Aims. Even though child psychology researches related to a pandemic are extensive, the knowledge of practitioners about interventions and practices is still very limited. The complete novelty of such an epidemic situation in Europe, the diversity of terminology and methods are factors that make results hard to interpret. Therefore, the current study aims to give an overview of the psychological literature of the family aspects of the Covid-19 pandemic. Methods. A search was executed in four databases (Science Direct, Medline, Scopus, Google Scholar) using the following keywords: pandemic, Covid 19, family, children, adolescents, anxiety, depression. Our review focuses only on English language literature. Results. The majority of the articles focus on non-pathological phenomena and draws attention to the behavior of healthy populations (increase in internet use, the decline of concentration). Methods were dominated by online surveys. These surveys were mainly constructed ad-hoc and they preferred to address parents. Direct child investigations are underrepresented, but several suggestions were formulated for their optimal functioning. Conclusion:. Researches focusing on psychopathology emphasize the growth in the prevalence of disorders. However, other researches are needed to explore the psychodynamics of the pandemic on the family level. Our study aimed to contribute to the field by summarizing the main findings, suggestions, and interventions hoping that it might be a useful tool for practitioners and reduce the territory of the unknown.

Elmélet: A gyermekek egészséges testi, lelki fejlődésének támogatása a szülői vágyakon túlmutató társadalmi érdek. Az 1950-es évektől kezdve élénk kutatási érdeklődés övezi a szülői nevelői stílusnak a gyermek fejlődésére gyakorolt hatásvizsgálatát, ám a szülői nevelői stílust befolyásoló tényezőkről kevesebb eredmény áll a rendelkezésünkre. A tanul­ mány célja: a Parenting Styles and Dimensions Questionnaire (PSDQ) kérdőív magyar mintán történő kipróbálása, és a szülői nevelői stílus lehetséges szociodemográfiai, párkapcsolati és pszichoszociális összefüggéseinek vizsgálata volt. Módszerek: 711 fős (113 férfi, 598 nő, átlagéletkor 34,8 [SD = 10,91] év) önbeszámolós, keresztmetszeti vizsgálatunkban a PSDQ 32 tételes kérdőív mellett felvettük az Intim Kötődés Mérésére kidolgozott kérdőívet, a Kapcsolati Elégedettség Skálát, a Közvetlen Kapcsolatok Élményei kérdőívet, a STAI Vonásszorongás, a Zung-féle Önértékelő Depresszió Skálát, valamint a MOS Társas Támasz Kérdőívet. Eredmények: a konfirmatív faktorelemzés a PSDQ-HU önmagára és párjára vonatkoztatott változatának megbízható faktorstruktúráját igazolta (Saját – Self: SRMR = 0,065, RMSEA = 0,059, TLI = 0,796, CFI = 0,818; Másik – Other: SRMR = 0,066, RMSEA = 0,063, TLI = 0,890, CFI = 0,902). A Tekintélyelvű és Irányító skálák belső reliabilitása megfelelő (Cronbach-α = 0,73 – 0,95), a nemzetközi tapasztalatokhoz hasonlóan a Megengedő skála Cronbach-α értéke alacsonyabb (0,64). Az alskálák: Testi fenyítés, Verbális ellenségesség, Indokolatlan büntetés, Melegség, Érvelés, Demokratikus részvétel Cronbach-α értéke 0,54 – 0,93 között mozog. A nem, a családi állapot, valamint az, hogy valaki egyedüli gyermekként nő-e fel, szerepet játszhat a szülői nevelői stílu sában. A PSDQ-HU több kérdőívvel mutatott szignifikáns (p < 0,05) együttjárást. A párkapcso lati intimitás (r = –0,38 — 0,62), a felnőtt kötődés biztonsága (r = –0,31 — –0,57), a párkapcsolattal való elégedettség (r = –0,39 — 0,58) együtt jár azzal, hogy milyen szülőnek észleli valaki a párját. A vonásszorongás és a Zung-féle depresszió kérdőíven elért pontok a pár szülőként való negatívabb észlelésével korrelálnak (r = –0,33 — –0,38). A minél erősebb társas támasz észlelete a párra vonatkoztatott pozitívabb szülői percepcióval jár együtt (r = 0,36 — 0,46). Az önmagára vonatkoztatott szülői nevelői stílus nem mutat szignifikáns összefüggést egyetlen vizsgált skálaváltozóval sem, csak a nemmel és a testvér nélküli felnövekedéssel. Következtetések: A PSDQ-HU kérdőív az önmagunk szülőként való észlelése mellett alkalmas a párunk szülőként való észlelésének a monitorozására, s bár nem párokat vizsgáltunk, eredményeink felhívják a figyelmet a mentális állapot, a párkapcsolat minőségének percepciója és a pár szülői nevelői stílusának észlelete kö zötti kapcsolatra, amely a pszicho- edukációban és a családokkal, párokkal dolgozó szakemberek számára nyújthat hasznos támpontot.Background: Promoting the healthy physical and mental development of children is a social interest that goes beyond parental desires. Since the 1950s, there has been a strong research interest in assessing