A bizalom hagyományos kérdőíves mérésének tartalmi érvényessége

Abstract

A tanulmány az úgynevezett standard bizalomkérdést teszi átfogó kritikai vizsgálat tárgyává, amelyet a bizalom kérdőíves mérésének leggyakrabban alkalmazott eszközeként tartanak számon. A kritikai fókusz a tartalmi érvényesség szempontjait követi, mégpedig olyan módon, hogy a standardon mért adatokat – a teljes mintára vonatkozóan és egyéni szinten is – összeveti egyéb, jól ismert kérdőíves eszközök, köztük a bizalomrádiusz, az ANES-kérdéssor és a bizalomindex eredményeivel. A tartalmi érvényesség e rendkívül átfogó, a bizalomkutatásban mindenképpen hiánypótlónak számító vizsgálatát saját felmérésből származó adatok teszik lehetővé. Az írás legfontosabb következtetése, hogy a standard bizalomkérdés túlságosan nagyvonalúan azonosítja be az ismeretlen mások felé – saját elmondásuk szerint – bizalmat érző válaszadókat, ugyanis a többi eszközzel összevetve rendre az derül ki, hogy ezek az elvileg magas bizalmú egyének jelentős arányban mégsem éreznek bizalmat az ismeretlenek irányába.

Klímaaggodalom és környezettudatos cselekvés a bizalom tükrében

“…A legtöbb emberben meg lehet bízni, vagy inkább azt, hogy nem lehetünk elég óvatosak az emberi kapcsolatokban?"). E változónak a számos előnye mellett, komoly hátrányai is vannak (erről lásd bővebben: Bodor et al 2022aBodor et al , 2022b. Jelen kutatásban nem ehhez a hagyományos eszközhöz nyúlunk, hanem a klímatémához kapcsolódva, olyan kérdéseket fogalmaztunk meg, amelyek egyrészt figyelembe veszik a kontextust, másrészt megőrzik az általánosított bizalom koncepciója szempontjából döntő fontosságú absztrakciós aspektusokat (erről lásd bővebben: Grünhut -Bodor 2022).…”