Hungarian relevant-set based operators, such as universally quantified noun-phrases and the also-quantifier, signal a logico-pragmatic relation between their explicit meaning and a broader implicit set of relevant participants which property can be mentioned as “double referentiality” of the operator. Furthermore, they indicate the new or correcting information in a topic–predicate dimension which belongs to the broader world of the discourse. Our research aims to identify the differences by investigating the suprasegmental features of each-quantifiers and also-quantifiers on the Hungarian left-periphery indicating the two functions in the topic–predicate dimension. Short sentences in which quantifiers functioning either as the main (new/correcting) information or as a topic (anchor of relevant information) were read by 41 non-linguist native Hungarian subjects. The pitch, intensity and duration properties were analyzed by Praat. On the basis of paired t‑tests of the data, it can be stated that a two-dimension model of information structure is required to capture the phenomenon.

The Hungarian inferential-evidential expression szerint 'according to somebody/something' is highly multifaceted. It can be furnished with person and number suffixes. It can occur in all major sentence types but with different person features and/or collocations. It can be associated with a quotative meaning and can express some kind of judgment in declarative sentences and questions, too. Imperative sentences can serve as a source of its further uses: it can be interpreted both as advice and as an expression of the speaker's firm stance typically based on moral concerns. We intend to account for this extremely complex distribution with respect to person, attitude, sentence type and collocation in a highly systematic and explanatorily adequate manner in the "cognitively viable" representationalist dynamic discourse-and mind-representation theory ℜeALIS. We attempt to carry out this task in a way that sheds new light on how such expressions make language a basic means of achieving epistemic control and intersubjective alignment.

Vizsgálatunkban sikerült a szóbeliségben leggyakoribb, szélsőségesen multi­funkcionális magyar diskurzusjelölőnek, a hát-nak öt, páronként szignifikánsan eltérő prozódiai jellemzőkkel bíró változatát elkülöníteni. Egészen pontosan a következő prozódiai jellemzők [l, l', p] hármasáról van szó, ahol l a hát hang­sor kiejtésének hosszát jelöli, p az eközben változó alapfrekvencia-értékekből adódó dallamosságot, l' pedig a hát-ot követő szünet hosszát. Eredményeink nem állnak ellentétben a Dér és Markó szerzőpároséival (Dér–Markó 2017), akik alapvetően fordulópozíciók szerint különítenek el funkciókat, míg a mi legfőbb állításunk az, hogy csak fordulókezdő mondatéli hát-funkcióból szig­nifikánsan elkülöníthető négy-, sőt tulajdonképpen ötféle: a „határozott”, a „bizonytalan”, az „aggodalmas” és kétféle „incselkedő”; tárgyalunk továbbá egy mondatzáró „nyomatékosító” hát-ot is. Az által, hogy Dér és Markó ezeket el nem különítetten értékelte statisztikailag, semlegesíthette a különbségeiket. A mi elsődleges célunk viszont éppen e különbségekkel volt kapcsolatos: azt kívántuk kísérletesen igazolni, hogy a fordulókezdő hát az Alberti (2016) által felvetett szemaforszerű viselkedést mutatja.

Kiindulópontunk Maleczki (2006; 2007) formális szemantikai elmélete az azonosító és az információs fókuszról (É. Kiss 1998), valamint az ennek kapcsán vizsgált kérdés–válasz-alternatívákról. Megoldásának faktorhalmazokon alapuló lényegét kiterjeszthetőnek tartjuk egy olyan kognitív pragmaszemantikai elemzéssé, amelyben a kommunikáló felek tudásának/vélekedésének, vágyainak/érdekeinek és szándékainak az információállapotukon belüli "világocskái" is figyelembe vétetnek. A tanulmány kiemelt tézise, hogy a kiegészítendő kérdések intenzionális profilja megegyezik az eldöntendőkével; a különbségek egyfajta kurzorbeállításnak tulajdoníthatóak.

Kölcsönös és élethossziglani interpretációs rendszerünk célja: a frégei antipszichologizmus jegyében fogant formális szemantika Montagueféle mintaillesztő eszköztárával megragadni a pragma¬szemantika problémáit, amelyeknek a megoldása a nyelvi jelenségekre vonatkozó kutatásaink szerint a beszélői hipotézisek, vágyak és szándékok pontos leírásán áll vagy bukik, valamint annak feltárásán, hogy a beszélő pszichológiai énje hogyan illeszkedik a megnyilvánulás nyelvileg konvencionalizálódott feladói szerepéhez, illetve a (leginkább szemkontaktus felvételével) kiválasztott hallgató megfelel-e a címzetti szerepnek. A ℜeALIS tehát egyszerre vállaltan pszichologista elmeábrázolás és eltökélten formális nyelvészeti megközelítés. Lehetővé teszi a hagyományos öt mondattípusnak – mint a propozicionális mondattartalom minimális beágyazásának – evolúciós újraértelmezését. Továbbá a hazugság számtalan változatát és fokozatát is segít formálisan megragadni.