the impact of parents’ parenting style on their children’s development, while we have more modest research findings on the factors influencing parental style. Aim: testing the Parenting Styles and Dimensions Questionnaire (PSDQ) developed by Robinson, Mandleco, Olsen and Hart (2001) on a Hungarian sample and examining the possible sociodemographic, relationship, and psychosocial contexts of the Parenting Style. Method: In our 711-person (113 fathers, 598 mothers, mean age 34.8 [SD = 10.91] years) self-report cross-sectional study, we checked the structure and internal reliability of the PSDQ 32-item questionnaire and its subscales correlation with relationship intimacy (IBM-HU), adult attachment (ECR-RS), relationship satisfaction (RAS-H), social support (MOSS SSS), and mental well-being (STAI-T, ZUNG). Results: Due to the confirmatory factor analysis a reliable factor structure of the self- and pair-version of PSDQ-HU was confirmed (Self: SRMR = 0.065, RMSEA = 0.059, TLI = 0.796, CFI = 0.818; Other: SRMR = 0.066, RMSEA = 0.063, TLI = 0.890, CFI = 0.902). The internal reliability of the Authoritarian and Authoritative scales (Cronbach-α = 0.73 – 0.95) is adequate. Similar to international experience, the Cronbach-α value of the Permissive scale is lower (0,635). The Physical Coercion, Verbal Hostility, Non-Reasoning, Warmth, Reasoning and Democratic Participation subscales Cronbach-α is between 0.54 – 0.93 values. Gender, marital status, and whether someone grows up as an only child can influence the parenting style. PSDQ-HU showed significant association with multiple questionnaires (p <0.05). Relationship intimacy (r = –0.38 — 0,62), adult attachment security (r = –0.31 — –0.57), and relationship satisfaction (r = –0.39 — 0.58) shows correlation with the way parents perceive their partners. The scores obtained on the trait anxiety and Zung depression questionnaires correlates with the perception of the couple as more negative parents (r = –0.33— –0.38). Perception of stronger social support is associated with more positive parental perception of the couple (r = 0.36— 0.46). Self-referenced parenting style does not show a significant correlation with any of the scale variables examined. Conclusions: The questionnaire is suitable for monitoring the perception of our couple as a parent, as well perceiving ourselves as a parent. Although we examined single persons, not couples, our results draw attention to the relationship between mental state, perception of the quality of the relationship, and perception of the couple’s parenting style. Our findings can provide a useful reference point for professionals working with families and couples, and in psychoeducation as well.

Cél: A gyermekek szexuális kizsákmányolásának, valamint a sérelmükre elkövetett más, a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények közé tartozó törvényi tényállásokba ütköző cselekmények büntetőjogi szankcionálása és az áldozattá válás negatív hatásainak enyhítését célzó intézmények nagy változásokon mentek keresztül az utóbbi pár évben, hiszen egyre nagyobb fókuszba került az áldozatvédelem és áldozatsegítés. A tanulmány célja, hogy egy esettanulmányon keresztül betekintést nyújtson a gyermek- és fiatalkorúak sérelmére elkövetett nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekményekkel kapcsolatos igazságügyi pszichológiai és pszichiátriai szakértői tevékenység keretében végzett gyermekvizsgálatok különböző aspektusaiba és a traumatizálódás körülményeibe.Módszertan: A büntetőeljárás során számos gyakorlati kérdés merül fel a gyermek- és a fiatalkorú sértettek és terheltek igazságügyi szakértői vizsgálatával kapcsolatban. A bemutatásra kerülő esettanulmányban a 17 éves vizsgálati személy élettörténetét felvázolva, aktuális élethelyzetéből fakadó cselekményeit és érzelmi világát felvillantva elemzik a szerzők a gyermekprostitúció kérdéskörét az igazságügyi pszichológiai és pszichiátriai szakértő szemszögéből.Megállapítások: A szerzők által bemutatott eset szemlélteti a probléma súlyosságát, az áldozat kiszolgáltatottságát, reménytelenségét, valamint a büntetőeljárás hosszát. Beigazolódott, hogy az élettörténeti események és az aktuális szorongásos zavarok, a pszichés labilitás között kauzális összefüggés van.Érték: A rendészeti területen dolgozó szakemberek gyakran szembesülnek az igazságügyi szakértő kirendelésének szükségességével. A rendészeti felkészültség és a klinikai pszichológia és pszichiátriai szakmai kompetencia jelentős mértékben eltérő ismeretanyagot jelent. Jelen tanulmány, a bemutatott szakértői feladatok révén, hasznos segítséget ad a rendészeti dolgozók részére a mindennapi feladataik ellátásához.

