A cikk a 2022. februári háborúindítás óta kibontakozott orosz–nyugati szankciós játszma korai elemzését adja. A szakirodalom elemzési konvencióinak megfelelően áttekinti annak előzményeit, a kiinduló pozíciókat, a megfogalmazott célrendszert, az annak elérése érdekében alkalmazott eszközöket, az adaptáció gazdasági és politikai aspektusait. Ezen túlmenően az elméleti irodalomra támaszkodva szempontokat kínál az eredményesség értékeléséhez, illetve kitekintést ad a magyar vonatkozásokra is. Az orosz–nyugati szankciós játszma a nemzetközi politika és világgazdaság egyik meghatározó kérdésköre, annak sorsa vízválasztó lehet a gazdasági nyomásgyakorlás jövendő megítélését, elfogadottságát és alkalmazhatóságát illetően.

A tanulmány az a hazai vállalatok tőkekivitelének egy kevéssé tárgyalt irányát elemzi: a posztszovjet térségbe, ezen belül az Oroszországba és Ukrajnába irányuló tőkekivitelt. Tizenegy mélyinterjú alapján bemutatja, mit jelent a hazai vállalatok számára az a megállapítás, hogy a posztszovjet térség a jelentős kockázat/átlagon felüli megtérülés kategóriájába tartozik, hogyan nyilvánult meg az országkockázat a gyakorlatban, és hogyan kezelték a vállalkozások ezeket a kockázatokat. A kutatás a közvetlentőke-befektetés különböző aspektusait az eklektikus paradigma és a behaviorista elméletek együttes alkalmazásával vizsgálja. Fő következtetése, hogy a posztszovjet térségben rejlő fokozott kockázatot elsősorban a piac mérete és a konvergenciavárakozások ellensúlyozzák. Az interjúk és az elemzés az Oroszország Ukrajna ellen 2022. február 24-én indított háborúja előtti fél év során készült. Mivel a háború után a két ország súlya és szerepe várhatóan jelentősen meg fog változni az európai kapcsolatrendszerben, a tanulmány egy drasztikus hirtelenséggel véget ért gazdasági-politikai korszak utolsó hónapjainak pillanatképét mutatja be befektetői szemszögből.