Összefoglaló.
Bevezetés: A stroke-betegek ellátásában arra kell törekedni,
hogy a tünetek jelentkezését követően minél előbb a szakmai centrumba kerüljön a
beteg. Célkitűzés: Kutatásunkban a terápiás időablak
tarthatósága céljából vizsgáltuk, hogy mely tényezők bírnak hatással a
prehospitális ellátás időtartamaira. Módszer: Keresztmetszeti,
kvantitatív kutatásunkhoz az adatgyűjtést két magyarországi város
mentőállomásán, orvosi kompetenciával rendelkező (eset-, rohamkocsi) és orvosi
kompetenciával nem rendelkező (mentőgépkocsi) mentőegység szintjén végeztük
2017-es adatok feldolgozásával olyan betegek körében, akiknek a mentőegység
általi iránydiagnózisa stroke volt (n = 220). Vizsgáltuk, hogy a mentőegységek
által elvégzett vizsgálatok, a tapasztalt tünetek, a terápiás időablakon
belüliség miként befolyásolta a prehospitális időket. Az adatfeldolgozást SPSS
26.0 statisztikai programmal végeztük. Az elemzéshez leíró statisztikát,
χ2-próbát, F-próbát és T-próbát alkalmaztunk.
Eredmények: Megállapítottuk, hogy az alkalmazott
score-rendszer vizsgálati elemei közül, ha aphasia volt észlelhető a betegnél,
úgy szignifikánsan meghosszabbodott a helyszínen töltött idő (p = 0,003). A
gyors ABCDE-betegvizsgálat D-lépésében kötelező a betegnél a vércukorszintmérés,
ugyanakkor ez mintánk 25,45%-ában elmaradt. A helyszíni műszeres
vércukorszintmérés hatással van a prehospitális késés alakulására az orvosi
kompetencia nélküli egységek vonatkozásában (p<0,001).
Következtetés: A helyszínen töltött idő az emelt szintű
mentőegységek esetében hosszabb, mint az alacsonyabb szintű egységeknél.
Következtetésként levonhatjuk, hogy a motoros vagy szenzoros aphasia nem
befolyásolja a terápiát, pusztán a stroke-diagnózis valószínűségét növelő egyik
tünet, így a helyszíni idő emiatti megnyúlása mindenképpen kerülendő, amire
javasolt a továbbképzések alkalmával is felhívni az ellátók figyelmét. Az orvosi
kompetencia nélküli egységek esetében beavatkozást igényel a műszeres
vércukormérés időrabló hatásának csökkentése, hiszen látható, hogy az orvosi
kompetenciával rendelkező egységeknél ez a vizsgálat nem jelenik meg mint késést
okozó tényező. Orv Hetil. 2022; 163(7): 279–287.
Summary.
Introduction: When treating stroke patients, the aim should be
to get the patient to a specialist stroke centre as soon as possible.
Objective: In our study, in order to be able to stay within
the therapeutic window, we investigated which variables affect the time period
of prehospital treatment. Method: For our cross-sectional
quantitative study, we gathered data from two ambulance stations in Hungary,
comparing the competence of physician and non-physician units. We processed
information from 2017 regarding patients whose initial diagnosis was stroke (n =
220). We examined how investigations by the ambulance unit, symptoms experienced
and therapeutic time window have affected prehospital times. As for the
statistic software, we used SPSS 26.0. The analysis was conducted by performing
χ2 test, F-test and T-test. Results: We
identified that if the aphasia component of the used score system was positive,
the on-scene time increased significantly (p = 0.003). In the D section of the
rapid ABCDE assessment, it is mandatory to measure the blood glucose level of
the patient, however, in our sample it was omitted in 25.45% of the cases. We
identified that on-site blood glucose measurement has an effect on prehospital
delay for non-physician units (p<0.001). Conclusion: We
found that the on-scene time is longer for physician units than for
non-physician units. We concluded that motor or sensory aphasia does not affect
the therapy, it is just one of the symptoms that can increase the likelihood of
stroke diagnosis, therefore prolonging time for assessing aphasia in the field
should be avoided. Moreover, it is recommended to make care providers aware of
this during training sessions. Improvements are required in non-physician units
to reduce the time consumed by blood glucose measurement, as it has been shown
that within physician units this test does not appear to be a delay-causing
factor. Orv Hetil. 2022; 163(7): 279–287.