Bevezetés: A SARS-CoV-2 (súlyos akut légzőszervi szindrómát
előidéző koronavírus) okozta COVID–19 világszerte sajnálatosan nagy halálozással
jár. A fertőzés kimutatása elsősorban polimeráz-láncreakcióval (PCR) történik
élőben vagy a halál után, amely azonban nem ad információt arról, hogy a vírus
mely sejtekben, szövetekben van jelen. A SARS-CoV-2 tüske- és
nukleokapszid-proteinjeinek, valamint a vírus-ribonukleinsavnak (RNS) az
in situ kimutatása igazolhatja a vírus jelenlétét, valamint
adatot szolgáltathat annak direkt vagy indirekt sejtpusztulást okozó
mechanizmusáról. Jelenleg számos SARS-CoV-2-tüske- és -nukleokapszid
fehérjeellenes antitest van kereskedelmi forgalomban, melyek eltérő eredménnyel
képesek a megfelelő antigének kimutatására. Célkitűzés: A jelen
munka célja a megfelelő, megbízhatóan működő antitest kiválasztása volt.
Módszer: COVID–19-ben elhunyt 3 egyén formalinfixált,
paraffinba ágyazott, SARS-CoV-2-PCR-pozitív tüdejének anyagai, valamint
fertőzött placenta anonim módon jelölt mintái kerültek vizsgálatra, megfelelő
negatív kontrollal. Az immunhisztokémiai reakciók intenzitását és specificitását
hasonlították össze négy hazai orvostudományi egyetemi patológiai intézet
részvételével, különböző antitesteket és hígításokat alkalmazva. Az elvégzett
immunhisztokémiai reakciók szkennelt, kódolt metszeteken kerültek értékelésre,
majd az eredmények összesítése után statisztikai elemzésre.
Eredmények: A vizsgálatok alapján meghatározhatók voltak
azon antitestek, amelyek a jelölt hígításban és módszerrel megfelelő
intenzitású, megbízható eredményt adtak. Következtetés: A
vizsgálat alapot ad arra, hogy a SARS-CoV-2 egyes komponensei biopsziás/sebészi
anyagban és az elhunytak szöveteiben nagy pontossággal és reprodukálható módon
kimutathatók legyenek a COVID–19-ben megbetegedett, elhunyt egyének élőben vagy
halál után eltávolított szöveteiben, sejtjeiben. Orv Hetil. 2022; 163(25):
975–983.