A városok és "vidékük" közötti kapcsolatok, a városi vonzáskörzetek rendszerének empirikus feltárása és elemzése a gyakorlatban rendkívül nehéz feladat. E viszonyokat ugyanis igen sok és sokféle tényez ő alakítja egyidej űleg, amelyek megnyilvánulásai a valóságban rendkívül tömegesek, rendszeres statisztikai adatgyűjtés viszont többségükr ől nincsen, s az ezekről való információszerzés egyéb lehet őségei is meglehetősen korlátozottak, illetve id ő-és költségigényesek (Beluszky 1974). A hierarchikus vagy funkcionális térkapcsolatok, vonzásviszonyok felderítése, az empirikus eredményekkel való összevetése érdekében így nagy szükség van elméleti modellekre, teoretikus vonzáskörzet-meghatározásokra is. Ezek egyik, a nemzetközi szakirodalomban gyakran alkalmazott módszere a gravitációs analógián alapuló modellezés. A gravitációs modellek alkalmazása révén egyszer ű matematikai apparátussal -és a számítógépek segítségével ma már gyorsan és könnyen -becsülhet ő a különböző ágazati, illetve komplex vonzáskörzetek kiterjedése, s őt a vonzás intenzitásának elméleti értéke is számszer űsíthető. Az Alföld esetében különösen érdemesnek t űnt ennek az elméleti megközelítésnek az alkalmazása, hiszen a sajátos települési adottságok (nagyhatárú mez ővárosok, óriásfalvak, ritka településhálózat, a közép-és kisfalvak hiánya, közigazgatási önállósággal nem rendelkez ő települések, tanyák) a