A végpontosság mint szituációs aspektuális jegy jelölése a magyar nyelvben (2. rész)

Abstract

Jelen tanulmány főként az áltárgyas szerkezetek jellemzésével, valamint az igekötőkhöz vagy eredményhatározós predikátumokhoz, illetve az elfogyasztást és létrehozást kifejező predikátumok kvantált tárgyi argumentumaihoz fűzött ki egészítésével kíván átfogóbb képet nyújtani a magyar nyelv telicitásjelölési módjairól. Fontos célunk, hogy megfogalmazzunk néhány új általánosítást a telikusság megjelenéséről a magyarban azáltal, hogy egy olyan generatív-szemantikai, skaláris keretbe helyezzük elemzésünket, amelyet az utóbbi években számos nyelv eseményszerkezeti jelenségeinek leírására használtak a szakirodalomban. A legfontosabb következtetésünk szerint a magyar nyelv legalább három, egymástól szignifikánsan különböző telikussági jelölési elemet használ, így ebben a nyelvben a telikus predikátumok osztálya egyértelműen heterogén. E tekintetben a magyar eltér az angol, német és holland nyelvektől, melyek alapvetően az ige belső argumentumának kvantáltsága révén jelölik a végpontosságot.

The syntax of inner aspect in Hungarian

“…The analysis that we propose in this paper pertains to separable particles with an obligatorily telic function like meg in examples such as János meg-evett egy almát ‘János prt -ate an apple’ and János meg-szerelt egy gépet ‘János prt -fixed a machine’. In addition, with respect to the aspectual differences between VPrts/RPs, on the one hand, and POs, on the other hand, we argue, following Kardos (2012, 2016) and Farkas & Kardos (2019a, b), that while the former serve an event-maximalizing function in their respective predicates by virtue of encoding an event-maximalizing operator, the latter have a non-maximalizing function by virtue of encoding an operator that picks out a contextually-defined, non-maximal subpart of the events in the denotation of their verbal predicates. In other words, although members of both classes of aspectual markers give rise to quantized and telic VPs, telicity in the case of the former goes hand in hand with maximality, whereas in the latter case it does not.…”

“…Finally, predicates containing POs have a simple event structure. This is evidenced by their non-ambiguous counterfactual reading with the adverb majdnem ‘almost’ (see also Farkas & Kardos 2019b: 301), which makes these structures similar to what Piñón (2008: 91–92) refers to as weak accomplishments.In the case of this sentence the only reading available is the counterfactual one, in which the adverb majdnem ‘almost’ has wide scope and modifies the entire event, so the event almost begins (i.e. ‘this morning Mari almost went for a run but crucially she did not’).…”

“…It is well-known that telic interpretations in Hungarian can arise in the presence of (i) verbal particles (2b), result predicates (3b) or goal-denoting predicates (4b) (see Csirmaz 2008a; É. Kiss 2008a, b; Kardos 2012, 2016); (ii) non-subcategorized pseudo-objects (5b) (see Piñón 2001; Kiefer 2006; Csirmaz 2008b; Farkas & Kardos 2018, 2019a, b; Farkas 2019, 2020a, 2021); and (iii) subcategorized created/consumed objects (6) (see É. Kiss 2005, 2008a; Kiefer 2006; Csirmaz 2008a; Piñón 2008; Kardos 2019): As shown above, all the elements in boldface may result in telicity, but there are differences in their telicity-inducing effects.…”

“…Although there is a sizeable literature on various aspectual markers such as verbal particles (VPrts), result predicates (RPs), pseudo-objects (POs) or created/consumed objects (CCOs) (É. Kiss 2004, 2005, 2008a, b; Kiefer 2006; Kardos 2012, 2016, 2019; Farkas & Kardos 2018, 2019a, b; Farkas 2019, 2020a, 2021; Hegedűs 2020), there is no consensus on the right analysis regarding their syntactic behaviour. In this work, our main goal is to attribute the event aspectual interpretations associated with the different marking elements to the syntactic configuration characterizing these elements.…”