This paper explores the encoding of telicity in Hungarian. While proposing a mereological, scalar semantic analysis, it shows that Hungarian uses a telicity-marking strategy in which it contrasts with English, where telicity is not the direct consequence of an overt marker but arises as a cumulative effect of specific, well-definable properties of various components of verbal predicates including the head verb and its argument(s). A major contribution of the analysis, which mainly addresses telicity marking in the class of non-creation/non-consumption predicates in neutral sentences, lies in the fact that it reveals important cross-linguistic differences with respect to the aspectual role of verbal particles and resultative/locative expressions and the referential properties of telic verbal predicates. As for the former, it is demonstrated that Hungarian verbal particles and resultative/locative expressions mark telicity by directly placing bounds on events by virtue of serving an event maximalizing function, whereas the English counterparts of these elements do not have such direct event-bounding effects. As for the latter, it emerges that in Hungarian quantized reference is a necessary and sufficient condition for telicity in cases where in English it is only sufficient.

This paper is concerned with the situation aspectual properties of creation and consumption verbs. More specifically, it aims to explore how telic interpretations arise in this verbal domain. The analysis which is couched in a scalar semantic framework will focus on how created/consumed themes contribute telicity given the unique, verb-mediated relationship that obtains between these themes and the scales of creation/consumption verbs. Although it is Hungarian verbs that constitute the main data set of this study, examples from English and some other languages will also be discussed for crosslinguistic comparison.

Jelen tanulmány főként az áltárgyas szerkezetek jellemzésével, valamint az igekötőkhöz vagy eredményhatározós predikátumokhoz, illetve az elfogyasztást és létrehozást kifejező predikátumok kvantált tárgyi argumentumaihoz fűzött ki egészítésével kíván átfogóbb képet nyújtani a magyar nyelv telicitásjelölési módjairól. Fontos célunk, hogy megfogalmazzunk néhány új általánosítást a telikusság megjelenéséről a magyarban azáltal, hogy egy olyan generatív-szemantikai, skaláris keretbe helyezzük elemzésünket, amelyet az utóbbi években számos nyelv eseményszerkezeti jelenségeinek leírására használtak a szakirodalomban. A legfontosabb következtetésünk szerint a magyar nyelv legalább három, egymástól szignifikánsan különböző telikussági jelölési elemet használ, így ebben a nyelvben a telikus predikátumok osztálya egyértelműen heterogén. E tekintetben a magyar eltér az angol, német és holland nyelvektől, melyek alapvetően az ige belső argumentumának kvantáltsága révén jelölik a végpontosságot.

Jelen tanulmány főként az áltárgyas szerkezetek jellemzésével, valamint az igekötőkhöz vagy eredményhatározós predikátumokhoz, illetve az elfogyasztást és létrehozást kifejező predikátumok kvantált tárgyi argumentumaihoz fűzött ki egészítésével kíván átfogóbb képet nyújtani a magyar nyelv telicitásjelölési módjairól. Fontos célunk, hogy megfogalmazzunk néhány új általánosítást a telikusság megjelenéséről a magyarban azáltal, hogy egy olyan generatív-szemantikai, skaláris keretbe helyezzük elemzésünket, amelyet az utóbbi években számos nyelv eseményszerkezeti jelenségeinek leírására használtak a szakirodalomban. A legfontosabb következtetésünk szerint a magyar nyelv legalább három, egymástól szignifikánsan különböző telikussági jelölési elemet használ, így ebben a nyelvben a telikus predikátumok osztálya egyértelműen heterogén. E tekintetben a magyar eltér az angol, német és holland nyelvektől, melyek alapvetően az ige belső argumentumának kvantáltsága révén jelölik a végpontosságot.

. Having seen the success of WAS, we decided to explore ways to provide the presenters with an opportunity to publish their talks developed into papers in a peer-reviewed journal. In the spring of 2013, Acta Linguistica Hungarica accepted our proposal for two special volumes. The first volume, which contained papers on datives, and which was edited by our colleague, György Rákosi, was published in March 2014.The papers in this second volume all revolve around argument structure and event structure phenomena in a variety of languages: Dutch, English, Hungarian, Pazar Laz and Udmurt. The authors provide fresh perspectives on and offer novel data for several issues that are in the forefront of current linguistic investigation, and thus they can be of interest to linguists with various theoretical persuasions.In their paper How many theta roles in a reflexive verb?, Alexis Dimitriadis and Martin Everaert discuss reflexive verbs and argue for their being syntactically intransitive but semantically two-place predicates. In Transitivity in Pazar Laz, Eser Erguvanli Taylan and Balkiz Öztürk present arguments for the claim that all verbs in Pazar Laz have a transitive syntactic structure. In Towards an analysis of the causative/non-causative alternation in Udmurt, Orsolya Tánczos contributes to the discussion on the causative alternation by offering new empirical evidence for a nonderivational analysis. The paper The argument structure of Old Hungarian -t gerunds is exceptional in the sense that it is not based on a WAS presentation. It has been included because it fits into this volume thematically. In this paper, Éva Dékány develops a "mixed projection" analysis of a special gerundive construction.We are indebted to our reviewers for their substantial contribution to putting together this volume: