Background: The predominant metastatic site of lung cancer (LC) is the brain. Although outdated, conventional cisplatin treatment is still the main therapeutic approach for patients with advanced non-small cell lung cancer (NSCLC), since targeted therapy that offers better tumor control is not always possible. In the present study brain metastasis associated cytokine expression was investigated in primary NSCLC adenocarcinoma (AC) tissues with known oncogenic mutations in the presence or absence of platina based and tyrosine kinase inhibitor (TKI) drugs. Methods: Primary lung tumor samples were isolated, DNA was sequenced and then the samples were grouped based on mutation. Experiments were also performed using KRAS mutant A549 and EGFR mutant PC-9 cells. Drug response was analyzed in three dimensional (3D) tissue cultures. We assessed drug response and IL-6 and IL-8 cytokine expression in relation to cellular invasion using ATP dependent cell viability, qRT-PCR analysis, cytokine bead array, and migration assay. Results: In 3D co-cultures, primary NSCLC derived cells harboring EGFR mutation responded better to erlotinib treatment than KRAS mutant or KRAS/EGFR wild type (WT) cancer cells. In contrast, under the same culture conditions KRAS/EGFR WT or KRAS mutant cancer cells are more sensitive to cisplatin than EGFR mutant cells. Drug response and pro-inflammatory cytokine production varied depending on the driver mutations. Cisplatin but not erlotinib increased both IL-6 and IL-8 secretion and only IL-6 increased cellular migration and proliferation. Conclusion: In vitro assays are available to determine the response to planned therapeutic approach of lung cancer subtypes. The sequence of administration of therapeutic drugs determines cytokine production and therefore therapeutic response.

Bevezetés: A malignus pleuralis effusio a daganatos betegek rossz prognózist jelentő kórállapota, mely akutan életveszélyes is lehet, előrehaladott esetben onkológiai sürgősségi kezelést igényel. Célkitűzés: A Pécsi Tudományegyetem Onkoterápiás Intézetében arra tettünk kísérletet, hogy a COVID–19-pandémia alatt is komplex ellátást nyújtsunk a malignus pleuralis effusióval terhelt betegeknek. Az intézetünk rutin betegellátó profilját nem képező thoracocentesist a pandémia idején bevezettük eljárásaink közé. Módszer: Tanulmányunkban 2020. március 18. és 2021. május 31. között az intézetünkben kezelt betegek esetében az újonnan megjelent mellűri folyadék kivizsgálásának, kezelésének és a panaszt okozó mellűri folyadék ellátásának eredményeit vizsgáltuk meg. Eredmények: Feldolgozásunkban 45 beteg adatait jelenítettük meg, többségük (66,7%) nő, a betegek medián életkora 67 év volt. A vizsgálat alatt aktív szisztémás típusú daganatellenes kezelésben a betegek 57,8%-a részesült. A thoracocentesisek száma 120 feletti volt, a betegek harmadában 5-nél többször volt szükség beavatkozásra. Mindössze 3 alkalommal fordult elő iatrogén pneumothorax, más súlyos szövődményt nem észleltünk. A beavatkozások, melyek főképp a panaszok enyhítésére irányultak (80%-ban), sikeresnek tekinthetők. A pleuralis carcinosis rossz prognosztikai jellegét bizonyítja, hogy az alig több mint egyéves feldolgozott időszak végénél a betegek 48,9%-a már nem volt életben. Megbeszélés és következtetés: A járvány alatt az onkológiai betegek ellátása nem szünetelt, sürgősségi betegellátás keretében azonban sokszor előrehaladottabb kórállapotban észleltük őket. A malignus mellűri effusio kezelése onkológiai előregondolkodást és invazív beavatkozási képességeket is feltételez. Jelen tanulmányunk rávilágított a nehézségekre és az előremutató lépések szükségességére. Megfigyeléseink a szakirodalmi adatokkal egybevágnak, sőt a beavatkozásokhoz társuló szövődmények tekintetében jobbak az eredményeink. Orv Hetil. 2022; 163(26): 1015–1022.

Absztrakt: Bevezetés és célkitűzés: Az előrehaladott, áttétes daganatos betegek megfelelő tüneti és életvégi ellátása, illetve ennek elérése komoly kihívás minden egészségügyi ellátó számára. A palliatív onkoteamrendszer kialakításával célunk a betegek időbeni palliatív ellátásba vonása és a konzekvencia nélküli sürgősségi kivizsgálások és ellátások számának lehetőség szerinti csökkentése volt. Módszer és eredmények: A palliatív onkoteam megbeszéléseit kéthetente tartottuk meg; a team állandó tagjai palliatív szakorvos, onkológus, belgyógyász, pszichiáter, szakápoló, pszichológus voltak, de időszakosan más szakemberek is csatlakoztak. 2019 májusa és 2020 januárja között 93, előrehaladott stádiumú daganatos betegnél 97 eseti megbeszélést tartottunk, egy-egy ülésen 6–10 beteg esetét tárgyaltuk végig. Minden esetben meghatároztuk a beteg további palliatív ellátásának formáját (szakrendelésen jelentkezés, otthoni szakellátás, intézeti elhelyezés) és azt, hogy adott esetben még szóba jön-e további aktív onkológiai ellátás. A megbeszélésre került betegek esetében pár hónap eltelte után a felesleges sürgősségi megjelenések számában egyértelmű csökkenés mutatkozott. Következtetés: A kezdeti, sokszor heves érzelmekkel is kísért megbeszélések rövid időn belül komoly operatív szakmai fórummá váltak. Úgy gondoljuk, hogy ez a rendszer is komolyan hozzájárulhat ahhoz, hogy az előrehaladott daganatos betegek időben palliatív szakellátáshoz jussanak, és ahhoz is, hogy a gyógyító onkológiai attitűd fokozatosan segítő orvosi hozzáállássá tudjon válni. Orv Hetil. 2020; 161(34): 1423–1430.

Background Despite improved screening techniques, diagnosis of lung cancer is often late and its prognosis is poor. In the present study, in vitro chemosensitivity of solid tumours and pleural effusions of lung adenocarcinomas were analysed and compared with clinical drug response.Methods Tumour cells were isolated from resected solid tumours or pleural effusions, and cryopreserved. Three-dimensional (3D) tissue aggregate cultures were set up when the oncoteam reached therapy decision for individual patients. The aggregates were then treated with the selected drug or drug combination and in vitro chemosensitivity was tested individually measuring ATP levels. The clinical response to therapy was assessed by standard clinical evaluation over an 18 months period.Results Based on the data, the in vitro chemosensitivity test results correlate well with clinical treatment response.Conclusions Such tests if implemented into the clinical decision making process might allow the selection of an even more individualised chemotherapy protocol which could lead to better therapy response.