A tanulmány központi kérdése, hogy a generációk által elért legmagasabb iskolai végzettség összevetésével mért intergenerációs iskolai mobilitás hogyan függ össze az egyén társadalomban való integráltságával az integráció egyes elkülöníthető színterein. Annak ellenére, hogy az iskolai mobilitás széles körben kutatott terület, kevés példát találunk arra, hogy azt az egyéni társadalmi integráció magyarázó változójaként részletesen vizsgálják. Kutatásunk hozzáadott értékét nemcsak az egyéni integráltság széleskörűen értelmezett dimenziói és az iskolai mobilitás közötti összefüggés vizsgálata jelenti, hanem az is, hogy az iskolázottság intézményi expanziójának megfeleltethető kohorszonként igyekszik bemutatni az integrációs mintázatok eltéréseit. Elemzésünkhöz a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Kiválósági Együttműködési Program, Mobilitás Kutatási Centrum projekt keretében, országosan reprezentatív mintán készült kérdőíves felvétel adatait használtuk (N=2700). Szekunderelemzés, kifejezetten az intergenerációs iskolai mobilitás és az egyéni társadalmi integráció különféle konstellációit kutatja a meglévő adatforrás felhasználásával.

Goal 7 of the UN’s Sustainable Development Goals, adopted in 2015, sets out universal access to affordable, reliable and sustainable energy, but even in developed countries, this is still difficult to achieve. European comparative studies show that in Mediterranean and Central European countries, including Hungary, access to adequate energy remains a serious problem for certain social groups. The aim of the study is to examine the inequalities in access to and consumption of energy in Hungary. We pay special attention to presenting changes over time and examine what changes have taken place in household energy consumption since the years before the global economic crisis. We also explore the major socio-economic and building-related factors that increase the risk of possible energy vulnerability. For our analysis, we draw on data from a large sample survey conducted in 2007, 2013 and 2018 on a representative probability sample. Our results showed on the one hand the fundamental role of different combinations of energy sources used by households in the intensity of energy consumption, and on the other hand that besides the characteristics of the property concerned, the energy use and behaviour patterns of households are determined by the socio-demographic characteristics of the household as well.

According to recent studies, both absolute and relative mobility in Hungary have recently declined. In our paper, we seek to explain how these processes evolved in the lower and upper segments of the social structure. Is the decline in mobility more due to the fact that parents in a more favourable position manage to pass on their privileged social position successfully, or rather to the fact that those starting from below are less able to overcome their disadvantages? To what extent have these processes occurred simultaneously in the last almost twenty years, and to what extent have they taken place independently? According to our results, the decrease in social mobility can be detected in both the lower and upper segments of society. However, processes at the two poles have not involved the same dynamics over the past nearly two decades. In the 2000s, educational expansion fuelled immobility in the upper segment of society, but also created mobility channels for those with an unfavourable social background. In contrast, in the 2010s the proportion of the immobile increased among both the high and low educated. In terms of relative mobility, quite similar processes have taken place in the upper and lower segments of society: the already unequal relative mobility chances became even more unequal during the nearly twenty years under study.

A tanulmány célja a községi népességszám változásának elemzése a rendszerváltozástól 2016-ig terjedő időszakban. A kutatás céljának megvalósításához új települési szintű adatbázisba rendeztük a KSH és a TEIR adatait. Az elemzés a községi népesség abszolút számának alakulását, valamint a változatlan közigazgatási besorolású községek adatait is magában foglalja, valamint röviden bemutatja a városi státuszt elnyerő települések népességének változását is. Tanulmányunk a települések, és ezek közül a falvak népességváltozásának hosszú időtartamú trendjeiről szól, és bemutatja az 1995 és 2016 között mindvégig községi státuszú települések vándorlási és demográfiai folyamatait, a népességdinamikai változásokat, a települések fejlettségi dimenzióinak és a népességszám változásának összefüggéseit. A tanulmány alapjául szolgáló elemzések rámutatnak az abszolút községi népességszám nagymértékű csökkenésére, ugyanakkor a községi besorolású települések népességének nagyfokú stabilitására is. Tanulmányunk elemzi a népesség szerinti faluosztályok között végbemenő erőteljes vándorlási folyamatokat, valamint a vándorlás hátterében álló legfontosabb motiváló erőket is. A falvak legnagyobb népességvesztése a 152 várossá nyilvánítás következménye. A folyamatosan községi besorolású falvak népességének a csökkenése csak három százalék körüli, ugyanakkor a „község” kategóriához tartozó települések között jelentős vándorlás történt. A kisfalvak lakossága gyorsuló ütemben csökken, a nagyobb falvakba vándorol, és ez a folyamat mind a nagyobb községek, mind az aprófalvak társadalmának szerkezetét és életesélyeit átalakítja.

In our pioneer study, we explore the number of population change in Hungarian villages based on the latest available statistical data (1995–2016), looking for the answer to whether the rapid and profound economic and social structural changes of post-socialism and the historically unique periods of accession to the European Union have rearranged the numerical dominance of the earlier largest rural population in Hungarian society. According to the concept of the post-socialist demographic turn, the population of the villages began to grow during the transformation crisis of the 1990s, and a significant part of the villages became marginalized. In contrast, agglomeration and suburbanization processes also intensified, which also contributed to changes in the number of villagers. We used the data of the Central Statistical Office (CSO) and the Regional Information System (RIS), which were organised into a new database for the purposes of the research. The theory and methods of the population dynamics approach emphasize the need for more complex demographic studies. We argue that the absolute population of the villages has greatly decreased, but this is only an apparent shift because it is a consequence of the administrative designation of a large number of villages as cities. The paper concludes that from 1995 to 2016 population number of villages with the same administrative classification (village) remained relatively stable, and this is radically different from previous research findings.