A kórházi kontrolling paradoxona ‒ felemelkedés és/vagy devalválódás?

Self Cite

The research presents the scope and use of management information in health care institutions. The area has diverse international literature, so the article limit to logic of hospital operation, result of role conflict, economic and clinical factors in decision-making. In the research qualitative methodology was used for data collection: managerial interviews and in case of decision support, homogeneous focus group interviews. The top managers typically put emphasis on financial information, and examine mostly the historical data, with negligible future scopes. The head of department (physician) decide on the basis of professional and use non-financial indicators. The use of management information in decision-making has more diagnostic style, only a few managers apply interactive controlling systems, basically in the absence of strategic thinking. The author proposes to strengthen the use of controlling systems, which most important elements are the development of institutional internal communication and economic and managerial skills.

Section: Discussionmentioning

confidence: 99%

Section: Methodsmentioning

confidence: 99%

Section: Studies and Articlesmentioning

confidence: 99%

Section: Scope Of Information Of Top Management and Department Leadermentioning

confidence: 99%

See 2 more Smart Citations

Use of management information in hospital decision-making

Krenyácz¹

2018

Self Cite

“…Az egészségügyi intézmények egy dinamikusan változó, technikai újításokkal bővelkedő, de normákkal és szabályokkal erősen kontrollált környezetben nyújtanak heterogén szolgáltatásokat, rendkívül különböző tulajdonságokkal rendelkező alkalmazottak segítségével (Norzailan, Yusof & Othman, 2016;Krenyácz, 2017), így a klinikai vezetői kompetenciákhoz olyan egyedi készségek szükségesek (az alkalmazott modellben hét kompetenciát ragadtunk meg), amelyekben a vezető képes rugalmasan L III. É V F. 2022.…”

Section: Következtetések éS öSszefoglalásunclassified

Vezetői kompetenciák elemzése a szervezeti változásokra való felkészültség alapján : A jordán egyetemi oktatókórházak példája

Krenyácz

Alotaiby

2022

Self Cite

A vezetői készségek a szervezetek teljesítményét javíthatják, és közvetlenül hozzájárulhatnak a pozitív és fenntartható szervezeti változáshoz; igaz ez a dinamikusan változó egészségügyi környezetben is. Jelen kutatás egy nemzetközi mű-helymunka alapján létrejött keretrendszerben (Medical Leadership Competency Framework) vizsgálja, hogy a jordán ok-tatókórházak klinikai vezetőinek a kompetenciái mennyire jelennek meg a vezetői magatartásukban, illetve ezek milyen összefüggésben állnak a vizsgált vezetők demográfiai változóival. A kutatásban kvantitatív leíró vizsgálat készült: 110 kli-nikai vezető validált kérdőívet töltött ki, majd az adatokat többváltozós varianciaanalízissel elemezték a szerzők. A klinikai vezetői kompetenciák közül az integráció, az empátia és az innováció a jellemzően alkalmazott kompetencia. A vizsgált kompetenciák és a demográfiai változók (vezetők neme és életkora) között kapcsolatot találtak. Az életkori csoportok elemzéséből jól látható, hogy a klinikai vezetői készségek fejlesztése időigényes (főként a személyzet irányításával és a munkakörnyezettel kapcsolatos készségeké), viszont elengedhetetlen a környezeti, szervezeti változásra való felkészült-séghez.

Hibrid a jövő minden területen? : Avagy az egészségügyi vezetőket is orvosszakmai végzettségű controller fogja támogatni?

Krenyácz

2023

Self Cite

Az egészségügyi szervezetek controllerei a rendszeres és ad-hoc fenntartói beszámolók készítése folytán a szervezet joker szereplőjévé váltak, némely felső vezető a bizalmi kapcsolat megléte esetén kiemelten számít munkájukra. Mégse lehet business partnernek nevezni a controllereket: nemcsak a megnevezés idegen a kórházakban, hanem maga a controller bevonódása a vezetésbe, belső tanácsadási funkciója és a közös felelősségvállalás intézménye is. Az orvosszakmai területről érkező, úgynevezett hibrid controllereket hazánkban alig találunk, egyrészt az orvosszakma és az „adminisztráció” ritkán fér meg egymás mellett, másrészt akinek „érzéke, készsége, képessége van hozzá, az hamar vezetői pozícióba kerül”, vagy akár a magánegészségügyi szférában kamatoztathatja tudását. A szerző jelen kutatásában a kórházi controlleri funkciót és tipizálást egyéni (vezetői, szakértői és fenntartói) és fókuszcsoportos mélyinterjúkon gyűjtött, longitudiális adatok alapján mutatja be, kiemelve az esetleges negatív változásokat, illetve fejlődéseket. Az interjúk fontosabb elemeivel azonosít mintázatokat, az összefoglalásban pedig a nemzetközi szakirodalmi és a hazai tapasztalatokat is összeveti.