Cikksorozatom harmadik részében a deréktáji gerinc  biomechanikai elemzését végzem. Irodalmi példákon  fogom bemutatni, hogy a megnövekedett terhelés, a  katonai szolgálat során a gerincet ért hatások és egyéb  tényezők milyen nagy hatással vannak a gerincpanaszok  kialakulására. A kiképzéssel és bevetéssel járó megterhelés  ellensúlyozására fontosnak tartom a megfelelő stratégia kiépítését preventív szempontok alapján, növelve ezáltal a  kezelés hatékonyságának fokát, végeredményként pedig  csökkentve a gerincbetegségek kialakulásának kockázatát.

Tanulmányomban, amely egy szélesebb kutatás része, a  haderő aktív állományának mozgásszervi terhelését és az  annak következtében kialakuló panaszokat vizsgálom, a  nemzetközi szakirodalomban fellelhető hasonló kutatások  áttekintésével. Cikksorozatom első része a csípőízülettel,  annak biomechanikai összefüggéseivel, a terhelés  következtében fellépő erőhatásokkal és azok  következményeivel foglalkozik. A csípőben kialakuló  terhelési viszonyok bemutatásával látható, hogy még egészséges, normál anatómiájú csípő esetén is jelentős  terhelés esik az ízület porcára. A túlterheléssel, az ízület  anatómiai eltéréseinek következtében vagy ezek együttes hatására a panaszok nagyobb valószínűséggel alakulnak ki.

Cikksorozatom második részében a térdízület biomechanikai elemzését végzem. Irodalmi példákon  fogom bemutatni, hogy a megnövekedett terhelés, testsúly, genetika és egyéb tényezők milyen nagy hatással vannak a  térdpanaszok kialakulására. A kiképzéssel és bevetéssel járó megterhelés ellensúlyozására fontosnak tartom a  megfelelő preventív szempontok alapján történő stratégia  kialakítását, növelve ezáltal a kezelés hatékonyságának  fokát, végeredményként pedig csökkentve a  térdbetegségek kialakulásának kockázatát.

Absztrakt: Bevezetés: A csípőarthroscopia mint minimálinvazív eljárás egyre nagyobb szerepet tölt be a csípőízületi megbetegedések diagnosztikájában és kezelésében. Vizsgálatunkban a csípőarthroscopiának az osztályunkon kialakult gyakorlatát és az ezzel kapcsolatos kezdeti tapasztalatainkat mutatjuk be. Célkitűzés: Célunk az volt, hogy osztályunk műtéti protokolljába illesszük a csípőarthroscopia eljárását, mert az irodalom áttekintése után, valamint külföldi tanulmányutak tapasztalatát átgondolva reális és sikeres technikának tartjuk ezt a beavatkozást. Módszer: Az osztályunkon 2017. 01. 01. és 2019. 04. 15. között történt 29 csípőarthroscopia eredményeit vizsgáltuk a pre- és posztoperatív, módosított Harris-csípőpontérték (modified Harris hip score – mHHS) összehasonlításával. A műtéteket 30 fokos optikával, jellemzően standard behatolási kapukból végeztük. A műtéti indikáció jellemzően a csípőütközési (hip impingement) szindróma volt. Eredmények: Izolált ’cam’ (bütyköstengely) típusú deformitást 3, izolált ’pincer’ (csipesz) típusú deformitást 9, kevert deformitást 13 esetben észleltünk. A 13 férfi és 16 nő átlagéletkora 44,1 év volt. Legfiatalabb betegünk 22, a legidősebb pedig 60 éves volt. A műtét után az mHHS szignifikáns javulását észleltük mind az F-, mind a Student-féle t-próba szerint. Következtetés: A csípőarthroscopia megfelelő alternatíva a csípő számos betegségének műtéti kezelésében. A ’learning curve’ (tanulási görbe) hosszabb ugyan, mint más ízületek tükrözése esetén, a beavatkozás megfelelő szakmai felépítésével azonban a szövődmények kockázata csökkenthető, ezáltal a csípőarthroscopia megoldás lehet a csípő számos megbetegedésének ellátásában. Orv Hetil. 2020; 161(9): 340–346.