Tanulmányunkban arra vállalkoztunk, hogy a magyar rendészetben zajló kompetenciafejlesztés irányait, lehetőségeit, jó gyakorlatait megvizsgáljuk. Az utóbbi évtizedekben a rendészetben és ezzel párhuzamosan a rendészeti képzésben egyértelműen megjelent a kompetenciaalapú gondolkodás. Tudományos kutatásra alapulva meghatározásra kerültek a rendészeti vezetői kompetenciák (Malét-Szabó, 2013), és erre épülve kidolgozásra került az új rendészeti vezetőkiválasztási eljárás, valamint ehhez kapcsolódóan megújult a rendészetivezetőképzés. A kompetenciafejlesztés másik fő állomása, melyet tanulmányunkban ki szeretnénk emelni, az egységes közszolgálati alapkompetenciák meghatározása (Malét-Szabó et al., 2018), illetve ehhez kapcsolódóan a rendészeti irányítói- és tehetségkompetencia-profilok megalkotása volt. Jól látható, hogy egy komplex kompetenciaalapú kiválasztási és képzési rendszer került kidolgozásra a rendvédelem vonatkozásában, mely alapul szolgált a Kétlépcsős Integrált Alkalmasságvizsgálati Rendszernek (továbbiakban: KLIR). A bevezetésre került új alkalmassági rendszerben 1 fontos elem lett egyrészt a KOMP rendszer által támogatott kompetenciavizsgálat, másrészt pedig az egyéni kompetenciafejlesztési terv. Mindezek pedig óhatatlanul szükségessé teszik a képzési, továbbképzési rendszerünk kompetenciaalapúságának további erősítését.

A büntetés-végrehajtás személyi állománya kiemelt szerepet játszik a szervezet célkitűzéseinek elérésében, mind a biztonságos működés, mind a reintegrációs törekvések megvalósulása terén. Az állomány pedagógiailag és pszichológiailag egyaránt megfelelő képzettsége, felkészültsége elengedhetetlen annak érdekében, hogy a veszélyeztető körülmények ellenére adekvát szakmai döntések és lépések, optimális helyzetmegoldások szülessenek. Mindez kiemelt követelményeket támaszt a szervezet felé. Jelen tanulmány a büntetés-végrehajtás személyi állományának egyes jellegzetes kompetencia-követelményeit vizsgálja, azok hatásait és lehetséges következményeit a speciális munkakörnyezetben. A pszichés terhelhetőség és az érzelmi intelligencia, mint közszolgálati alapkompetenciák részletes bemutatására vállalkozom, különös tekintettel a büntetés-végrehajtásban betöltött szerepükre, a személyi állomány vonatkozásában.

Cél: A változások adekvát kezeléséhez, a személyes fejlődéshez és az optimális alkalmazkodáshoz egyértelműen a mentális egészségen át vezet az út. Mindennek különösen jelentős szerep jut a rendészeti felsőoktatásban, ahol a hallgatók a rendészeti munkavégzésre való felkészülés részeként folyamatos fizikai igénybevétellel is szembesülnek. Jelen tanulmányban a mentális egészség fogalmi meghatározásai mellett, a rendészeti felsőoktatás specifikus jellemzőinek tárgyalására is sor kerül. A mentális egészséget a rendészeti felsőoktatásban részt vevő hallgatók szempontjából közelítem meg, és hangsúlyozom a mentális egészség fejleszthetőségét, pozitív pszichológiai aspektusait.Módszertan: A rendészeti munkavégzés specifikus jellemzőinek azonosítása, valamint a rendészeti felsőoktatásban részt vevő hallgatók sajátosságainak feltárása érdekében forráselemzéseket végeztem. A mentális egészség komponenseinek tanulmányozását releváns szakirodalmak alapján összegeztem. A tartalomelemzések során a három vizsgálandó terület – rendészet, felsőoktatás, mentális egészség – lehetséges kapcsolódási pontjaira fókuszáltam.Megállapítások: A rendészeti munkavégzésre való felkészítés színtereként a rendészeti felsőoktatásban – összhangban a szakmai feladatokkal – a kompetenciafejlesztésre is egyre nagyobb hangsúly helyeződik. A kapcsolódási pontok pedig egyértelműen a pozitív mentális egészség fejlesztéséhez vezetnek. A specifikus kompetenciák fejlesztését célzó tréningek egyúttal a mentális egészség fejlesztését is szolgálják, a hallgatók egészségmagatartásának pozitív pszichológiai szemléletű támogatásával.Érték: Az egészségtudatos életmód szükségessége – mind testi, mind lelki aspektusait tekintve – egyre szélesebb körben válik nyilvánvalóvá, mely az egészség értékének növekedésére is utal. A fizikai egészség mellett a mentális egészség aktualitása is vitathatatlan, amint azt az elmúlt évek próbatételei is igazolják. A jövőbeni kutatási irányok kijelölése pedig a mentális egészség komplexitásából kiindulva, az egyes komponensek fejlesztésén keresztül célszerű.

A Rendészettudományi Doktori Iskola hallgatói által készített recenziók a külföldi szakirodalomból több olyan tanulmányra hívják fel a figyelmet, amelyek – a hagyományos témák mellett – olyan összefüggésekre mutatnak rá, melyek ritkán kerülnek a rendvédelmi szakirodalom érdeklődési körébe. A rendőr személyiségének szépirodalmi ábrázolása, és annak a rendészeti igazgatás társadalmi elfogadottságára gyakorolt hatása feltétlenül ebbe a kivételezett tartományba sorolható. Hasonlóan egyedi a vadvilág védelmének kriminológiai megközelítése, ami hozzájárulhat a környezettudatos magatartás erősödéséhez. A COVID-19 világjárvány továbbra is visszatérő tematikája a rendészetnek, azonban ezúttal új megközelítésben, mert a különleges jogrend és az emberi jogok védelme között feszülő ellentmondásokról kapunk figyelmeztetést. A kivételek mellett olvashatunk a rendészeti szakirodalom visszatérő kérdéseiről, a büntetések általános megelőzést szolgáló hatásairól, a zéró tolerancia stratégiájának legújabb megjelenéseiről, a rendészet militarizálódásának következményeiről, a hagyományos büntető felelősségre vonást helyettesítő jogkövetkezményekről, avagy az erőszakos cselekmények veszélyeit előre jelző algoritmusokról.