Újraéledő francia iparpolitika – új dilemmák, kihívások és eszközök

Abstract

Franciaországban – ahol gyakran a német Mittelstand vállalatokat tekintik nemcsak példának, de versenytársnak is – a nagyvállalati fejlesztési modell megrekedése után ismételten napirenden az újraiparosítás. Ezúttal a figyelem fókuszában a középvállalatok, azoknak is egy speciális köre, az ETI-k, valamint a startup cégek kerültek. A dezindusztrializáció negatív hatásai, amit a 2008-as válság tovább súlyosbított, sok vitát generáltak részben a beavatkozás szükségességével, részben annak mikéntjével kapcsolatban. A decentralizált Németországhoz való felzárkózás, az ipari versenyképesség bázisát jelentő Mittelstand-modell sikeresebb alkalmazása komoly kihívás a centralizáltabb berendezkedésű Franciaországban. Az elemzések kimutatták, hogy az ipar relatív elmaradásának hátterében leginkább a gyengébb innovációs teljesítmény jelenik meg. Ezért az állami intézmények és támogatási rendszerek erőteljesen fókuszálnak az innovációs teljesítmény javítására. Bár a vita nem dőlt el, egyre inkább az iparpolitika szükségessége mellett érvelők kerülnek többségbe, úgy tűnik, ismét egy ipart támogató állami politika van kibontakozóban. Annak kapcsán, hogy ez hogyan, milyen eszközökkel történjen, még nagyon nem látszik konszenzus. A francia iparpolitika jelenleg oszcillál a közép- és nagyvállalatokat középpontba állító, valamint a kiemelten a startup vállalkozásokat támogató, ezeket különféle kormányzati eszközökkel támogatni szándékozó nézetek és gyakorlatok között. A két elképzelésben az innováció intenzív támogatása a közös vonás. Egyelőre annak a jelei kevésbé, vagy csak nagyon áttételesen rajzolódnak ki, hogy milyen módon segíti a francia gazdaság- és fejlesztéspolitika és intézményrendszere annak az üzleti környezetnek, infrastruktúrának a fejlesztését, amely ezt az innovációalapú iparpolitikát hatékonyan képes támogatni, illetve hogyan működik a lokális, regionális üzleti infrastruktúra, az oktatási és szakképzési rendszer, amely az innovációt és az ipari teljesítményt közvetetten, de annál eredményesebben tudja ösztönözni.

FDI-based regional development in Central and Eastern Europe: A review and an agenda

“…Experiments with interventionism became more openly considered and debated, particularly in Hungary, where a partial course correction from the neo-liberal model had become a policy pillar of the post-2010 conservative governments. 5 Arguments in favour of the developmental state cite the successes of Far-Eastern catching-up attempts, 6 but more signi cantly, also contend that state-led policies had been just as instrumental in earlier modernisation attempts in Western European economies, particularly France's traditions of 'high-tech Colbertism' (Cohen 2007;Egyed 2014;Egyed, Póla 2020). Tellingly, two in uential policy visions from mid-2010s Hungary for transcending the DME model, representing a socialist and a conservative case by high-ranking policymakers (Pogátsa 2016;György 2017), have both questioned the modernisation potential of the FDI-oriented model, and advocated di erent versions of state intervention in the interests of high-road development.…”

The socio-economic performance of the Hungarian NUTS3 regions between 2010-2020.

“…In most parts of Europe, regional development in the late 1950s was based on the growth pole strategy (Egyed & Póla, 2020). According to this strategy, the development instruments are concentrated at a limited number of locations (poles), and over time, 'spill over' from the centre and have a development impact on the whole region, including the periphery.…”

Hosszú távú gazdasági konvergencia-forgatókönyvek megyei pályái Magyarországon

“…Az általunk bemutatott magyarországi eredményekkel összhangban a Magyar Nemzeti Bank szükségesnek lát egy versenyképességi fordulatot annak érdekében, hogy az ország felzárkózása fenntartható legyen, mivel fennáll a veszélye annak, hogy a fejlett térségekhez viszonyított növekedési többlet előbb elfogy, mint amikorra utolérhetnénk a fejlett gazdaságokat (MNB 2020b). A Versenyképességi jelentés szerint a sikeres felzárkózást mutató gazdaságok közös jellemzője a hatékonyság és a termelékenység gazdaságpolitikai fókuszba helyezése, aminek alapja a korszerű technológiák adaptálása, továbbfejlesztése, a megfelelő strukturális háttér (Egyed, Póla 2020) és a minőségi humán tőke rendelkezésre állása, továbbá az, hogy a demográ ai folyamatok támogassák a gazdasági növekedést. Regionális leskálázás alatt olyan eljárást értünk, amely egy adott területi felbontásban rendelkezésre álló információt statisztikai módszerekkel egy részletesebb területi felbontásúra alakít át.…”