Cél: A gyermekek szexuális kizsákmányolásának, valamint a sérelmükre elkövetett más, a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények közé tartozó törvényi tényállásokba ütköző cselekmények büntetőjogi szankcionálása és az áldozattá válás negatív hatásainak enyhítését célzó intézmények nagy változásokon mentek keresztül az utóbbi pár évben, hiszen egyre nagyobb fókuszba került az áldozatvédelem és áldozatsegítés. A tanulmány célja, hogy egy esettanulmányon keresztül betekintést nyújtson a gyermek- és fiatalkorúak sérelmére elkövetett nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekményekkel kapcsolatos igazságügyi pszichológiai és pszichiátriai szakértői tevékenység keretében végzett gyermekvizsgálatok különböző aspektusaiba és a traumatizálódás körülményeibe.Módszertan: A büntetőeljárás során számos gyakorlati kérdés merül fel a gyermek- és a fiatalkorú sértettek és terheltek igazságügyi szakértői vizsgálatával kapcsolatban. A bemutatásra kerülő esettanulmányban a 17 éves vizsgálati személy élettörténetét felvázolva, aktuális élethelyzetéből fakadó cselekményeit és érzelmi világát felvillantva elemzik a szerzők a gyermekprostitúció kérdéskörét az igazságügyi pszichológiai és pszichiátriai szakértő szemszögéből.Megállapítások: A szerzők által bemutatott eset szemlélteti a probléma súlyosságát, az áldozat kiszolgáltatottságát, reménytelenségét, valamint a büntetőeljárás hosszát. Beigazolódott, hogy az élettörténeti események és az aktuális szorongásos zavarok, a pszichés labilitás között kauzális összefüggés van.Érték: A rendészeti területen dolgozó szakemberek gyakran szembesülnek az igazságügyi szakértő kirendelésének szükségességével. A rendészeti felkészültség és a klinikai pszichológia és pszichiátriai szakmai kompetencia jelentős mértékben eltérő ismeretanyagot jelent. Jelen tanulmány, a bemutatott szakértői feladatok révén, hasznos segítséget ad a rendészeti dolgozók részére a mindennapi feladataik ellátásához.

Anxiety disorder is the most frequent psychiatric problem among children and adolescents. Research proved that resilience can be a protective factor in coping with psychological difficulties. Our research focuses on these aspects of resilience. Aims: We aimed to investigate the resilience and anxiety level of families with adolescents who were diagnosed with anxiety disorders. The clinical sample included 40 adolescents who were diagnosed with anxiety disorders and who received ambulant treatment. (18 boys and 22 girls; age: M=13.37 years, SD=1.46). Members of the control group were recruited from schools and they were normally developing adolescents without any psychiatric diagnosis. (18 boys and 19 girls, age: M=13.7 years; SD=1.56) DASS-21, Ten items Connor-Davidson Resilience Scale and self-made demographic sheet were used. Regarding the resilience, a Significant difference was found between the clinical and the sample group both among the mothers and their children. However, in the case of fathers, no discrepancy was found. Our results suggest that there is a significant, moderate positive relationship between the resilience of the mother and their children. Nevertheless, similar mechanisms in the fathers’ case cannot be registered. In the control group, the fathers’ perception of their child’s resilience proved to be the strongest predictive factor (beta=0,495). On the contrary in the clinical group, the maternal perception was more accurate. (beta=0,06). Resilience can serve as a protective factor against anxiety. Our results can be useful for practitioners and draw attention to the importance of intrafamily mechanisms in coping with anxiety and mood disorders.