Laetiporus sulphureus (chicken of the woods) is a wood decaying mushroom with positive medicinal and biological effects. The aim of this study was to determine its chemical composition including the main organic components (protein, fat, fi bre, and ash contents, different protein fractions, the free amino acid level, soluble oligo-and polysaccharides, phenolics), the in vitro digestibility, the free radical scavenging activity, and twenty mineral elements. Our data demonstrate the characteristic in general valuable chemical composition of the mushroom Laetiporus sulphureus. Protein content in fruiting bodies is not too high (10.6% d.m.), but the biological value (in vitro digestibility, rate of protein fractions, free amino acid content, etc.) is good (including fat and energy levels). Occurrence of "bioactive" components (phenolics, soluble oligo-and polysaccharides) and the measured free radical scavenging activity are similar to these parameters in Pleurotus (oyster) species. Potassium and phosphorus contents are remarkable (28 940 mg kg-1 d.m. and 4890 mg kg-1 d.m., respectively); levels of some poisonous microelements (As, Cd, Cr) are very low or undetectable. Chicken of the woods (Laetiporus sulphureus) is not only a suitable species for human consumption, but can be a new cultivable mushroom of valuable bioactive substances.

King oyster mushroom (Pleurotus eryngii) is a worldwide cultivated mushroom of appreciated nutritional and medicinal quality. Aims of these investigations were to give new comparative data for the better evaluation of P. eryngii. Results of our investigations can be summarized as follows:P. eryngii has higher (crude protein, crude fat) or at least the same concentrations (chitin and total carbohydrate) of organic nutritive components than the common cultivated Pleurotus hybrid ('HK-35'). Regarding the classical protein fractions: albumins are the highest content in both mushrooms, but the quantity and the proportion in P. eryngii is better than in 'HK-35' hybrid. Occurrence and proportion of protein fractions is more valuable in P. eryngii, while the NPN contents of both mushrooms are the same.The investigated soluble oligo-and polysaccharides were present in high amounts in both mushrooms, but the free radical scavenging activity seems to be markedly higher in king oyster mushroom, making it more valuable. Mineral compositions of both species are similarly benefi cial, but P. eryngii has basically higher P and lower K levels. More intensive cultivation and use of P. eryngii is clearly recommended.

Leaf anatomy and eco-physiology of Elymus repens, a temperate loess grassland species, were determined after seven years of exposure to 700 µmol(CO 2 ) mol -1 (EC). EC treatment resulted in significant reduction of stomatal density on both surfaces of couch-grass leaves. Thickness of leaves and that of the sclerenchyma tissues between the vessels and the adaxial surfaces, the area of vascular bundle, and the volumes of phloem and tracheary increased at EC while abaxial epidermis and the sclerenchyma layer between the vessel and the abaxial surface were thicker at ambient CO 2 concentration (AC). Stomatal conductance and transpiration rates were lower in EC, while net CO 2 assimilation rate considerably increased at EC exposure. Contents of soluble sugars and starch were higher in EC-treated couch-grass leaves than in plants grown at AC.

