Form C of the Multidimensional Health Locus of Control Scales (MHLC-C) was designed to investigate health-related control beliefs of persons with an existing medical condition. The aim of the present study was to examine the psychometric properties of this instrument in a culture characterized by external control beliefs and learned helplessness—contrary to the societal context of original test development. Altogether, 374 Hungarian patients with cancer, irritable bowel syndrome, diabetes, and cardiovascular and musculoskeletal disorders were enrolled in the study. Besides the MHLC-C, instruments measuring general control beliefs, anxiety, depression, self-efficacy, and health behaviors were also administered to evaluate the validity of the scale. Both exploratory and confirmatory factor analytic techniques were used to investigate the factor structure of the scale. Our results showed that the Hungarian adaptation of the instrument had a slightly different structure than the one originally hypothesized: in the present sample, a three-factor structure emerged where the items of the Doctors and the Others subscales loaded onto a single common component. Internal reliability of all three subscales was adequate (alphas between .71 and .79). Data concerning the instrument's validity were comparable with previous results from Western countries. These findings may suggest that health locus of control can be construed very similarly to Western countries even in a post-communist society—regardless of the potential differences in general control beliefs.

Bevezetés: A daganatos betegséggel küzdők pszichoszociális helyzete napjainkig alulvizsgált terület Magyarországon. Célkitűzés: A szerzők azzal a céllal végezték a vizsgálatot, hogy friss képet kapjunk a hazai betegek mentális és szociális állapotáról. Módszer: A vizsgálatban 1070, különféle stádiumú és típusú daganattól szenvedő beteg vett részt (30% férfi , átlagéletkor: 55,9±11 év). Eredmények: A betegek jó részének riasztóan rosszak voltak az anyagi körül-ményei, 41,3%-uk más krónikus betegséggel is küzdött, legalább 52,2%-uk szenvedett közepes mértékű szorongástól és/vagy depressziótól, és az öngyilkossági gondolatok előfordulása többszörös volt körükben a magyar átlagpopulá-cióhoz képest (13% vs. 4,6%). Szubjektív megítélésük szerint a társas támogatottságuk szintje alacsonyabb volt, mint az országos átlag. A vizsgálatban részt vevők 61,6%-a nyilatkozott úgy, hogy szívesen venne igénybe pszichológusi segítséget. A diagnózis óta eltelt idő előrehaladtával a betegek társas életminősége romlott. Pozitívum ugyanakkor, hogy a válaszadók megküzdési módja dominánsan aktív, problémamegoldó jellegű volt. Következtetések: A szerzők hangsúlyozzák, hogy fontos volna a pszichoszociális szempontból többszörösen veszélyeztetett betegek szűrése, és mind pszichés, mind szociális gondozásuk feltételeinek megteremtése Magyarországon. Orv. Hetil., 2014, 155(26), 1024-1032.Kulcsszavak: daganatos betegek, életminőség, mentális egészség, szociodemográfi ai jellemzők, betegséggel való megküzdés

The MBCR program is a very effective psychosocial intervention among cancer patients; it has a long term significant impact on mood and quality of life. Orv Hetil. 2017; 158(33): 1293-1301.

No abstract