‘The fugitive’: The figure of the judge in Coase's economics

Abstract

Abstract:‘The Problem of Social Cost’ (Coase, 1960) asserts a normative role for the common law judge, that of taking into account the economic consequences of his decisions in allocating property rights. This position is often accused of inconsistency: Coase sees the figure of the judge as willing and able to improve economic efficiency, but criticises the actors of public intervention, particularly regulators, for being fallible, vulnerable to political pressures, and lacking information. I shall show that Coase's giving this role to the judge stems precisely from his criticism of public intervention. This means that his figure of the judge escapes the tenets of the theoretical system that first rendered it necessary. Various reasons could explain this difference of treatment as between the judge and the other figures of public intervention in Coase's system, but Coase makes too strong an opposition between common law on one side and regulatory and statutory law on the other, and leaves unexplained the motivation of judges.

Coase-kép másképp: középpontban a közszolgáltatások

“…a bíró nagyrészt mentesül a kormányzati működést és az emberi természetet érintő coase-i kritikától, így valamelyest "idegen" a rendszerben. a bírák különleges szerepe az angolszász szokásjog jogrendszerében rugalmasságuknak és a bírói munka ex post jellegének tudható be (Bertrand [2015c] 414. o.).…”

“…gondolatrendszerének konzisztenciáját vizsgálva, állításait inkább feltételezésnek, semmint alaposan alátámasztott következtetésnek tekintik. sérelme-zik, hogy nem állította szembe a szabályozási jogviszony körülményei között felmerülő költségeket a bíróságok működtetésének költségeivel (Bertrand [2015c] 431-432. o.).…”

Introduction to the Ronald H. Coase memorial issue

“…They argue for a richer approach, building on the Coasian tradition. Bertrand (2014) focuses on the figure of the judge in Coase's economics. She notes that while Coase depicts judges as motivated to improve efficiency, he treats regulators as fallible and possibly swayed by vested interests.…”