The placebo effect is frequently present in our lives when an expectation, associated with any psychoactive material, leads to subjective and physiological changes. The present work studies the role of expectancies associated with ethanol/alcohol in changes to the subjective state. In experimental situations, we examine how these expectations—with or without social influences—affect participants when consuming alcoholic, pseudo-alcoholic, or non-alcoholic cocktails. Psychological and physical changes can, to a significant extent, arise from an expectation-driven placebo effect. We suggest that expectations of inebriation formed by socialization and experiences can explain most of the behavioural changes following alcohol consumption. These effects seem to be stronger if the alcohol consumption happens in a social context and weaker if it is individually. Regarding the information effect, we suppose that the expectations will positively affect the drunkenness, i.e. toward the placebo “direction”: those who believe they are consuming a non-alcoholic cocktail will be less inebriated than those who know their drink contains alcohol. In this study, we successfully demonstrate the expectation-induced classical placebo effect in the misinformed participants who were, in fact, consuming non-alcoholic drinks. The “social” alcohol consumption further enhances the true or believed effects of the alcohol, and thus the participants reported their subjective feelings in lines with their manipulated expectations. As regards the effect of the alcohol, therefore, many other factors contribute in addition to the alcohol itself, the most important of which seem to be group effect, suggestions and expectations.

No abstract

Elméleti háttér A placebohatás a mindennapi élet számos területén tetten érhető, amikor valamely pszichoaktív szerhez kötődő elvárás vezet szubjektív és fiziológiai változásokhoz, hatóanyag jelenléte nélkül. Cél: Szeretnénk feltárni, hogy az alkohol és a hozzá kapcsolódó elvárások – a társas hatásokkal együtt, illetve azoktól elkülönítve – hogyan befolyásolják a résztvevőket, különösen a memória, az egyensúly, és a szubjektív testi-lelki állapot kapcsán, az alkoholos, alkoholosnak vélt, illetve alkoholt nem tartalmazónak gondolt koktélok elfogyasztása esetében. Módszerek Kiegyenlített placebo elrendezésben, társas és egyéni feltételekben vizsgáltuk a rövidtávú memória, az egyensúlyérzék, és a szubjektív testi-lelki állapot alakulását, szó lista visszaidézése, „részegállás” megtartása, és egy 17 melléknévpárból álló szemantikus differenciál skála felhasználásával. Eredmények A szubjektív testi-lelki állapot mérése során feltárt szociális viselkedések és testi tünetek faktor mentén a vizsgált csoportok eltérő mintázatot mutattak: a résztvevők a manipulációnak megfelelő elvárásaik mentén számoltak be szubjektív tüneteikről, amelyeket a csoporthatások tovább erősítettek. A vizsgálatban mind egyéni, mind pedig társas fogyasztás esetében sikerült kimutatni az elvárások által indukált klasszikus placebohatást a megtévesztett, alkoholt valójában nem fogyasztók körében. Az alkoholt és a placebót fogyasztó csoport sem a szociális viselkedések, sem a testi tünetek, sem pedig az egyensúly romlása mentén nem különbözik szignifikánsan egymástól. A csoportos alkoholfogyasztás tovább erősíti az alkohol valós vagy vélt hatásait az egyensúlyra és a memóriára. Következtetések Kis mennyiségű alkohol fogyasztása esetében az alkohol indukálta állapot kialakulásáért az etanol csak részben felelős, az alkoholfogyasztást követő pszichés és fizikai változások jelentős része – elvárások és a társas közeg által meghatározottan – a placebohatásra vezethető vissza.

Jelen tanulmány a placebo terápiás és klinikai kutatásokban történő felhasználásának etikai kérdéseit veszi sorra, külön hangsúlyt helyezve a megtévesztés, az egészségügyi hátrány, a kutatási torzítás és a teljes körű tájékoztatás kérdéskörére. Az összefoglaló kitér a terápiás és klinikai hatásvizsgálatok során alkalmazott gyakorlati placebófelhasználás jellemzőire, összefoglalva a téma kurrens irodalmát, külön hangsúllyal a Köteles és munkatársai (2007) összefoglalóját követő, szakterületet érintő fejleményekre és kutatási eredményekre. A 20. századot követően a farmakocentrikus orvostudomány, főleg az etikai kérdésfelvetés mentén, a placebót negatívnak bélyegezte, ezen bélyeg pedig begyűrűzött a gyógyítás makrokontextusába, befolyásolva és nehezítve a placebo hatékony felhasználását a betegségek gyógyításában, az öngyógyító mechanizmusok elősegítésében és a tünetek enyhítésében. Napjainkra azonban a placebo témakörében végzett kutatások egyértelmű eredményeinek köszönhetően egyrészről a placebo felhasználását vitató kérdés fókusza a „lehet-e” kérdésről a „szabad-e” kérdésre módosult, az etikai megfontolások mentén pedig a fókusz tovább változik, immár nem a „szabad-e”, hanem a „hogyan kell alkalmazni” válik releváns kérdéssé.