No abstract

Jelen tanulmány célja, hogy meghatározza az iskolai zeneoktatás kihívásait és nehézségeit. 15 zene- és nem zenetagozatos osztályban tanító énektanárral készítettünk interjút. Az eredmények azt mutatták, hogy az ének-zene tantárgy oktatását a megkérdezett tanárok véleménye szerint számos tényező megnehezíti: (1) az időintervallum és a tananyag aránytalansága, (2) a tanulók énekórákhoz fűződő közömbös hozzáállása, (3) a diákok zenei tudásának hiányosságai, valamint (4) az énekléshez fűződő negatív attitűdje és alacsony zenei önbecsülése, (5) a diák és a tanár közötti generációs különbségek, (6) a pozitív visszajelzések hiánya a tanár számára, illetve (7) a taneszközök és a tantermek felszereltségének hiányosságai. Mindemellett az eredmények megmutatták, hogy a zeneoktatás alapját képező Kodály-módszer kizárólag a zenetagozatos osztályokban tud érvényesülni, ugyanakkor számos esetben ezekben az osztályokban is hanyatló tendenciát mutat a Kodály törekvésein alapuló zenetagozatos ének-zene oktatás helyzete és presztízse.

Az elmúlt néhány évtizedben számos negatív visszajelzés számolt be zeneoktatásunk hanyatló állapotáról, amelyek az ének-zene tantárgy alacsony presztízsére és a zenei élmények hiányára hívták fel a figyelmet.Az előzetes kutatások kimutatták, hogy az ének-zene az egyik legkevésbé kedvelt iskolai tantárgy a tanulók körében (Csíkos, 2012; Dohány, 2013; Pintér, 2020a). Jelen kutatás célja, hogy megvizsgálja, hogyan ítélik meg a tanulók, szülők és énektanárok az iskolai zeneoktatás célját és szerepét. A vizsgálat első részében kérdőíves módszer segítségével vizsgáltuk meg a zene- (N = 506) és nem zenetagozatos tanulók (N = 536) ésszüleik hangszerjátékát, az otthoni zenei környezet jellegzetességeit, valamint az iskolai zeneoktatás céljáról alkotott nézeteit. A vizsgálat második részében ének-zenét tanító tanárokkal (N = 15) készítettünk interjút az iskolai zeneoktatás céljáról alkotott nézeteikről. Az eredmények azt mutatták, hogy a zenetagozatos tanulók és szüleik családjában magasabb arányban fordultak elő közös zenei tevékenységek, zenei hangszerek, mint a nem zenetagozatos tanulók otthonában. Továbbá a zenetagozatos tanulók és szüleik az ének-zene órákat több aktív zenei tevékenységhez és élményhez társítottak, míg a nem zenetagozatos diákok és szüleik elsősorban a lexikális tudás elsajátítását várták el az énekórák folyamán. Ugyanakkor némely nem zenetagozatos tanuló nemtetszését fejezte ki az ének-zene tanulása kapcsán. A megkérdezett tanárok többsége a zenei élmények és a zenei alapismeretek kialakítását egyaránt fontosnak ítélte, azonban hozzátették, hogy az ének-zene tantárgy alacsony óraszáma alapvetően megnehezíti a kitűzött célok iskolai gyakorlatban történő megvalósítását.

Empirikus vizsgálatom célja, hogy meghatározza a zene fontosságát és presztízsét a tanulók életében, valamint feltárja a diákok ének-zenéhez fűződő negatív hozzáállásának okait (Pintér, 2018, 2020; Pintér & Csíkos, 2020). Ezenkívül ez a tanulmány lehetőséget kínál arra, hogy megvizsgálja és megértse a diákok attitűdjeiben és nézeteiben bekövetkező változásokat az általános iskolából a középiskolába való átmenet folyamán a zene és nem zenetagozatos osztályokban (Pintér, 2021). A zene társadalmi megítélését 11 megyei jogú városban működő iskola, zenetagozatos és nem zenetagozatos osztályokba járó általános iskolás tanulói és gimnazistái (N=1550), valamint szülei (N=1550), illetve az ének-zene tantárgyat tanító tanárok (N=15) körében vizsgáltam. A vizsgálat a tanulók és szüleik körében kérdőíves kikérdezés, míg a tanárok körében interjú-módszer segítségével történt. Az eredmények azt mutatták, hogy a zene meghatározó szerepet tölt be a diákok életében. Azonban az eredményekből kirajzolódott, hogy a tanulók énekórákhoz fűződő attitűdjét számos tényező befolyásolja, melyek között kulcsfontosságú szerepet játszik a tanulók énekléshez és énektanárukhoz fűződő attitűdje, valamint a zenetanulás fontosságáról és hasznosságáról alkotott nézetei. A megkérdezett tanulók elsősorban a hangulatszabályozás és a szociális interakciók kapcsán hallgattak zenét szabadidejükben, ugyanakkor némely diák körében a zene (különösen a popzene) háttérzeneként történő hallgatása is jellemző volt. Az eredmények rávilágítottak arra is, hogy a zenetagozatos osztályokba járó tanulók szignifikánsan jobban kedvelték a zenét az iskolán belül és kívül, mint a nem zenetagozatos társaik. Ugyanakkor mindkét tagozaton felfedeztünk az énekórákhoz fűződő negatív attitűdöket, különösen a 6. és 10. évfolyamokon. A nem zenetagozatos tanulók magasabb arányban kifogásolták a népzenei és klasszikus zenei szemelvények és a szolmizáció tanulását, mint a zenetagozatos tanulók. Ugyanakkor a tanulók többsége fokozott érdeklődést tanúsított a könnyűzene iránt mindkét tagozaton. Az eredmények azt mutatták, hogy a tanulók elsősorban a hangulatszabályozás céljából hallgattak (könnyű)zenét szabadidejükben, amely részben magyarázatot ad a diákok ének-zeneórai tevékenységekhez fűződő elvárásaival kapcsolatban.