Bevezetés: A koronavírus-világjárvány jelentős terhet rótt az
intenzív terápiás osztályokra, és rávilágított az ellátást végző szakemberek
hiányára. A megnövekedett munkaterhek és a magas halálozási arány miatt az
intenzív ellátásban dolgozókat a korábbinál nagyobb fizikai és pszichés stressz
érte a pandémia alatt. Célkitűzés: Kutatásunk célja volt annak
vizsgálata, hogy a koronavírus-járvány milyen hatást gyakorolt az intenzív
ellátásban dolgozók érzelmi, mentális és morális állapotára.
Módszer: Munkacsoportunk a Semmelweis Egyetem
Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinikájának dolgozói körében végzett
papíralapú kérdőíves vizsgálatokat. Első felmérésünk a világjárvány kezdetekor,
2020-ban, a második a harmadik járványhullám után, 2021-ben történt. Validált
kérdőíveket alkalmaztunk (Szakmai Életminőség Skála, Demoralizációs Skála,
Észlelt Stressz Kérdőív, Események Hatása Kérdőív és Poszttraumás Növekedés
Kérdőív), és a demográfiai adatokon túl az életmódról, a szabadidős
tevékenységről, a táplálkozási szokásokról és a pszichés támogatás elfogadásáról
gyűjtöttünk információkat. Eredmények: A két vizsgálat
résztvevőinek létszáma és demográfiai összetétele eltér, tükrözve a személyi
állománynak a járvány idejét jellemző változását. Az egyes dolgozói és a
szociodemográfiai csoportok között a pandémia előtt nem mutatkozott különbség,
ám egy évvel később az ápolók minden negatív skálán szignifikánsan magasabb
pontszámot értek el a többi csoporthoz képest. Kevesen vettek igénybe
pszichológiai segítséget a vizsgált időszakokban (9,5–12,7%), ugyanakkor
pszichológiai támogatás iránti igényt a válaszadók harmada megfogalmazta. Az új
munkakörben dolgozók szignifikánsan nagyobb mértékű poszttraumás növekedést
(2,91 ± 0,82 vs. 2,20 ± 1,06, p = 0,016) mutattak.
Megbeszélés: Eredményeink alapján az ápolók képezik a
leginkább leterhelt dolgozói csoportot egy bizonytalan és stresszes időszakban.
A pandémia alatt rendelkezésre álló pszichés támogatás önmagában nem bizonyult
elégségesnek. Következtetés: A dolgozók mentális egészségének
javításához további lépések szükségesek. Orv Hetil. 2023; 164(42):
1646–1655.