A komposztok érettsége döntően meghatározza azok felhasználását. A komposzt érettségét a fizikai, kémiai és biológiai stabilizáció mértékeként lehet meghatározni. Munkánk célja a különböző nyersanyagok komposztálása során az önhevülés, az oxigénfogyasztás és a szén-dioxid termelés, mint komposzt stabilitási módszerek alkalmazhatóságának vizsgálata, illetve az eredmények összehasonlítása volt.A vizsgálathoz kommunális szennyvíziszap és faapríték 1/1 arányú keverékét (SZI), illetve zöldhulladékot használtunk (ZH). A komposztálás 0–2–4–6 hónapja után vett mintákat vizsgáltuk laboratóriumi körülmények között. Az önhevülési tesztet az ún. Dewar-edényben határoztuk meg. Az O 2 -fogyasztás és CO 2 -termelés mérésére egy, a komposztálás modellezésére alkalmas berendezést használtunk. Az összegzett O 2 -fogyasztási értékeket ábrázoltuk, melyre a biológiai folyamatokat leíró elsőrendű reakciókinteikai függvénykapcsolatot [OUR t =OUR max (1–e -kt )] illesztettük (OUR t : O 2 -felvétel; OUR max : maximális O 2 -felvétel) és meghatároztuk a pillanatnyi O 2 -fogyasztási sebességeket is. A kezdeti, gyors lebontást a 2. napi O 2 -fogyasztási sebességgel (v 2d ), a szubsztrát-csökkenést jelentő szakaszt a 6. napi O 2 -fogyasztási sebességgel (v 6d ) jellemeztük.Az alapanyag (SZI-0) 7 napos összegzett O 2 -fogyasztása majdnem kétszerese a 2. hónapig kezelt szennyvíziszap és apríték O 2 -fogyasztásának. Zöldhulladék (ZH) komposzt esetében minden mintavételi időpontban nagyobb O 2 -fogyasztási sebességet mértünk, mint a szennyvíziszap és apríték (SZI) komposzt esetében. A 2. naphoz tartozó pillanatnyi CO 2 -termelés sebességének értékeit összehasonlítva láthatjuk, hogy a kezeletlen (0 hónap) v 2d értéke kétszerese a 6 hónaphoz tartozó v 2d értéknek. A Dewar-edényben végzett önhevülési teszt során megállapítottuk, hogy a vizsgált komposztok a hatodik hónapra az V. érettségi fokba sorolhatók, tehát érettnek minősíthetőek. Megállapíthatjuk, hogy mindkét komposzt esetében a 2. naphoz tartozó pillanatnyi O 2 -fogyasztás és CO 2 -termelés sebességével jellemezhetjük jobban a komposztok stabilizációs folyamatát. Mérési eredményeinket összehasonlítva a különböző szakirodalmi adatokkal, nem határozhatjuk meg egyértelműen a komposzt stabilitását. Ez azzal is magyarázható, hogy nincs egységes mérési módszer az O 2 -fogyasztás és CO 2 -termelés meghatározására. Az általunk alkalmazott módszer kellően érzékenynek mondható, mivel az önhevülési teszttel már stabilnak mondható anyag esetében is sikerült kimutatnunk a biológiai aktivitás mértékét. A mérési módszer hátránya viszont, hogy meglehetősen költséges, időigényes, szakmai felkészültséget kíván, így komposztáló telepek esetében rutinszerű elemzésre nem alkalmazható. Az O 2 -fogyasztás és CO 2 -termelés fenti módszerrel történő mérésének a komposztok és komposztálási technológiák minősítésében lehet jelentőssége.Az önhevülési teszt eredményeit összehasonlítva az O 2 -felvétel és a CO 2 -termelés maximális értékeivel megállapítható, hogy önhevüléssel a komposztálás elején lehet leginkább különbséget tenni az érettségi fokok között, a komposztálás vége felé ennél érzékenyebb technikát érdemes alkalmazni. Az egyes komposztok mért paraméterei (hőmérséklet, Oa

Maturity is one of the parameters that needs to be examined when producing composts. The present paper aims to evaluate whether the Hot Water Percolation (HWP) method elaborated for soil analysis can be used to determine the maturity of composts. The methods involves percolating boiling water through dry, ground compost samples, followed by the measurement of the dissolved carbon and mineral nitrogen contents and the spectral properties of the solution. Two groups of compost samples were examined. In one group the above parameters were recorded throughout the 42-day maturing process, while in the other group these parameters were measured on 7 samples judged to be mature and 5 judged to be fresh. The HWP-soluble NH 4 -N/NO 3 -N ratio was less than 0.16 in mature composts; for both compost groups the HWP-C value was less than 100 mg L -1 , absorbance at 254 nm was 1.0-2.0 cm -1 , the E4/E6 ratio was generally less than 2.0 and the SUVA (specific UV absorption) value at least 1.4 but generally higher, depending on the initial materials. The extracts obtained using the HWP method provide a good demonstration of the maturity stages in the composting process in spite of the speed of extraction.