Ön vaskos kötetet írt "Befektetési döntések megalapozása" címmel, amelyből a jövő közgazdásznemzedéke is tanul az egyetemeken. Az elmúlt negyedszázad ismeretében jó döntést hozott az, aki 25 évvel ezelőtt tőkebefektetőként belépett a magyarországi biztosítási piacra?Egyértelműen igen. Emlékezetes, hogy a nyolcvanas évek végén, a rendszerváltás környékén már nem is monopólium, hanem duopólium jellemezte a magyarországi biztosítási piacot. A piac kinyitásával, illetve a privatizáció megindulásával olyan nagy reputációjú osztrák, német, amerikai, francia cégek jöttek be a magyarországi biztosítási piacra, amelyek belépése, az általuk hozott know-how nagyon komoly nyereség volt az egész hazai pénzügyi rendszer számára. Ennek jelentősége különösen fontos annak ismeretében, hogy a biztosítási piacon az erős tőkeháttér, a stabilitás, a biztonságos és kiegyensúlyozott gazdálkodás alapvető feltétel. Ezt tudták behozni a magyarországi piacra belépő nagy nemzetközi cégek.Ugyanakkor abban, hogy a kis biztosítók anyacégei mennyire lehetnek ma elégedettek, már bizonytalanabb vagyok. Több kisebb biztosító is veszteséges, és való igaz, hogy a nagy biztosítók már az első években, a 90-es évek elején jelentős piaci részesedést szereztek.Én úgy látom, mintha kissé túl sok lenne erre a kis piacra a 30 biztosító. Mint ahogy a bankpiacon is sok volt -még a válság kitörése előtt -a 40-42 bank. Gyakran hivatkoznak arra, hogy például a szomszédos Ausztriában, egy alig 8 milliós piacon mennyivel több a biztosító, és meg tudnak élni, azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a rentábilis működésre képes pénzügyi intézmények számát inkább a gazdaság teljesítménye, kevésbé a lakosok száma határozza meg.
ÖSSZEFOGLALÓ SUMMARYKulcsszavak: biztosítási piac, biztosítási trendek JEL: G22