmazásával. Eredmények: Az eszközös vizsgálati módszerrel detektálva az AVS-ek 67%-a perifériás, 33%-a centrális eredetűnek bizonyult. A hátsóscala-stroke-ok 62%-a izolált szédüléssel jelentkezett, egyéb neurológiai kísérő tünet nélkül, és a stroke kizárására akutan elvégzett koponya-CT-k eredménye az esetek 96%-ában negatív volt. Az eszközös teszt a fizikális vizsgálat hatékonyságát javította, mivel detektálta a neuronitis inferior és a csak covert saccaddal kísért neuronitis superior eseteket. Következtetések: Az új, ágy melletti vizsgálati módszer, tapasztalataink szerint, alkalmas az izolált szédüléssel jelentkező hátsóscala-stroke-ok kiszűrésére a diagnosztika korai szakában, amikor a neuroradiológiai diagnosztika még alacsony szenzitivitású vagy nem elérhető.

No abstract

Dear Editor, Septoplasty developed from the need for reconstruction of the whole of a deviated nasal septum, including correction of the marginal sections, which were not involved in submucous window resection. During the intervention, most of the cartilaginous skeleton of the septum should be saved, and its supportive strength should be preserved or reconstituted. Since 1959, when Cottle 1 presented a procedure for extensive nasal septum surgery, numerous methods have been proposed, but these goals have only been partially achieved. Cottle's 'maxilla-premaxilla' approach was a milestone on the road to modern plastic surgery of the septum, while the outcome of the Fry method, 2 using the effect of the interlocked stress system, proved difficult to predict. Although the mosaic technique later became a standard procedure in septoplasty, 3 it did not strengthen the supportive function of the septum appropriately.We set out to improve the Fry method, 2 preserving its advantages, but eliminating the uncertainty because of unpredictable remodelling of the septal cartilage.In extensive studies of the phenomenon of interlocked stresses in the human nasal septal cartilage, Fry demonstrated 2,4 that the creation of partial-thickness incisions on the intact cartilage surface (Fry called this 'striping') decreased the tension and allowed the cartilage to bow in the opposite direction. Fry and Fries recommended the use of this technique in septoplastic surgery. 4,5 Murakami 3 investigated this problem in vitro on human cadaver septal cartilage and concluded that the situation is more complex than is reflected by the work of Fry. Although the internal stress system is always responsible for the shape of the septal cartilage and determines whether it can or cannot be changed surgically, the arrangement, distribution and magnitude of these internal forces vary widely from septum to septum. The outcome of the method is therefore virtually unpredictable, and a procedure based on this theory cannot be used as a standard method of septal deformity correction.Davis 6 applied abrasion instead of incisions on the auricle cartilage to correct protruding ears.The method used to shape the deviated septal cartilage was based on the liberation of interlocked stresses, but we modified the original Fry procedure 2 using abrasion instead of incisions.By appropriate application of partial-thickness incisions or abrasion, bowed cartilage could be straightened. In our experience, however, the tendency of the cartilage to straighten per se was sometimes insufficient after abrasion. We intended to support the process of cartilage remodelling and stabilise the result by additional intraseptal bone splinting.We decided to combine Fry's procedure 2 and intraseptal bone splinting, to use cartilage abrasion instead of partial-thickness incisions and to devise a system of sequential steps. Surgical techniqueThe mucoperichondrial layers on both sides are infiltrated with a standard solution of 2% lidocaine with epinephrine, even when general anaesthesia i...