A hazai felsőoktatás-politika átalakulásai

Abstract

A hazai felsőoktatás-politika átalakulásaiEbben az írásban a hazai felsőoktatás-politika rendszerváltást követő formálódását igyekszünk bemutatni részint a felsőoktatási törvények és azok módosításainak vizsgálatával, részint a minisztériumi vezetés személyi jellemzőinek néhány vonatkozását ismertetve. A felsőoktatási törvényekA hazai felsőoktatási törvények áttekintése két aspektusból jellemzi jól a felsőokta-tás-politikát. Részint a törvénymódosítások száma az oktatáspolitika stabilitásáról nyújt képet, részint a módosítások tartalmának az autonómiára gyakorolt hatása a felsőoktatás-politika centralizációját jellemzi.Az intézményi autonómiát az OECD (2003) szerint az alábbi indikátorok alapján jellemezhetjük: 1. saját tulajdonúak-e az épületek és a felszerelések; 2. tetszés szerint vehetnek-e fel kölcsönöket az intézmények; 3. szabadon alakíthatják-e költségvetésüket saját céljaik elérése érdekében; 4. maguk alakítják-e ki struktúrájukat és az oktatás tartalmát; 5. maguk döntenek-e az oktatói kar tagjainak felvételéről és elbocsátásáról; 6. önállóan állapíthatják-e meg a fizetéseket a meglévő jogszabályi kereteken belül; 7. maguk határozzák-e meg a hallgatói létszámot; 8. saját hatáskörben döntenek-e a tandíjakról.

‘The goal is not necessarily to sit at the table’—Resisting autocratic legalism in Hungarian academia

“…Academic freedom and self‐regulation were key elements of the return to democracy (Kováts et al., 2017). Academic freedom was also cemented in the Hungarian Constitution and the first post‐communist 1993 higher education act (Polónyi, 2015). Hungarian academics were quick to establish intermediary associations to defend their interests vis‐à‐vis the state (e.g., Hungarian Rector's Conference, Democratic Trade Union of Scientific Employees).…”

Felsőoktatás – integráció és más folyamatok

“…A közgazdasági magyarázatok, amelyek az egyéni és társadalmi haszon felől közelítették meg a témát, úgy exponál-ták a felsőoktatási expanziót, hogy amíg az egyének a magasabb iskolázottság révén hosszú távon magasabb jövedelmi viszonyokat remélhetnek, megéri a rövid távú (időbeni és anyagi) ráfordításokat. Az állam részéről pedig azért éri meg mind szé-lesebb tömegek oktatása, mert a társadalom differenciált szintjein olyan externális hozamokat remél, amelyek meghaladják a ráfordításokat (Polónyi 2012). A Kozma Tamás által összefoglalt szociológiai-politológiai magyarázatok szerint az oktatási nyitás egyfajta "helybiztosítás" a fiatalok számára, az őket befogadni képtelen munkaerőpiac tétova helyzete miatt -s talán ez tűnik a legkézenfekvőbb magyarázatnak.…”

“…Hiszen a rendszerváltás "újraírta", átstrukturálta a magyar társadalmat, amelyben a szerepek és osztályok átalakulásánál döntő jelentőségű a megfelelő társadalmi státusz "elfoglalása". A társadalmi osztályok újrateremtésében pedig tradicionálisan, elsődleges szerepe van az oktatásnak -ahogy azt a társadalmi hovatartozás újratermelésének elméle-téről Fuller és Rubinson leírta (Polónyi 2012). A státuszkonfliktus elmélet szerint (Fuller és Rubinson); az oktatásnak eleve az a fő feladata, hogy "muníciót" adjon az álláskereséshez.…”

“…A remények azonban nem váltak maradéktalanul valóra és a gazdasági felzárkózást nem az elvárt eredményekkel hozta meg a felsőoktatási részvételi arány növekedése. A bolognai rendszerhez kapcsolódás, a kétszintű egyetemi képzés bevezetése így azt a "szükséges váltást" jelentette, amelyet ugyan nem a gazdaság, mint inkább az erős politikai, társadalmi igény hívott életre (Polónyi 2012).…”

A felsőoktatás fejlődésének ingadozásai Fluctuations in the development of higher education

“…Ugyanakkor Magyarországon mind a rendszerváltástól az ezredfordulóig, mind a napjainkig tartó tizenöt évben a legmagasabb, vagy majdnem a legmagasabb volt nálunk a felsőoktatási hallgatólétszám ingadozása a vizsgált országok között, miközben ez a két időszak a felsőoktatási hallgatólétszám növekedési ütemét tekintve két ellentétes periódus volt. Az elsőben -a rendszerváltás után -Magyarország a magas növekedési ütemű országok közé tartozott, mivel ezt az időszakot a fejlett országokhoz való felzárkózás oktatáspolitikája jellemezte [Polónyi 2015], az ezt követő időszakban pedig a közepesen alacsony növekedési ütemű országok közé.…”