Jelen tanulmány főként az áltárgyas szerkezetek jellemzésével, valamint az igekötőkhöz vagy eredményhatározós predikátumokhoz, illetve az elfogyasztást és létrehozást kifejező predikátumok kvantált tárgyi argumentumaihoz fűzött ki egészítésével kíván átfogóbb képet nyújtani a magyar nyelv telicitásjelölési módjairól. Fontos célunk, hogy megfogalmazzunk néhány új általánosítást a telikusság megjelenéséről a magyarban azáltal, hogy egy olyan generatív-szemantikai, skaláris keretbe helyezzük elemzésünket, amelyet az utóbbi években számos nyelv eseményszerkezeti jelenségeinek leírására használtak a szakirodalomban. A legfontosabb következtetésünk szerint a magyar nyelv legalább három, egymástól szignifikánsan különböző telikussági jelölési elemet használ, így ebben a nyelvben a telikus predikátumok osztálya egyértelműen heterogén. E tekintetben a magyar eltér az angol, német és holland nyelvektől, melyek alapvetően az ige belső argumentumának kvantáltsága révén jelölik a végpontosságot.

Jelen tanulmány célja, hogy megvizsgálja a magyar nyelv belső tárgyas szerkezeteit. A két legterjedelmesebb részben a vélt, illetve a valós, főként tranzitív és tranzitivizáló belső tárgyas szerkezetekre összpontosít. Egy fontos következtetése az itt bemutatott elemzésnek, hogy a magyarban hiányoznak az aspektuális belső tárgyas szerkezetek, ahol a tárgy a prototípikus unergatív ige szemantikai és morfológiai másolata. A tanulmány külön kitér az él és a hal igékre épült szerkezetekre is.

Ebben a tanulmányban azt próbáltam feltérképezni és közelebbről megvizsgálni, hogy milyen belső tárgyas szerkezeteket használunk a mindennapi nyelvben. A széles választékú vélt belső tárgyas szerkezeteken kívül olyan valós belső tárgyas struktúrákat is bemutattam, amelyek a tranzitív vagy főként a tranzitivizáló szerkezetek osztályába sorolhatóak. Egy pár, főként irodalmi szövegekből vett példát leszámítva, elmondhatjuk, hogy a mai magyar nyelvben nem léteznek olyan aspektuális belső tárgyas szerkezetek, ahol a tárgy alaktanilag és szemantikailag kapcsolódik az igéhez. Ezen kívül külön beszéltem az él és a hal igékre épülő belső tárgyas szerkezetekről, ahol azt a következtetést vontam le, hogy ezek nem kizárólag a magyar nyelv belső tárgyas sajátosságai közé tartoznak, hanem egy nyelveken átívelő jellemvonásról van szó.