Az egészségügy és benne az orvosi hivatás válsága a modern társadalmak általános jelensége. Jelen munkánkban e hivatásválság jeleinek elôfordulását és sajátosságait kutatjuk "foglalkozási álmokon" keresztül. Az álmok szövegét olyan narratíváknak tekintettük, amelyek a közelmúltra vonatkozóan hordozzák a közlô személyek munkával, hivatással kapcsolatos nappali élményeit. Egy 125 orvosra kiterjedô felmérés során az alvás és álom-jellegzetességek kérdôíves vizsgálata mellett került sor a gyógyítással kapcsolatos álmok felvételére. A 62 álomközlésbôl 42 minôsült "foglalkozási álomnak", melyeket a hermeneutikai vonulatba illeszkedô kvalitatív tartalomelemzés módszerével dolgoztunk fel. Az álmokat a társadalmi kihívások (a gyógyító helyzet típusa: klasszikus, piaci, elidegenedett) és az azokra adott válaszok (szerepmegvalósítás: heroikus, szolgáltató, proletár) dimenzióiban vizsgáltuk. Az álmokban mindhárom hivatásszerep-modell megjelenik, de nem a napjainkra jellemzô piaci és elidegenedett modell dominál, hanem a hivatás korai, klaszszikus modellje. Az álmok egy részében a szerepmegvalósítás nem felel meg a gyógyító helyzet típusának: az orvos piaci helyzetben heroikus módon, elidegenedettnek tekinthetô helyzetben pedig heroikus vagy szolgáltató módon viselkedik. A klasszikus hivatásmo-dellnek ilyen arányú megjelenése az álmokban nincs összhangban az orvoslás jelenlegi társadalmi, gazdasági feltételrendszerével és helyzetével. Úgy véljük, hogy az orvosok foglalkozási álmaiban a kulturális késés jelensége érvényesül: a gyógyítás feltételrendsze-rének megváltozását csak lassan követi az orvosok elvárásainak, értékrendjének, munkavégzésre vonatkozó igényeinek változása. A klasszikus helyzetben, klasszikus módon gyógyító orvos ma már csak "nagy ábránd", szökési kísérlet az ellenséges valóságból, ugyanakkor egy olyan szerepviselkedés megerôsítését is szolgálja, amelynek bizonyos elemei nélkül megszûnne a gyógyítás humanizmusa.