Elméleti háttér: A Diener, Emmons, Larsen és Griffin (1985) által megalkotott Élettel való Elé gedettség Skála (Satisfaction with Life Scale, SWLS) a szubjektív jólléttel kapcsolatos kutatá sok egyik leggyakrabban alkalmazott eszköze. Cél: A tanulmányban bemutatjuk az Élettel való Elégedettség Skála módosított magyar fordítását (SWLSH), az azzal szerzett eredmé nyeket, valamint elemezzük pszichometriai jellemzõit. Módszer: Az elemzéshez összesen nyolc keresztmetszeti adatfelvétel adatait használtuk fel (összesen N = 3805, férfi: 1547, nõ: 2253). Az SWLSH mellett szerepeltek a kérdõívcsomagokban a Rosenberg Önértékelés Skála, az Életcél Kérdõív (PIL) és az Élet Értelme Kérdõív (MLQ) magyar változatai is. A társas kívánatosság hatásának ellenõrzésére egy almintán felvettük az EPQ Hazugság Ská láját (EPQL), valamint több esetben rákérdeztünk a szubjektív egészségi állapotra és a szubjektív anyagi helyzetre is. Eredmények: Az SWLSH konfirmatív faktorelemzése igazol ta a kérdõív egydimenziós szerkezetét, ami a faktorsúlyok tekintetében invariánsnak bi zonyult az egyes alminták között is. A kérdõív belsõ konzisztenciája (Cronbachalfa stabi lan 0,84 felett) és idõbeli stabilitása is kiváló. A magasabb életkorú csoportoknál valamivel alacsonyabb elégedettséget találtunk, de a legerõsebb pozitív elõrejelzõnek a szubjektív anyagi helyzet bizonyult (béta = 0,304). Az SWLSH értéke csekély mértékben korrelált az EPQLpontszámmal, viszont összefüggött az élet értelmességének megélésével (PIL: r = 0,549, MLQ: r = 0,395), valamint az önértékeléssel (r = 0,429), továbbá pozitívan jelezte elõre a szubjektív egészségi állapotot (béta = 0,219), függetlenül az élet értelmessége meg élésének és az önértékelésnek a szintjétõl. Következtetések: A bemutatott eredmények alapján az Élettel való Elégedettség Skála magyar változata megbízható és érvényes mérõeszköz, amely jól alkalmazható az élettel való elégedettség szubjektív tapasztalatának mérésére. Kulcsszavak: elégedettség, Élettel való Elégedettség Skála, konfirmatív faktorelemzés, megbízhatóság, érvényességMentálhigiéné és Pszichoszomatika 15 (2014) 3, 289-303

Elméleti háttér: A Rosenberg (1965) által kidolgozott Önértékelés Skálát világszerte számos kutatásban alkalmazzák az önértékelés konstruktumának mérésére. A kérdõív különbözõ változatainak faktorstruktúráját hazai mintákon Urbán, Szigeti, Kökönyei és Demetrovics (2014), illetve Rózsa és V. Komlósi (2014) vizsgálták. Cél: A tanulmányban ellenõrizzük a Rosenberg Önértékelés Skála (RSES-H) egy alternatív fordítási változatának faktorstruktúráját, a kérdõív strukturális invarianciáját, valamint bemutatjuk pszichometriai jellemzõit. Módszer: Négy, felnõtt válaszadókkal folytatott kérdõíves keresztmetszeti vizsgálat (N = 1702, 674 férfi, 1025 nõ) adatait elemezzük. Az RSES-H mellett mértük az élettel való elégedettséget, az élet értelmességét, illetve a társas kívánatosság irányába való torzítást is. Eredmények: Az RSES-H faktorstruktúrája megfelelt a korábban közölt bifaktoriális modellnek (egy általános önértékelés faktor, illetve két "módszertani faktor" a pozitív és negatív szövegezésû tételekre), továbbá invariánsnak mutatkozott az egyes alminták között. A skála belsõ konzisztenciája valamennyi mintában jónak bizonyult (Cronbach-alfa ≥ 0,857). Az önértékelés szintje jelentõs mértékben függetlennek bizonyult a szociodemográfiai vál-tozóktól (kor, nem, iskolai végzettség), illetve a társas kívánatosságtól, és megfelelõ konvergens validitást mutatott más pozitív pszichológiai mérõeszközökkel, így az élettel való elégedettséggel (r = 0,440; p < 0,001) és az élet értelmességének megtapasztalásával (r = 0,415; p < 0,001). Következtetések: A Rosenberg Önértékelés Skála általunk alkalmazott vál-tozata megbízható és érvényes mérõeszköz, mely jól alkalmazható az általános önértékelés szintjének felmérésére.

