No abstract

The development of wine and food tourism can reinforce local economies by attracting visitors and new inhabitants to small and picturesque rural areas. However, not all villages benefit equally from the same wine and food tourism trends. What makes some settlements and territories economically attractive and successful? What accounts for the difference between success stories and areas that are lagging behind, despite similar ‘hard’ factors? This article focuses on the soft elements: the role of community and entrepreneurial values, attitudes, networks, social capital and trust in the economic success of prosperous rural settlements. The article presents three empirical case studies of settlements in different wine regions in Hungary, based on semi‐structured in‐depth interviews. We conclude that the economic success of winemaking settlements is due either to lifestyle entrepreneurs moving in or to the strength of the locally bounded community.

Az összekötő társadalmi tőke (újra)termelődésének terei A városi és vidéki dzsentrifikáció szerepe a vállalkozói és innovációs ökoszisztémákban Absztrakt: A társadalmi tőke, és különösen az összekötő társadalmi tőke magas foka számos tanulmány és szerző által bizonyítottan pozitív hatással van a gazdasági növekedésre, serkentőleg hat a vállalkozói és innovációs kedvre, ezáltal kedvez a vállalkozói ökoszisztéma kialakulásának. Másfelől a dzsentrifikáció, azaz bizonyos városi térségek felértékelődése, és előbb a kreatív középosztály, majd a felső középosztály ezen helyeken történő koncentrációja évtizedek óta vezető kutatási területe a városszociológiának, illetve az utóbbi időben a vidékszociológiában is megjelent ez a kutatási irányzat. Jelen tanulmány célja, hogy ezt a két jelenséget összekapcsolja, és a nemzetközi szakirodalomra támaszkodva azt vizsgálja, miként hat a dzsentrifikáció, azaz a főként kreatív (művész, értelmiségi) foglalkozású népesség tömörülése és egymással, illetve a felső középosztállyal való rendszeres találkozása akár egy-egy városrészben, akár egy kis faluban vagy az ott rendezett fesztiválokon az összekötő társadalmi tőke (újra)termelésére, és hozzájárulhat-e ez a folyamat az innováció és a vállalkozások fellendüléséhez az adott térségben, illetve városrészben. Tekintettel arra, hogy a témában még nem készült empirikus kutatás, a jelen tanulmány a különböző elméleti és kutatási irányokhoz tartozó szakirodalmak összefésülésével, kritikai értelmezésével egyfajta konceptuális keretet szeretne felvázolni egy ilyen irányú jövőbeli kutatás számára.

Tanulmányunk a vidéki turizmusnak a vidék dzsentrifikációjában betöltött szerepét, az ezzel kapcsolatos sikereket és dilemmákat tárgyalja két divatos hazai desztináció példáján. Az utóbbi évtizedekben a vidéki (öko-, gasztro-, alternatív stb.) turizmusra a kutatók és a szakpolitikusok is Európa-szerte a vidékfejlesztési problémák lehetséges megoldásaként tekintenek. Ez a fejlesztési irány alapvetően kis léptékű, helyi erőforrásokra épít, miközben gazdasági fellendülést és életet visz a kiürülő falvakba. Első látásra tehát mindenben megfelel a szakirodalomból jól ismert neoendogén, fenntartható fejlesztés kritériumainak. Ezzel szemben kutatásaink szerint a turizmus előretörésének helyi következményei még a (gazdaságilag) sikeres lokalitások esetében is számos dilemmát vetnek fel, gyakran csak díszletként használva a természeti, épített és kulturális értékekben bővelkedő tájakat. Elemzésünk párhuzamot von a városrehabilitációs szakpolitikák jól ismert, sokszor leírt dzsentrifikációs működése és a vidékfejlesztés jelenleg kibontakozó dzsentrifikációs hatásai között. Az épített környezet megmentése, egy terület társadalmi és gazdasági státuszának emelése viszonylag könnyen elérhető a vidéki turizmus és az ekként bekövetkező dzsentrifikáció révén. Ugyanakkor a helyi értékek komplex védelme, a gazdasági-társadalmi struktúra fejlesztése, vagyis a „helyi életvilág” dinamikus megőrzése ennél összetettebb feladat, a helyi közösségbe ágyazott, integrált szemléletet, reflexivitást, a neoendogén fejlesztés elveinek következetes alkalmazását igényli.

Elég a bukolikus költészetre gondolnunk, hogy lássuk, már az ókori görögöknél is megjelent város és vidék szembeállítása, a városból az idealizált vidékre (Bell 2006) való elvágyódás; és időről időre azóta is felerősödik a jellemzően nagyvárosi embereknek az aktuális társadalmi struktúrából való kivonulási hulláma (Szijártó 2002). A kilépési gyakorlatoknak köszönhetően kialakuló ellenvilágok idővel a fősodorba kerülnek, és helyüket újabb alternatív világképek veszik át.A vidék, a vidék iránti nosztalgia forrása egyrészt a turizmus, különösen a falusi, vidéki turizmus, amikor a nagyvárosi "mókuskerékből", az ott végzett munkából kiszakadva (és abból finanszírozva) a vidék a szabadság, a pihenés, a harmónia terepévé válik, ekként a vidékre költözés vagy a tartósabb vidéki lét a feltöltődés, pihenés, szabadság, lazaság metaforájaként vonzza a nagyvárosi embereket. Másfelől a vidék esztétizálásának, a vidéki életmód vágyának terepe a (hamis) történelmi nosztalgia is, legyen szó akár a paraszti világ mint az "igazi" közösség, egyszerű, természetközeli