(vö. Bekéné, 2012;Tóthné, 2011).

A Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet Madarász utcai Koragyermekkori Evés-alvászavar Ambulanciájának klinikai protokollját, az ellátás hatékonyságának nyomon követésére kialakított kutatási program módszertanát, és végül e kutatás első eredményeit háromrészes közleményünkben mutatjuk be. A fekvőbetegháttérrel is rendelkező ambulancia az egészségügyi szolgáltatásban – interdiszciplináris modell keretében – elsőként nyújtott szervezett ellátást hazánkban a kora gyermekkori állapot-, érzelem- és viselkedésszabályozási problémákat mutató csecsemők, kisgyermekek és családjaik számára. Sorozatunk első részében az ambulancia – nemzetközi szakirodalom, valamint saját korábbi tapasztalataink alapján kialakított – klinikai protokollját ismertetjük. Szak­iro­dal­mi bevezetőnkben a kora gyermekkori lelki egészség zavarai közül kifejezetten az al­vás- és az evészavarok ellátási körét érintjük. A nemzetközi szakirodalom rövid összefoglalásával támasztjuk alá a 2017-ben indult ambulancia ellátótevékenységének felépítését. Írásunknak a célja az, hogy az ambulancia klinikai munkájának részletes ismertetése más egészségügyi intézmények számára is ösztönzést jelentsen ha­sonló interdiszciplináris ellátások megszervezésére.

Háromrészes cikksorozatunkban a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet Madarász utcai Koragyermekkori Evés-Alvászavar Ambulanciájának klinikai protokollját, az ellátás tudományos nyomon kö­vetésének modelljét és kutatásunk első statisztikai eredményeit mutatjuk be. Az osztályos háttérrel is rendelkező ambulancia az egészségügyi szektoron belül – interdiszciplináris ellátási modell keretében – elsőként nyújtott szervezett ellátást hazánkban a kora gyermekkori állapot-, érzelem- és viselkedésszabályozási problémákat mu­tató csecsemők, kisgyermekek és családjaik számára. Második tanulmányunkban az ambulancia klinikai modelljét kísérő tudományos nyomon követés módszertanát ismertetjük. Az ellátás hatékonyságvizsgálata és minőségbiztosítása érdekében is tervezett kuta­tásunk mérőeszközeinek és eljárásainak be­mutatásával szeretnénk hozzájárulni ha­son­ló ellátások kutatási programjainak tervezéséhez és lebonyolításához.

No abstract

Bevezetés – Háromrészes cikksorozatunk befejező részében a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet Madarász utcai Koragyermekkori Evés-Alvászavar Ambulanciája klinikai modelljét kísérő tudományos nyomon követés első empirikus eredményeit ismertetjük. Betegek és módszerek – Az adatfelvétel 2018. július 1. és 2020. december 31. között történt. A 30 hónap során 608 esetről nyertünk kutatási adatokat az orvosi anamnézis kérdőívvel és a betegútról szóló dokumentációkkal. A teljes mérőeszközrendszer leírása cikksorozatunk előző, második részében olvasható. Eredmények – A kutatási programba 307 fiú és 301 leány adatai kerültek, átlagos életkoruk 16,20 ± 8,83 hónap volt. A tünetek eloszlása szerint a következő problémákkal találkoztunk: evészavar (n = 501), alvászavar (n = 214), evéssel és alvással is összefüggő nehézségek együtt (n = 111). Az ambulanciát a legtöbb család házi gyermekorvos (n = 234) és egyéb szakorvos (n = 211) irányítására kereste fel. Az ambulancia programjában a gyermekgyógyászati orvosi vizsgálat és konzultáció mind a 608 esetben megtörtént. A betegút során a családok gyógypedagógussal (n = 248), pszichológussal (n = 154) és dietetikussal (n = 176) is találkoztak. Következtetések – Eredményeinket a nemzetközi szakirodalmi adatokkal összehasonlítva, az evés- és alvászavarok problémájának menedzselésében hasonló diagnosztikai és intervenciós szempontokat találunk. Eredményeink alapján az ambulancia által biztosított interdiszciplináris teammunka hatékony eszköznek bizonyul a koragyermekkori evés- és alvászavarok ellátásában.