No abstract

Elméleti háttér: A Hendrick (1988) által kidolgozott Kapcsolati Elégedettség Skálát (Relationship Assessment Scale, RAS) gyakran, változatos kutatási területeken alkalmazzák a pár-kapcsolati elégedettség mérésére. Cél: A tanulmányban bemutatjuk a kérdõív magyar válto-zatát (RAS-H) és értékeljük annak pszichometriai jellemzõit. Módszer: Az elemzés 270 házas-, illetve együtt élô pár (átlagéletkor férfiaknál 39,8 ± 10,5, nõknél 37,6 ± 9,9 év) keresztmetszeti, kérdõíves adatfelvételén alapul. A részletes szociodemográfiai adatok és a RAS-H felvétele mellett a válaszadó párok kitöltötték az Élettel való Elégedettség Skálát (SWLS-H), a Rosenberg Önértékelés Skálát (RSES-H), az Élet Értelme Kérdõívet (MLQ-H) és mértük a szubjektív egészségi állapotot is. Eredmények: A mérõeszköz hét tétele a konfirmatív faktorelemzés alapján mindkét nemnél egy faktorba tartozik, az így képzett skála belsõ konzisztenciája (Cronbach-alfa férfiaknál = 0,843, nõknél = 0,897) és teszt-reteszt megbízható-sága (r = 0,90) kiváló. A kapcsolati elégedettség mértéke nagyrészt független volt a szocio demográ fiai jellemzõktõl, viszont mindkét nemnél pozitívan függött össze a szexuális elégedettséggel (r = 0,425 és 0,492), illetve a lelki egészség más mutatóival, így az élet-tel való elégedettséggel, az élet értelmességével és az önértékeléssel (r = 0,207 és 0,470 között), nõknél pedig az élettel való elégedettség többi jellemzõktõl -így az élet értelmes-ségétõl és az önértékeléstõl -független prediktorának is bizonyult (béta = 0,294). Következ-tetések: A RAS-H az elemzések alapján a párkapcsolati elégedettség megbízható és érvényes mérõeszköze.Kulcsszavak: párkapcsolati elégedettség, Kapcsolati Elégedettség Skála, konfirmatív faktorelemzés, megbízhatóság, érvényesség Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 15 (2014) 3, 245-258

While scientific interest in the relationship between psychotherapeutic praxis and spirituality is growing, there is still little knowledge on this topic, especially in an East Central European context. To explore how psychotherapists understand spiritual issues and experiences they encounter in their work and to learn what happens to these issues in the course of psychotherapy, this study analyses semi-structured interviews with 30 Hungarian psychotherapists. Applying a grounded theory analytical strategy, three main topics were identified: the therapist's attitude towards spirituality leaves a discernible trace in the psychoterapeutic treatment; the therapist influences the way spiritual issues are treated; and the therapist may have a shared spiritual experience with the client. We present individual variations of these experiences as they appear in the code tree. Results are interpreted with reference to a systemic view of the psychotherapeutic process, the intersubjective space of patient and therapist, and the notion of the therapists’ mentalizational capacity.